2023. március 26. vasárnapEmánuel
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Csíkszeredai Dob-ban ritmusfesztivál: egy napba sürítve

Gagyi Benedek 2010. augusztus 10. 12:35, utolsó frissítés: 15:13

Kevesebb pénz, magas színvonal: az országban egyedülálló rendezvény Szovátára és Tusnádfürdőre is ellátogatott, de a csíki nap volt a csúcspont. #b#[fotóriport]#/b#


Habár az idei csíkszeredai városnapok programját némileg korlátozta a válság és a kormány megszorító intézkedései, de szerencsére a ritmusfesztivált, amely Romániában az egyetlen, idén is megtartották.


Az ötödik alkalommal megrendezett fesztivál a szervezők elmondása szerint jóval kevesebb pénzráfordítással készült, mint az eddigiek, de szerencsére ez a minőségen nem látszott. Az eddigi évektől eltérően ezúttal az összes koncert egy nap (augusztus 8., vasárnap) zajlott Csíkszeredában. (Hatodikán volt koncert Szovátán, és hetedikén Tusnádfürdőn).










Keményen kezdődött a fesztivál: Turcza Hunor húzós metál-ritmusaira nem lehetett nem odafigyelni. A dübörgő lábdob és a sokszor szinte hihetetlenül gyors témák megmutatták, mennyi energiát lehet felszabadítani dobolással. Hogy igazán jól szóljon a dolog, besegítettek gitáron és basszusgitáron a Ramm-Brand(t)-os bandatársak is.


Az „erődemonstráció” után a Macro World zenészei, Cserey Csaba és Emil Gherasim megmutatták, hogy a latinos gitártémák és az egzotikus indiai dob, a tabla hangja együtt milyen csodákra képesek a megfelelő zenészek keze alatt. Meglepő és egyszerre ismerős zenéjükkel csak az volt a baj, hogy (a nézők szempontjából) túl hamar véget ért.












Miután kialakult az „alaphangulat”, együttesek következtek. A három, javarészt eltérő stílust játszó formáció megmutatta, hogyan lehet beültetni bonyolult ritmusokat könnyen emészthető, dallamos zenébe, hogy hogy tudja a mesteri dobjáték úgy meghatározni a zenét, hogy közben nem „gyúródik” az előtérbe.

















Az eleredő eső nem okozott semmilyen fennakadást: az eresz alá behúzódó közönségnek csak a lába ázott el kissé, míg a szervezők pár műanyag zacskóval oldották meg a problémát.


A felvidéki Petrus Gyula egy nyitott, egy sepűs, és egy latin alapokra helyezett, de kelet-európai stílusban díszített szólók után részleteket adott elő saját, a Bartók Béla tiszteletére komponált szonátájából. Műsorát még élvezhetőbbé tette közvetlen, de lényeges magyarázataival, sőt, abba is betekintést engedett, hogy hogy születnek a dobszólók ugyanis, elsőként a Dob-ban történetében, a fesztivál nevének hangzásából kiindulva szólózott.


A Harry Tavitian – Cserey Csaba páros nem először lépett fel Csíkszeredában, és nem először aratott osztatlan sikert. Akik nem riadtak el az esőtől, és meghallgatták a nem mindennapi párost, azoknak egy (a zenészektől megszokott, de ugyanakkor megunhatatlan) free jazz utazásban lehetett részük.





Horváth Kornél ötödjére látogatott el a fesztiválra, ezúttal volt Zorános bandatársával, Magyarország egyik legjobb harmonikásával, Orosz Zoltánnal. A tabla-gitár, dob-zongora duettek után újra bebizonyosodott, hogy két, egymástól első látásra, hallásra idegen hangszer mennyire szépen is tud együtt megszólalni. A jazztől az etnóig, a franciás dallamoktól az afrikai ritmusokig mindent hallhatott a közönség, egy olyan egyedi egyvelegeben, ahogy még soha. Zsenialitásukat mi sem bizonyítja jobban, mint a második visszatapsolásra előadott művük. A teljesen improvizált darabban a régi székely himnuszt (Bartók Egy este a székelyeknél című szerzeményét) értelmezték újra.






Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS