Tombolás tömeg nélkül, spanyolul
szerk. 2010. augusztus 27. 13:28, utolsó frissítés: 15:17A Félsziget első estéjén kiderült: a spanyol ska annak is bejön, aki nem is várta volna, de Harry Tavitian vagy Deák Bill Gyula sem maradt szégyenben.
A Félsziget első napjáról egyetlen tényező hiányzott: a tömeg. Bármerre is indultunk, sehol nem sikerült igazi zsúfoltságot felfedezni – pedig a nagyszínpadon többek között a Vama és a Therapy? is fellépett. Annyi biztos, aki ott volt, az nagyon élvezte mindkét koncertet: a Vama keserédes dalaira az együtt éneklés, a Therapy! zúzására a headbanging ment nagyon.
Rajtuk kívül benéztünk a Babylon Circus, a SKA-P, Harry Tavitian és Cserey Csaba, Deák Bill Gyula koncertjére. Sőt, a MIÉRT karkötős bulijáról sem hiányoztunk, ahol a karkötők viselőjük csajozási/pasizási szándékairól, netán annak hiányáról tájékoztatták a többieket.
Vama
Örök kedvenc, legyen az Vama vagy Trupa Veche, nem is hiányozhatnak egyetlen fesztiválról sem. Sajnos mivel 19 órakor kezdtek, és még világos volt, ezért nem tobzódott a tömeg a nagyszínpad előtt – de tisztes távolságból, ácsorogva és dúdolva is magával ragadó hangulat kerekedett. A közönség nagy része így bulizott, hiszen ez az a zene, amire nyugodtan lehet dülöngélni, akár ücsörögni, cigizni és beszélgetni: másik világba repít, ahol egyszerű törvények vannak, 18 éves vagy és semmi gondod, vagy egyszerűen csak egy „hülye” dalt énekelsz, mert nem tudod máshogy megüzenni, mit érzel.
A nagyszínpad viszonylag alacsony tegnap esti forgalmába talán az is belejátszott, hogy nagyon erős volt a hátsó színpadok zenei kínálata, ezért megoszlott a közönség. Vama alatt többek között a Babylon Circus zenélt, ami komoly konkurenciát jelentett a csapatnak.
Babylon Circus
A tegnapi nap egyik legjobb koncertje a SKA-P mellett. Szövegeiket csak kevesen ismerték, mégis mindenkit magával ragadott az együttes dinamizmusa: a tizenéveseket is megmozgatta, de a negyvenesek is önfeledten buliztak.
Az énekes nyitott inggel, izzadt homlokkal buzdította a közönséget az aktív részvételre, erre a kisebb tömeg pedig hálásan reagált. És az emberek örömujjongásban törtek ki minden egyes román és magyar szó hallatán, melyet a Babylon Circus megtanult.
Örömzene volt ez a javából – az a jó, hogy a frontemberek tudtak bánni a közönséggel, mert ha kicsit kifulladtunk a nagy táncban, rögtön egy lassabb szám következett, mely a végére úgyis ugyanolyan gyors ritmusban ért véget, mint az előző. Nem volt megállás, a lábak elfáradtak, az arcok felvidultak.
SKA-P
Nem volt kedvünk bemászni a tömegbe, de messziről is nagyon élvezhető, fergeteges bulit csaptak a spanyolok. A néhány megértett szó alapján kiderült, hogy ezek a pasasok libsik, komcsik és pacifisták egyszerre. Repertoárjukban szövegszinten minden szerepelt a droglegalizációtól kezdve a Vatikán szívatásáig, az izrael-palesztin háborútól a munkásosztály éljenzéséig.
A zene pedig egyszerűen zseniális, és a beépített show-elemekkel (bíborosnak öltözött, torz maszkot viselő alak, idétlen sztriptíz a koncert végén) is megmutatták, hogy tudják, hogyan kell tömény élményeket nyújtó koncertet csinálni. Nem utolsósorban itt a Félszigeten sikerült legalább két új rajongót szerezniük.
Harry Tavitian és Cserey Csaba
Harry Tavitiannál egyetlen dologban lehetsz biztos: nem fogod ugyanazt hallani, mint a legutóbbi koncertjén. A Cserey Csaba dobossal muzsikáló jazz-zongorista és énekes repertoárja ha nem is kimeríthetetlen, de folytonos megújulásra képes. Tegnap, a Félszigeten hűvösebb jazzel indítottak, a latin-amerikai dallamokból merített témákat jártak körbe, miközben a közönség folyamatosan gyűlt a színpad előtt.
Amikor úgy érezték, hogy az ácsorgó, figyelős tömeg elérte a kritikus mennyiséget, a duó elővette a bulisabb nótákat – Tavitian énekelni kezdett, a közönség pedig táncolni. Még egyszer bebizonyították, hogy a nyugisabb, koncerttermekbe szánt jazz nem csak hogy működőképes, de kiválóan megtalálja a helyét egy Félsziget-féle zenei fesztivál szabadtéri színpadán is.
Deák Bill Blues Band
„Bill a király” – skandálta az elég szépen összegyűlt tömeg a Ciuc színpadon, amíg végül, legalább félórás hangolás után színpadra nem lépett az István, a király legendás Tordája. Bár első látásra megdöbbentett, hogy mennyire megöregedett, a hangján ez egyáltalán nem érződött. Idősebb és fiatal rockerek üvöltötték vele a Hosszúlábú asszonyt és egyéb nagy slágereket. Hiába, Bill kapitány ma is meg tudja buliztatni a feketepólós népséget.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
