2020. szeptember 28. hétfőVencel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A fiatal harcos portréja: film a partizánokról

Fülöp Noémi 2010. november 19. 17:09, utolsó frissítés: 17:28

Constantin Popescu filmje néhány felfegyverzett huszonéves srácról szól, akik a Fogarasi-havasokban bujkáltak a kommunizmus első éveiben.


Constantin Popescu filmjét egyszerűbb azzal jellemezni, ami hiányzik belőle. Hiányoznak a tömegjelenetek, a hőscsinálás, a fennköltség, a könnyfacsarás, a romantika – egyáltalán, a nagyszabású hollywoodi vagy akár romániai filmek megszokott eszköztára. A Portretul luptătorului la tinereţe (A fiatal harcos portréja) ízig-vérig a román filmes újhullám képviselője, és mint ilyen, a neki kijáró elismerésben részesül külföldön.


Néhány felfegyverzett huszonéves srác a Fogarasi-havasokban bujkál a kommunizmus első éveiben. Legtöbbjük egyetemista, többen feleségüket, gyereküket hagyták hátra, hogy a rendszer elleni tiltakozásként a hegyekbe húzódjanak. Pontos motivációjukat nem ismerjük meg – csak annyi hangzik el a filmben, hogy sokan a milícia elől menekülnek, és abban reménykednek:


előbb-utóbb csatlakozhatnak a felszabadító amerikai hadsereghez.


A rendezőtől mi sem áll távolabb, mint hogy kerek portrét rajzoljon akár vezetőjükről, Ion Gavrilă Ogoranuról, akár a csapat többi tagjáról. A néző számára még az is nehézséget okozhat, hogy neveket kapcsoljon az arcokhoz. Annál többet tudunk meg arról a közel tíz évről, ameddig Ogoranu csoportjának sikerül újra meg újra megszöknie a Szekuritáté elől.

Különálló, kézikamerával filmezett epizódok sorából áll össze a kép. Az operatőri munka is segít annak felismerésében: nem eposzt nézünk, ahogy maguk a partizánok sem tekintik magukat hősnek. Sőt, egy jelenetben egyenesen lebeszélnek néhány fiatalt arról, hogy hozzájuk csatlakozzanak, azt tanácsolva nekik, menjenek inkább haza, házasodjanak meg, és csináljanak gyerekeket.




Amíg a partizánok az erdőben tartózkodnak, viszonylag biztonságban vannak. Ám abban a percben, hogy lemerészkednek a falvakba ennivalóért, azonnal az árulás veszélyének teszik ki magukat. Az árulás motívuma következetesen végigvonul a filmen, sőt, a végén olvasható Ogoranu-idézet is ezt hangsúlyozza. Rajtaütések, golyóváltások, leterített partizánok: a legtöbb epizód forgatókönyve nagyon hasonló,


a film mégsem válik repetitívvé vagy unalmassá.

Ez többek között annak is köszönhető, hogy Popescu a másik oldal, a Szekuritáté nézőpontját is megmutatja. Gyűléseik jegyzőkönyveiből származó szövegek hangzanak el, miközben azt látjuk, hogyan ütlegelik a szekusok a partizánok családtagjait vagy egy papot. Egyre több és több katonát vetnek be a bujkálók ellen, mígnem sikerül bekeríteni Ogoranu csoportját, amelyből csak a vezető menekül meg.

Érdekes volna a filmből megtudni, hogyan élte túl Ogoranu a rajtaütést követő közel 30 évet 1976-is, ám ennek utólag kell utánanéznünk (egyébként könnyű kideríteni, hogy a három évtized tetemes részében egyik társa özvegyénél bujkált, akit feleségül is vett). Egyébként a rendező célja éppen az, hogy felkeltse a filmjével megcélzott, javarészt


fiatal nézőközönség kíváncsiságát a kommunizmusellenes mozgalom iránt.

Constantin Popescu néhány színésszel, valamint a stáb egyes tagjaival jelen volt a film ma délelőtti sajtóvetítésén (este, 19.30 órától a Győzelem/Victoria moziban gálavetítést tartanak, ugyancsak a film készítőinek részvételével). Elmondta, a partizánok történetével könyvekből ismerkedett meg, és úgy vélte, az emberi méltóság történetei megérdemlik, hogy elmeséljék őket.


A film 800 ezer eurós költségvetésből készült, amelyet javarészt az Országos Moziközpont finanszírozott. A rendező további két film elkészítését tervezi ugyanebben a témakörben, Elisabeta Rizea, valamint az Arnăuţoiu testvérek, Toma és Petre történetét elmesélve – mint elmondta, ezek az első résznél sokkolóbb jeleneteket is tartalmaznak majd.

„Azt remélem, a nézők azzal jönnek majd ki a teremből: íme, léteztek ilyen emberek is. Szeretném, hogy ne legyen szükségünk hozzájuk hasonlókra, de példamutatónak tartom a hozzáállásukat. A jelenlegi Románia problémáinak tetemes része a nemtörődömségből fakad” – fogalmazott a rendező.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS