Bocskor Bíborka: a Magashegyi Undergroundban nincs Én-döntés
kérdezett: B. P. E. 2010. június 28. 09:55, utolsó frissítés: 09:55Az erdélyi énekesnő és magyarországi zenekara túl van egy erdélyi miniturnén, és a fesztiválszezonban ismét visszatérnek: Tusványoson és a Félszigeten is fellépnek.
A Magashegyi Undergroundban te vagy az előtérben. Mennyire azonos ez a szerep, ami a dalszövegekből, a honlap arculatából, videókból, koncertekből összeáll, a valódi éneddel? Mennyire a te döntésed például az, hogy hogy alakul egy dalszöveg, vagy hogy épp hogy van megfogalmazva egy üzenet a honlapon?
– Először te is a Magashegyi Undergroundot említetted, és utána engem, ez szerintem is így helyes. Egy együttesnek, egy alkotói közösségnek vagyok a tagja. Valamikor kialakult ez a sajátságos koreográfia, helyzet, hogy az énekes áll elől, nem tudom, miért, és akármennyire is kísérletezgető zenekar vagyunk, ennek a rendnek a felborítása még várat magára. De megtörténhet akármikor, mert ugyanolyan fontos az, amit a dob mond, mint amit én mondok. Persze, megpróbálok az én helyemen tolmács lenni a zene és a verbalitás között, sajátos eszközeimmel. Ez a gondolat érvényes válasz próbál lenni az összes többi kérdésedre, hisz mindent együtt csinálunk, úgy a honlap arculatát tekintve mint a videók, kisfilmek, dalötletek, dalírások - közös munka eredménye.
Nincs Én-döntés, értsd egyéni döntés a zenekarban, legalábbis eddig nem volt, és szeretném is, ha így maradna, mert így alakulhatott ki ez az együttes, amit Magashegyi Undergroundnak hívunk, egy kis családias közeggé, ahol persze hogy megvannak a szerepek, de ezt a természet osztja, és nem magától értetődőek.
A nagyot robbanó Szeplős váll után megtorpant a zenekar, aztán egy olyan szünet következett, ami azt vetítette előre, hogy véget ér a Magashegyi Underground karrierje, még mielőtt igazán beindulna. Az idei év viszont mást mutat. Minek köszönhető ez?
– A 2007-es megtorpanást utólag úgy is fogalmazhatnánk, ha pozitívan gondolkodnánk - és miért ne tennénk ezt - hogy a zenekar tagjai elkezdtek egy másfajta munkát, amit önismereti munkának hívhatunk, és amikor ezzel a munkával eljutottunk egy közös pontra, akkor elkezdtünk újra együtt zenélni. Valamilyen szinten megértettük magunkat, és ezzel a szerencsés egybeeséssel egymást is. Az idei év ennek köszönhető, jó is ez...
A Kaukázus feloszlása mennyire befolyásolta a MU sorsát?
– A Kaukázus is egy magas hegy, attól függ, honnan mászol fel rá... komolyra fordítva a szót, befolyásolta.
Június közepétől kezdődően elég intenzív koncertezésbe kezdtetek, több vidéki helyszínen felléptek. Mennyire számítotok ismertnek a vidéki közönség számára?
– Tavaly április óta törekszünk, hogy minél több helyre eljussunk, egyre bővülnek a körök. Gondolom, csak olyan emberek hívnak meg, akik valamennyire ismernek minket. Meglepetésként élem meg, de jólesően tapasztalom, hogy a közönségből mindenféle korosztály megjelenik és dúdolgatja a dalainkat.
Nyáron fesztiválszezon: melyik a kedvenced?
– Majdnem minden fesztiválon fellépünk idén is, szerencsénkre. Tavaly is Volt egy kedvencem, idénről pedig annyit, hogy kíváncsi vagyok. Minden fesztivál más és más sajátosságai miatt, ezért nem is hasonlítanám össze őket, hanem megpróbálom külön-külön megélni. Sok ember dolgozik azon, hogy fesztiváljainak sajátos arculatot teremtsen, nem szeretnék senkit megsérteni azzal, hogy egy közös halmazba rakjam őket.
Idén Tusványoson és a Félszigeten is felléptek. Mindkét rendezvényen játszottatok már korábban, mik az eddigi benyomásaid?
– Haza mindig szívesen megyek. Idén is volt egy kis turnénk, nagyon nagy szeretettel fogadtak, jól éreztük magunkat, a fiúk még most is emlegetik bizonyos részleteit az erdélyi turnénak.
Ezek a fesztiválok olyanok, amilyenek, mindenkinek más és más jön le pozitívumként vagy negatívumként. Számomra az emberekkel való kommunikáció és kapcsolattartás fontos színterei.
Már jópár dalotok megjelent, de a lemez még mindig várat magára. Meddig?
– Őszig. A zenekar nagyon odafigyel a hangzás részleteire, kísérletezgetünk, próbálkozunk különböző ritmusokkal, hangszínekkel, ötletekkel. Eltévedünk, aztán visszatalálunk. Nem egy összecsapott lemezre készülünk, mellékelünk néhány extrát is, azzal is sok munka volt, például a Metropol stúdióval készített akusztikus koncertfilmmel. Nagyon időigényes ez a munka, de én is nagyon nagyon várom, hogy lerakhassuk ezt a kilométerkövet is.
(címlapfotó: félsziget.ro)