2020. november 25. szerdaKatalin, Katinka
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Io sono l'amore

2010. június 02. 13:05, utolsó frissítés: 13:11

A Tilda Swinton alakította főszereplő több dúsgazdag feleségnél, aki unalmában fia barátja után futkos.


Fülöp Noémi

„Emma nem az igazi nevem, a férjem adta nekem. – És mi az igazi neved? – Nem emlékszem. Otthon Kitiesh-nek hívtak.” Ezeknél a mondatoknál dől el, hogy az Io sono l'amore című film Tilda Swinton alakította főszereplője több dúsgazdag feleségnél, aki unalmában fia szakács barátja után futkos. Ám ezen a ponton Luca Guadagnino rendező már vagy egy órája sikeresen téveszti meg a közönséget.

Gazdag embereket nézegetni szép házakban önmagában is szórakoztató. A Recchi család több nemzedéke üli körbe a hosszú asztalt, amelyre egy luxusétterem konyhájába is beillő fogásokat tálal fel a tökéletesen megnevelt személyzet. A nagyapa fiára és unokájára hagyja a család vagyonát megalapozó textilgyárat, amit az apa, Tancredi eladna, a fiú, Edoardo viszont ellenkezik.



Elisabettáról, Edoardo testvéréről (az őt alakító Alba Rohrwacher megdöbbentően hasonlít az édesanyját, Emmát alakító Tilda Swintonra) kiderül, hogy leszbikus – ezt magától meséli el édesanyjának, aki megértő szeretettel fogadja a vallomást. Edoardo közben barátja, Antonio apját győzködi: engedje meg kivételes szakácstehetségű fiának, hogy saját vendéglőt nyisson.

Ám miközben Antonio egyre többször fordul meg a Recchi család impozáns villájában, szemet vet rá Emma, akinek a házból kirepült gyerekei és az olajozottan működő háztartás mellett nem sok elfoglaltsága akad. Kettejük vonzalma azonban szinte taszító, és nem amiatt, hogy Emma akár Antonio anyja is lehetne.

A mézszínű napfénytől csorgó olasz tájak, a kamerával tetten ért számtalan gyönyörű részlet mögött nem teremtő, hanem pusztító szenvedély szabadul el. Emma és Antonio szeretkezése a fűben, amelyből hol egy legördülő izzadtságcseppet, hol egy testhajlatot, hol a vakító napfényt látjuk, nem old fel vagy meg semmit.



Inkább még jobban összekuszálja azt, ami amúgy sem volt sima. Emma, aki fiatalkorában hátra sem nézve menekült el Oroszországból gazdag olasz férje mellé, többé nem lehet addigi önmaga. De merre induljon egy anya, aki az ajtón belül a bátyját sirató lánya könnyes tekintetével és alig megfogant, máris félárva unokája anyjával néz szembe – odakint pedig a szerelem várja?

A sok ki nem mondott utalás és a látszólag legnyugodtabb jeleneteket is másodlagos jelentéssel megtöltő zene egyre feszesebbre húzza a szálat néző és vászon között, hogy a stáblistánál előbbi már úgy érzi, legfeljebb egy kiadós sírás segíthet rajta. Tilda Swinton tekintetében értelmet nyer az összes verssor, amely a szerelemről, mint élet-halál uráról beszél.


Lazlow von Donau

Mindent a szerelemért. Ezzé a százszor ismételt, látott, feldolgozott témáé a központi szerep: a feleség megcsalja a férjét, ráadásul fia egyik legjobb barátjával.



Minderre hatalmas súlyként nehezedik az a dúsgazdag környezet, melyben az asszonynak háziasszonyként és anyaként is helyt kell állnia. A Recchi család luxusvillájában fogadja a családot vagy férje gazdag üzletember barátait, igazgatja a konyhát, s itt találkozik fia által meghívott Antonióval.

A feleséget, a gazdag olasz családba csöppent, orosz születésű Emmát Tilda Swinton alakítja, aki nélkül ez a film egy átlagos alkotás lenne. A vörös asszony alakításának ereje az egész filmet dominálja, de nem szépségéért, hanem karakteres arcáért nem tudjuk levenni róla a tekintetünket.

A filmezés is rásegít erre, mert nagyon sok közelit használ, azonban nem csak az asszony arcát csodálhatjuk, hanem az egész filmre jellemzőek a kiragadott, majd felnagyított apró részletek. Itt érthetjük meg igazán miért érdemes moziba járni és nem a 15 colos képernyőn bámulni a torrentről letöltött filmet.



Az Il sono l'amore erénye, hogy nagyon szépen bontja ki a cselekményt, először csak egy-egy pillanatra kap figyelmet a kibontakozó szerelem, majd mindez fokozódik, egy pillantásban, érintésben, álomban kap helyet, majd egyre elhatalmasodik a filmen a szenvedély, a vágy, amely sokszor természeti képekkel párhuzamba állítva bontakozik ki. Ez a szenvedély lesz a filmben a tragédia okozója.

Azonban hiába dicsérjük az operatőri munkát és Tilda Swinton karakteres arcát, nagy csalódás volt a végkifejlet, amit nem árulhatok el, mert egészében véve a filmet mindenképp érdemes megnézni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS