2020. szeptember 28. hétfőVencel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A Facebook film

Lazlow von Donau 2010. október 29. 18:16, utolsó frissítés: 18:16

A #i#The Social Network#/i# minden volt, jelenlegi és majdani Facebook felhasználót érdekel és érdekelni fog. Míg meg nem nézik a filmet.


A Facebookról filmet csinálni pénzügyileg főnyeremény. Nem csak egy gyerekeket megcélzó animáció, nem csak egy karácsonyi szezonra készült családi mozi és nem is olyan, melyre csak a marketing gépezet hatásos úthengere tud nézőket beterelni: minden volt, jelenlegi és majdani Facebookost érdekel és érdekelni fog, az 500 millió tagot számláló közösségi háló pedig szép bevételi reményekkel kecsegtet. Mintha a szülőfaludról vagy szülővárosodról csinálnának filmet: mindenképp megnézed, mert kapcsolódsz hozzá.

Ez a film kellene legyen a virtuális énnel (is) rendelkező generáció Fehérlófiája, a legnagyobb közösségi oldal Kalevalája, melyből már nemzeti identitástól, nemtől, földrajzi helytől függetlenül mindenki megtudja, honnan is ered a Facebook. Az eredetmondáknak azonban van konfliktusuk, ez a film - a The Social Network (A közösségi háló) - azonban sajnos csak nyomokban tartalmaz konfliktuscsíráknak nevezhető adalékokat.



A sztori kb. ennyi: David Zuckenberget (Jesse Eisenberg) kidobja a barátnője, majd ő kicsinyes bosszúból létrehozza a Facemasht, a Facebook elődjét, majd a Winklevoss ikrektől (Armie Hammer formálta meg mindkét testvért) ellopja a Facebook ötletét, végül pedig konfliktusba kerül az őt pénzelő barátjával, Eduardo Saverinnel (Andrew Garfield).


Az alapító először csak az egyetemen belül, majd azon kívül terjedő hírnévnek köszönhetően csajokat szed fel, a népszerű közösségi oldalon pedig egyre többen regisztrálnak, így lassan a befektetők is kezdik tömködni a fiatalok zsebeit, majd bejön a képbe a Napster alapítója, Sean Parker (Justin Timberlake), aki alaposan megkavarja a dolgokat.



Láttunk már száz ilyen koldusból királyfi történetet, nincs benne semmi különleges, mert ha megcsinálnánk egy Bill Gatesről szóló, Az operációs rendszer fantázianevű filmet, ugyanez lenne a recept: valakinek jött egy jó ötlete, algoritmusokat írt, szakszavakat dobált, és megcsinált egy korszakalkotó dolgot (a Windowst).

Ez az amerikai álom beteljesülése, igen. De mitől kellene mi, nézők, bekapjuk a horgot? Hiszen a történet végével nyilván nem lehet nagyot dobni, mert Zuckenberg köztünk él, minden nap hallunk róla, mert pimaszul fiatalon (24 évesen) lett másfél milliárdos vagyon boldog tulajdonosa.

A forgatókönyv lapos: volt kis kokó, kis baráti szemétkedés, pfújolás, és egy kevés csajozás. A történetben két bírósági tárgyalás menete és flashbackek váltakoznak. Azonban ezek puszta tényközlések, melyeket, ha dokumentumfilmben készítenek el az alkotók, akár százezer dollárból is meg lehetett volna csinálni.



Bár a Hetedik és a Harcosok klubja rendezője, David Fincher neve valamiféle garanciát kellett volna jelentsen a minőségre, ehhez képest egy közepesen érdektelen filmet sikerült összehozni, melyben többnyire gyerekes csatározások zajlanak (pl. állatkínzással vádolás egy ebédlőben történt csirkeetetéssel kapcsolatban), a dráma pedig hiányzik. És mivel nem akciófilmet néztünk, valami olyasmit vártunk el tőle, hogy jól megformázott jellemek, belső konfliktusokkal vagy egymással küzdve valamiféle változáson mennek keresztül.

De Zuckenberg végig ugyanolyan odamondós zseni, aki megbotránkoztatja ügyvédeit, mint a film elején. Végig ott lebeg minden és mindenki felett, maga a tökéletesen tökéletlen billentyűpüfölő, aki még a bírósági tárgyalások szünetében is programoz.

A Facebook alapítót megformáló jó színészi alakítás ment valamit a filmen, Justin Timberlake (Sean Parker) enyhén irritáló stílusa is elfogadhatóan jó, és a többiekre sem panaszkodhatunk. Néha nagyon jól megírt párbeszédek is elhangzanak a szájukból, de ez kevés.



Biztos túl sokat vártam el a filmtől, nem is annyira a reklámkampány, inkább a nagy hype miatt, ami az egész jelenséget övezi (legutóbb a jelszavakat ellopni tudó Mozilla plugin világított rá a Facebook sebezhetőségére). De csalódnom kellett.

Ha az volt a rendező célja a filmmel, hogy bemutassa, hogy a Facebook nem több, mint egy szinte még kamasz fiú sértődöttségből eredő csínye, majd a nagy ötletet ellopó zseni ténykedése, és a Facebook egy felfújt dolog, ami mögött nincs semmi, akkor sikerült neki. De ez a verzió nehezen hihető.

Vannak, akik azt írták róla, hogy egy tabló a mai korról, de az információs társadalom lendületét nem képes a film megfogni, így hiteles korrajz semmiképpen sem lehet.

Van egy olyan román mondás, hogy: "Viața bate filmul"(Az élet veri a filmet). Ezt a filmet izgalmasságában pedig simán übereli a mindennapi élet, még a mindennapi ügyes-bajos, csipp-csupp dolgaival együtt is.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS