2023. október 4. szerdaFerenc
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Ökoakusztika: hogyan csiholjunk kőből muzsikát?

Gy. A. Gy. A. 2010. július 09. 12:06, utolsó frissítés: 12:06

Kötél és fadarab - együtt akár olyan hangot adhat, mint a szél vagy a döngicsélő rovar. Környezetünk telis-tele apró akusztikus csodákkal.


Elsősorban pedagógusoknak tartott három napos zenei képzést a kolozsvári Zenit Waldorf központban a németországi Hannes Heyne. Ő hagyományos népi hangszereken zenél, illetve a szakterülete az ún. akusztikus ökológia. Hogy ez utóbbi mit is jelent, tőle próbáltuk megtudni, miközben kérésünkre egzotikusabbnál egzotikusabb hangszereket szólaltatott meg.



„Az ökológia nem csak egy tudomány,

hanem sokkal inkább egy tudás arról, hogy hogyan működik minden együtt, hogyan kapcsolódnak, illenek össze a részek a bioszférában, a geoszférában és így tovább. Az akusztikus ökológia ennek a hangzási részét jelenti” – meséli a német zenész. „Amikor az ember különböző hangokat ad ki, az őskorban megfújta a kagylókürtöt, vagy napjainkban feltalálja a rémesen zajos mobiltelefonokat, akkor ezzel közvetlenül befolyásolja a természetet, ami visszahat rá is”.




„Ha egy autópálya fut a közelünkben, akkor nagyon nagy a zaj, de építhetünk oda egy falat – ez a zajvédelem. De ez csak az egyik része az akusztikus ökológiának. Mert ha valami nagyon hangos, még nem feltétlenül rossz. Például a hamburgi halpiacon reggel erős a hangzavar, de annak így is kell lennie. Ez is egy rész része. Az én feladatom ebből az, hogy zenéljek, és hogy megtanítsam az embereket hallgatni és csendben fülelni” – magyarázza Heyne.





Természetesen az ökoakusztikus zenéléshez az is hozzátartozik, hogy a hangszerek kizárólag természetes alapanyagokból készülnek: pl. fa, bambusz, kő, kagyló, kókuszdió vagy fém. A másik szempont, hogy a hangszerek – kis segítséggel – bárki által könnyen elkészíthetőek legyenek. A kolozsvári műhelymunkában használt, nagyon különböző kultúrákból származó hangszerek között voltak eredeti népi hangszerek is, de Heyne által készítettek is.










Nem kell hozzá különösebb zenei érzék,

hogy két faragott fadarabot vagy két követ összeüssünk – magyarázza a zenész. Ráadásul gyorsan és könnyen készíthet bárki ilyen hangszereket, akár egy gyerek is megtanulhatja. Ennek ellenére a jelentkezők kapnak némi alapfokú fizika és matematika képzést is - nem árt kicsit ezekhez is konyítani, ha szép hangot akarunk kicsalni a faragott fából. A közös munka során a résztvevők megtanulták elkészíteni a hangszereket, amit közös zenélés követett.

Tibeti hangtál, kalimba, doromb, dob, pánsíp, xilofon, furulya, lant, és sorolhatnánk, mi mindennel ismerkedhettünk meg. Ausztráliai, mexikói, afrikai, indiai, kínai vagy romániai hangszerek is előkerültek. De itt volt a szerző személyes kedvence, didjeridoo is. Ez egy ősi ausztrál gyógyító hangszer, amiről azt állítják, a föld hangja szólal meg általa. Persze nem olyan egyszerű megszólaltatni, némi technika is kell hozzá - de tény, hogy nehéz elfelejteni a hangját. Volt itt több olyan ősi rituális hangszer, amit terápiás célokra is használnak mind a mai napig.







A képzést főleg óvónéniknek, tanítóknak, zenetanároknak szerveztük, akiknek szüksége lehet arra, hogy egy-két kisebb hangszert elkészítsenek, meg ötleteket kapjanak ahhoz, hogy mit lehet ilyen kicsi gyerekkel zeneórán kezdeni. De bárki jöhetett, akit érdekelt. Most is kiderült, hogy bárki tud zenélni, valahogy bennünk van a muzsikálás – ezt valljuk is itt a Waldorf iskolában is. Mindenkiben benne van a ritmusérzék, a dallamérzék, csak elfelejtünk fülelni és próbálkozni – mondta el kérdésünkre a képzésről Szabó Mária, az iskola zenetanára, aki egyben a különböző művészeti programok felelőse is.








fotók: Dunai László, Gyöngyi Annamária

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS