2023. március 26. vasárnapEmánuel
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Hogyan változott Hunyadi János megítélése a történelem folyamán?

Incze János 2010. június 12. 11:43, utolsó frissítés: 12:48

Bár a középkorról kevés forrás maradt fenn, Hunyadiról bőséges információkkal rendelkezünk barátai és ellenségei szemszögéből.


Hunyadi János tehetségének és rendkívüli életpályájának köszönhetően igen ismert volt a kortárs Európában és ez a széleskörű érdeklődés halála után is fennmaradt. Ahhoz képest, hogy a középkorról általában milyen kevés forrás maradt ránk, Hunyadi Jánosról, mint a török ellen folytatott harcok hőséről, bővelkedünk az információkban. Tetteit nem csak Magyarországon jegyezték fel, hanem Lengyelország, Itália, Franciaország, Német-Római Birodalom, Bizánc, Török Birodalomban is, sőt még Hispánia területén is ismerték a Fehér Lovagot.

A Hunyadi Jánosról kialakított kép eléggé változó. Hunyadit elsősorban legendás hadvezérként, a törökök rémeként ismerhetjük meg ezekben a művekben. Ritkábban arra utaló nyomokat is találhatunk, hogy a korabeliek körében talán egy szentkultusz is fonódott személye köré.


Hunyadi, a legendás hős

A magyarországi krónikás hagyomány nagyjából hasonlóan ítélte meg Hunyadit: többnyire ízig- vérig hősként mutatták be, aki Thuróczy János krónikás szavaival élve „kész volt inkább meghalni, mintsem végignézze a védelmére bízott nép elpusztítását.” A Nagy Törökverő pályafutásával érdemben foglalkozó középkori történetírók általában kiemelik, hogy hősünk kitűnt erényeivel a többi katona közül, egyszerre teljesítve a „derék katona, és hadvezér kötelességét.”



Ezek a krónikások Hunyadiban nem „csak” Magyarország hősét látták, hanem az egész egyetemes kereszténység bajnokát, akit ha „e szörnyű felfordulásban nélkülözni kellett volna, bizony rég befellegzett volna a pannonoknak, a noricusoknak, a germánoknak, de az egész keresztény világnak is.”

Pályafutását a krónikaírók nem látták akadálymentesnek. A nehézségekért sokszor a Hunyadi házzal szemben álló egyes főurakat tették felelőssé, állítván hogy azok irigységből nehezítették meg a hős dolgát, még a gyilkosságtól sem riadva vissza.

Kiváló katonai képességei mellett ezekből a munkákból kiderül, az emberi tulajdonságoknak sincs híján a törökverő hős. Így az ellene vétő szerb despotának (fejedelemnek), akárcsak legnagyobb ellenfelének (Cillei Ulrich), akik különböző fondorlatokkal igyekszenek eltenni hősünket láb alól, megbocsát. Ugyanilyen belső emberi nagyságként értelmezik Hunyadi lemondását a kormányzóságról, amivel kapcsolatban hangsúlyozzák, hogy önként mondott le.

Összességében tehát a középkori magyar történetírói munkák európai hírnévvel rendelkező hősnek, a törökök rémének mutatták be Hunyadi Jánost. Elismerték ugyan, hogy két hatalmas ütközetben alul maradt (várnai, rigómezei), de ezekért a vereségekért nem őt tették felelőssé. Az ő érdemének tartják az országban a belháború megfékezését és a belső béke megteremtését.

E legendás hős képéhez hozzájárult Hunyadi János személyes érdemei mellett az a tény is, hogy egyes krónikák Mátyás király megbízásából születtek, így érthető, hogy a király atyjáról ezek a krónikaírók igyekeztek elismerően írni és az esetleges hibákról megfeledkezni. A hunyadiakról megfogalmazódott legnegatívabb vélemény egy V. László magyar király által kiadott oklevélben olvasható.

Ebben egy, a korábbiakkal teljesen ellentétes Hunyadit ismerhetünk meg, aki az országra csak bajt hozott önkényességével, aki hataloméhes és ezeket a tulajdonságokat fiai is örökölték. Az oklevél érdekessége, hogy három évvel a megírása előtt V. László kinevezi Hunyadi Jánost örökös besztercei gróffá és ebben a kiváltságlevélben nem győzi dicsérni a hadvezér érdemeit. Ennek az ellentmondásos megítélésnek az okát a politikai körülmények változása adja, ugyanis az ifjú király le akart számolni az egyre nagyobb hatalomra szert tevő Hunyadiakkal.

Külföldi krónikák is foglalkoznak Hunyadi tetteivel. Ezeket a forrásokat már kevésbé lehet elfogultsággal vádolni, és bár jóval visszafogottabban, de itt is elismerően szólnak hősünkről. A kortárs forrásokban egyesek kiemelik Hunyadi hadvezéri képességeit és tehetségét, de azt is állítják, hogy a vesztes csatákból áruló módon megfutamodott.

Nem csak magyar nyelvterületen terjedt el a legendás törökverő hős híre, hanem a Balkánon is igen ismert volt. A saját bevallása szerint várnai születésű és magát a várnai csatát szemtanúként átélő Paraspondylos Zotikos, túlszárnyalva a magyarországi krónikás hagyományt, „Magyarország Jánosát” (ahogy versében a hadvezért emlegeti) az egekig magasztalja, egyenrangúnak ítélve meg Nagy Sándorral és Sámsonnal.

A szerb néphagyomány bővelkedik a „Sibinjanin Janko” vagyis Szebeni Jánosként emlegetett Hunyadi köré épített népdalokban. Ezekben a gyakran Lazarevics István szerb despota törvénytelen gyermekeként született „Jankó” vagy „Magyar János”, inkább egy népmesei hősre hasonlít. A román néphagyomány szűkös az ilyenfajta népi énekekben.


A szent

Hunyadi János neve mellé leírva sose társították a „szent” jelzőt, mégis vannak arra történő utalások, hogy a Törökverő köré egy kissebfajta szentkultusz is fonódott. II. Piusz pápa példának okáért arról ír, hogy a nép hite szerint Hunyadi, Kapisztrán Szent Jánossal (aki szintén részt vett a nándorfehérvári ütközetben) együtt felemelkedett a mennybe.

A magyarországi források közül erre vonatkozólag Pannóniai András karthauzi szerzetes nyújt információkat az esetleges Hunyadi szentkultuszról, aki szerint Hunyadi gyakran, míg a többi katona aludt, az éj leple alatt „titokban elosont a templomba és ott a magasságbeli Istent könyörgő imádságaival engesztelte a Keresztrefeszített képe előtt, míg csak meg nem hajnalodott” vagy „hogy már hajnalban bement a templomba, és ott térden állva két misét hallgatott, a legnagyobb áhítatba merülve.”



A többi forrás is megemlíti vallásosságát, de ezekben semmivel sem tűnik vallásosabbnak, mint a kor átlagembere. Ellenben Jannus Pannonius a „Hunyadi Jánosnak, Mátyás király atyjának sírfelirata” című epigrammájában arról írt, hogy a hős hadvezér nem csak a pogány felett győzött, hanem „lett a halálon is úr, s látta meg élve a mennyet.” Egyfajta szentkultusz a néphagyományban is fennmaradt, a „Hunyadi János siratása” című ismeretlen szerző által írt versben kereken megfogalmazódik, hogy „a szentek közt foglald el helyed.” Nagyon érdekes hogy ez a kép nem maradt meg a későbbi köztudatban: talán azért nem, mert az egyház nem emelte a szentjei közé.


A fehér lovag

Külföldi forrásokban olvasható a legnehezebben értelmezhető, de ugyanakkor legizgalmasabb Hunyadi János kép. Ezekben, és elsősorban a franciaországi krónikákban, egy bizonyos Fehér Lovagról, a török elleni harc legendás hőséről beszélnek. Máig tisztázatlan hogy vajon tényleg fehér lovon harcolt volna Hunyadi, vagy netán fehér páncélt viselt és onnan kapta ezt az elnevezést, esetleg egy bibliai, a Jelenések Könyvének győztes lovasával hasonlították össze.



Egy másik magyarázat szerint a francia Blanc és az itáliai Bianco (mindkettő fehéret jelent) megnevezés a vlach-blach népnévből származna és a hadvezér származására utalna. Magyarországon ez a megnevezés nem terjedt el.


Átkozott Jankó

Hunyadi János megítélésében a legbecsmérlőbb véleményeket természetesen a török forrásokban olvashatjuk. E történeti munkák érdekessége, hogy egyes török hadvezérek vereségét ugyan elismerik, de a szultáni sereg esetleges legyőzéséről mélyen hallgatnak.

Hunyadi megítélése a törökök részéről nagyon egyoldalú: őt tekintik minden bajok okozójának. Azt ugyan hallgatólagosan kénytelenek elismerni, hogy a hadvezetés terén tehetséges volt, de igyekeznek mindenféle rágalommal illetni. Így lesz Hunyadi a „Fehér lovagból”, a „Szentséges férfiúból” „Piszkos” és „Átkozott Jankóvá.”

A török források egy másik érdekessége, hogy a középkori Magyarország romlásának okozójaként tekintenek Hunyadira, aki szerintük „átkozott ravasz ember vala”, kinek egyetlen célja a magyar trón megszerzése, amiért a neki ellenszegülő főurakat csatába csalja, hogy azok ott vesztüket leljék.

Magyarországon a fentebb ismertetett magyarországi krónikás hagyományon alapuló Hunyadi kép öröklődött tovább sokáig. Zrínyi Miklós költő és hadvezér egyenesen Jupiter leszármazottjaként beszél Hunyadiról. Szamosközy István történetírótól azt is megtudhatjuk, hogy Báthory Zsigmond „mágusokkal” idéztette meg Hunyadi szellemét, hogy megtudja tőle a jövőbeli csatáinak végkimenetelét. A Hunyadi Jánosról kialakított képben a 18. században következett be változás, miután okleveles adatok segítségével szélesedett ki a Hunyadi-kutatás. A kutatás szülte a hadvezér eredetével kapcsolatos vitát is.


Iancu de Hunedora és Hunyadi János

A magyar krónikás hagyományban többféle magyarázat született hősünk eredetével kapcsolatban. Az egyik nézet szerint apja egy Havasalföldről áttelepült vlach nemesember volt. Más vélemény szerint a római Corvinus nemzetségben kell keresni a hadvezér őseit. Egy másik álláspont szerint Hunyadi Zsigmond magyar király és német-római császár törvénytelen gyermeke lehetett.

A román nemzeti mozgalom felerősödésével a román történetírás is felfedezte magának Hunyadi alakját. Legelsők között George Bariţ a Transilvania című román folyóirat hasábjain közölt cikkeket a hadvezérről, amelyekben kifejtette, hogy Hunyadi személyében felismerte a román nép genetikai sajátosságait.

A román-Hunyadi kutatás csak a második világháború után lendült fel. Hogy előtte mennyire nem volt egységes, jól tükrözi az is, hogy a román történészeknek kezdetben nem sikerült egységes nevet adniuk Hunyadi Jánosnak. Tetteit Ioan Corvin, Ioan de Hunedoara, Iancu de Hunyad stb. neveken ismertették. A Hunyadi János neve körüli bonyodalmakat végül is a kommunizmus ideje alatt oldották meg. Az 1960-as években egy befolyásos történész csoport kezdeményezésére a Iancu de Hunedoara név mellett döntöttek.

A román történetírás véleménye, ahogy Erdéllyel kapcsolatban sok más kérdésben eltér a magyartól, ugyanígy Hunyadi János esetében is. Másra fektetvén a hangsúlyt a hadvezér román származását, erdélyi vajda méltóságát igyekeztek kiemelni és a román fejedelemségekkel való jó viszonyát bizonygatni, aminek ugyan van alapja, de ahogyan egyik román történész megjegyezte, nem nemzeti érzelmek miatt, hanem érdekből, követve Luxemburgi Zsigmond magyar király politikáját.

Egyesek odáig jutottak el a román származás bizonyítgatása során, hogy sikerült bebizonyítaniuk Szilágyi Erzsébet román származását is. Más 20. századi román történészek azt igyekeztek sugallani, hogy Hunyadival valamiféle erdélyi önállósulás kezdődött volna meg a Magyar Királysággal szemben, aminek az oka természetesen az egyesülés óhaja Havasalfölddel és Moldvával.

Ahogy Radu Lupescu történész megfogalmazta: „így lett Hunyadi a nemzeti büszkeséget előtérbe helyező történetírás olcsó játékszere.” Magyar részről is voltak túlkapások, főleg a két világháború között, amikor a magyar történetírás versenyhelyzetbe került a szomszédos országok történetírásával. Ebben az időszakban születtek olyan vélemények, amelyek a Hunyadi seregében szolgáló román segédcsapatok gyenge szereplésére fektették a hangsúlyt.



A kommunizmus ideológiája is felhasználta a Törökverő személyét. A kizsákmányolt osztályt maga mellé állító, a marxista szemlélet által kedvelt népeket összefogó hőssé formálta Hunyadi személyét. A fent említett nézet mellett megjelenik ebben az időszakban a korszak nagy Hunyadi kutatójának, Elekes Lajosnak a művében a marginalizált nagybirtokos Hunyadi János képe is, akit Magyarországon a politikát irányító főúri körök igyekeztek kiszorítani a hatalomból.

Az utóbbi idők magyar történetírásában Hunyadiról mint tehetséges, ám a saját érdekeit szem előtt tartó hadvezér és államférfiről írnak. A román történetírás is folyatja a Hunyadi kutatást, talán intenzívebben is, mint a magyar. Itt is történtek előrelépések, de a régi nacionalista beidegződések is visszaköszönnek. Ilyenformán születtek olyan nézetek, amelyek a Hunyadi család címerében található hollót az Erdély címerében található sassal hozták összefüggésbe.

Mára valamelyest mégis közeledtek a nézőpontok, sőt közös kutatásra is sor került. Ennek a nyitásnak és együttműködésnek az eredménye, a közelmúltban megjelent Hunyadi Jánossal foglalkozó tanulmánykötet, amelyben nemcsak a magyar és román kutatás legújabb eredményei kerültek bemutatásra, hanem más, olasz, német stb. kutatók tanulmányai is.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS