Mindenekelőtt Felicia
Lazlow von Donau 2010. június 03. 09:20, utolsó frissítés: 10:14A fődíjra is esélyes filmben az egymást megérteni képtelen anya és lánya reménytelen csatáját láthatjuk, amelyben bárki magára ismerhet.
Mióta a rangos nemzetközi fesztiválokat megjárt fiatal román rendezőgeneráció (Mungiu, Puiu, Porumboiu stb.) felbukkant a filmes porondon, a hazai filmekről egyre többet hallani itthon és külföldön egyaránt.
A Felicia, înainte de toate, Răzvan Rădulescu és Melissa de Raaf rendezésében, tovább öregbít(het)i a román film újkeletű hírnevét. Igaz, nem fog akkorát robbani, mint a kommunista múltat feldolgozó, külföldön talán jobban eladható filmek, de így legalább bebizonyosodhat, hogy nem csak egy már kitaposott úton lehet jó román (új)filmet készíteni.
A vetítés előtt a főszereplő csak annyit mondott, hogy reméli, mindenki megtalálja önmagát a filmben. A nagy szavak nagy elvárásokat ébresztettek bennem, sőt arra gondoltam, a kijelentés nehezítheti a film befogadását, mert az igazságtartalmát próbálom majd igazolni vagy cáfolni a vetítés alatt. De szerencsére csak akkor jutott eszembe ismét, amikor a film végén felkapcsolták a villanyokat.
Az alapszituáció: Felicia (Ozana Oancea) egy elvált, negyvenes éveinek elején járó nő, aki éppen bukarestben élő szüleinél tölt néhány napot. Pontos dátumra kell hazaérjen Hollandiába, mert kisfiát Marcot haza kell hozza egy táborból.
Indulása reggelén csomagol, szülei pedig, főleg az anyukája, mint ahogy azt minden anya tenné, ott téblábol a lánya körül és próbálja minél jobban kiszolgálni, minden kívánságát teljesíteni, minden számára fontosnak tűnő dolgot a figyelmébe ajánlani, ami egy idő után természetesen terhes lesz Felicia számára.
A repülő nemsokára felszáll, azonban Felicia még mindig otthon tartózkodik, apró színjátékok hátráltatják az indulásban: anyukája szülinapi ajándékot küld unokájának, telefonálgatások, búcsúzkodások.
A feszültség fokozódik és hiába száll be anya s lánya a taxiba, a nézőtéren érezzük, hogy az idő vészesen telik és a nő lehet nem éri el a járatot. Az anya meg továbbra is csak szajkózza a magáét.
A filmben a feloldhatatlan konfliktust a szokásos generációs szakadékon túl az adja, hogy az anya képtelen igazán figyelni lányára, csak a saját véleményét erőlteti unos-untalan, mintha süket és vak lenne saját gyermekével szemben, majd ha erélyesen leszólják, csak magyarázkodik.
A film magával ragadott és olyannyira magába szippantott, sőt szinte kommentáltam a vásznon játszó színészeknek, akik helyett akár hétköznapi embereket is írhattam volna, mert annyira hiteles volt a játék, hogy a két szó szinonimává vált ebben a filmben.
A parádés színészi teljesítményhez más is hozzájárul. A történet másik szála Felicia volt hollandiai férje és a nő közötti telefonbeszélgetésken fut. Sosem halljuk a férjet, Martint, beszélni, csak Felicia beszédéből tudhatunk meg információkat, így tulajdonképpen két szerepet visz el a vállán a színésznő. De dícséret illeti az idegesítő anyukát játszó Ileana Cernatot is.
Bár sokszor felnevettünk a vetítés alatt, a film humora felett is ott lebeg a konfliktus: az egymást megérteni képtelen emberek problémája, ami nem csak Romániában, de világ bármelyik pontján igaz lehet.
Vetítik még pénteken 13:15-tól a Köztársaság(Republica) moziban.