A színpadon tombolt a közönség Tricky koncertjén
szerk. 2010. augusztus 29. 18:03, utolsó frissítés: 18:06Ilyent még nem látott a Félsziget: a brit triphop banda egy szám erejéig a színpadon bulizott együtt a rajongóival.
A szombat a klasszikus rock napja volt a Félszigeten: a Magna Cum Laude, a Phoenix, a Europe, majd az Omega zenélt a nagyszínpadon. Közben azonban a más műfajok rajongói sem maradtak hoppon, a Ciuc Party Stage vagy a Kiss Aréna számos csemegét kínált nekik, miközben a Freedom Music Arénában az eddigi napokéhoz hasonlóan nemzetközi DJ-k közül lehetett válogatni.
Che Sudaka
Már az együttes alakulásának története is nagyon különleges, a banda szegény kolumbiai és argentin menekültekből verbuválódott össze Barcelonában. Ennek jegyében az egyik számot Sarkozynek dedikálták, a Franciaországban élő romák kitoloncolása elleni tiltakozásul.
Zenéjük energiától dübörög, a koncertjükre betoppanó félszigetező hangulatindexe garantáltan az egekbe szökött. Eddig nem ismertem őket, de megbántam volna, ha kihagytam volna a koncertet. Egyszerű emberek, alapelemük a vidámság és feladatuknak érzik, hogy ezt a közönségük minden tagjának átadják. Az élet belülről feszíti szét őket, éneklés közben pedig csak kioldják a szíjakat.
Az eredmény: hullámzó ugrálás a táncparketten, magasba emelkedő kezek, felforrósodó vér. A hír pedig szájról szájra járt a fesztiválon és egyre több embert vonzott oda a hip-hop, folk és reggae zenekeverék. Egyébként nem csak a színpadon ilyen közvetlenek, egyik barátnőmnek kezet is csókoltak, amikor jó helyen, jó időben téblábolt fellépés előtt.
Anima Sound System
Ha együttes vagy, és legalább tíz éve létezel, előbb-utóbb el kell döntened: úgy teszel, mint az Omega (vagyis játszod ugyanazt még néhány évtizedig), úgy, mint a Kispál (vagyis játszod, amíg van benne szikra, aztán feloszlasz), vagy úgy, mint az Anima Sound System: időnként újra kitalálod önmagad.
A sokadszorra kitalált, legújabb Anima éppen egy trendi, okos zenét játszó popbanda, akik trendi poptémákról énekelnek, néha meg (látszólag) tévedésből becsúszik valami magvasabb, undergroundabb szöveg vagy ritmus. A Félszigetes fellépésükön hallgatózó, régebbi rajongók ilyenkor felismerhették kedvenc számaiknak az új énekesnő, Prieger Fanni hangjára, stílusára átszabott változatát.
Persze, a folytonos átváltozásnak is megvan az ára. Egy újonnan kitalált Anima Sound Systemnek új rajongótábort is kell szereznie magának – és akik ebben a formájukban találkoztak velük először (például a tegnapi koncerten), úgy tűnik, szeretni fogják az együttest. A tíz évvel ezelőtti fanclubnak meg maradnak a hanghordozók.
Europe
Nem vagyok a zenekar elvetemedett rajongója, én is azok kategóriájába tartozom, akik csak a Final Countdown-t ismerik tőlük. Ennek ellenére a koncert nagyrészét végighallgattam, és bár laikus fülemnek minden számuk egyformán hangzott, a közönséget ez egyáltalán nem zavarta. Joey Tempest az első számtól kezdve nagy bulit csapott, pörgette a mikrofonállványt, ugrándozott, egyszóval nem hagyta unatkozni a rajongókat.
A svéd glam metal-banda szemmérték alapján látogatottsági rekordot döntött, a The Rasmusnál is többen voltak kíváncsiak rájuk. Vagy legalábbis a Final Countdownra, amelyet természetesen a végére hagytak: amint felcsendültek az ismerős akkordok, csápoló emberkék hada rohant a közeli sátrakból a színpad irányába.
Irie Maffia
A Magyarország egyik legjobb koncertzenekarának kikiáltott Irie Maffia, akiket lassan külföldön is kezdenek megismerni, tegnap a Félszigeten bebizonyította, hogy nem véletlenül terjed a (jó)hírük a világban.
A szokatlan módon három vokállal felálló együttes apait-anyait beleadva mozgatta meg a közönséget: MC Columbo egy jamaicait is megszégyenítő jamaicai hanggal énekelt, MC Busa nyelvtörő szócsavarjaival szállt be a buliba, Sena pedig, a magyar-ghánai énekesnő, karakteres hangját rakta bele a kalapba.
Zenéjük a reggae, a hiphop, a rock és a funk keveréke, melyet a trombita, a gitár, a dob és a szkreccsek egyedi keverése tesznek különlegessé. Akik nem jutottak el a koncertre, íme ízelítőül kettő a legnagyobb slágereikből, de élőben még jobbak.
Tricky
A Trickynek masszív rajongótábora van Erdélyben – fogalmaztam meg éppen magamban, miközben a tomboló tömegtől tisztes távolságban, a fűben üldögélve élveztem a lassan, súlyosan, sötéten hömpölygő, magával ragadó, rengeteg nyers erőt sugárzó triphopot, több tucatnyi hasonlóan nyugis fesztiválozóval. Közben viszont arra lettünk figyelmesek: a közönség első soraiból felmászik valaki a színpadra – aztán még valaki, és még valaki.
Tricky addig gyűjtötte a rajongókat a pódiumra, amíg csak fértek – közben folyamatosan zenélve. Aztán az együttes belekezdett egy pörgősebb ritmusba, és szemmel láthatóan nem zavarta őket, hogy néhány tucatnyi rajongójuk ott tombol a közvetlen közelükben. Amikor pedig a szám lejárt, a biztonságiak segítsége nélkül, szépen sorban leterelték őket a színpadról.
Ilyent garantáltan nem látott még a Félsziget, de valószínűleg Európa többi hasonló fesztiválja sem túl gyakran: óriási bizalmat feltételezett a rajongókkal szemben – és persze önbizalmat arra nézve, hogy az együttes tagjai képesek lesznek uralni a helyzetet. A Tricky-rajongóknak masszív rajongótáboruk van odafent a színpadon, fogalmaztam át.
Omega
Öreg rocker nem vén rocker, pláne ha lézershow közepette üvölti velük a közönség a több tíz éves slágereket. Jó választás volt a Petróleumlámpával színpadra lépni, rögtön megteremtették a szükséges hangulatot. A koncert nagyrészét a legismertebb dalok tették ki, valószínűleg azért, hogy minden korosztály együtt énekelhessen. Kóbor János ugyanúgy rohangált a színpadon, mint húsz évvel ezelőtt, Benkő László pedig még mindig nagyot alakított a szintetizátoron.
A koncert elején megénekelt Ezüst eső a vége felé meg is érkezett, de csak pont annyira csepergett, hogy a zöld lézerek még jobban érvényesüljenek. A visszatapsra természetesen a Lénát és a Gyöngyhajú lányt tartogatták, a bulit pedig tüzijáték zárta, amelyet normális esetben nem tartanék fesztiválra illőnek – az Omegához mégis talált.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!