2023. október 4. szerdaFerenc
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

A romániai magyar beat zene rövid tündöklése és bukása

Demeter Csanád 2011. január 15. 14:25, utolsó frissítés: 14:25

Hargita megyében a csíkszeredai fesztiválok a székelyudvarhelyi Siculusszal versengtek, míg Kovászna megyében a Tavirózsa könnyűzene fesztiválon szóltak a gitárok.


Romániában a hatvanas évekre már kialakultak a szocialista kultúra alapjai, ami azt jelentette, hogy az összes művelődési tevékenységet az állam finanszírozta, ugyanakkor hozzá tartozott a közművelődés teljes ellenőrzése és cenzúrázása. Nem beszélhetünk tehát alkotói szabadságról, hiszen a propaganda-felelősök


pontosan előírták azt a témát, amiről a műkedvelők szólhattak.

Az 1968-as megyésítés után a községek közművelődési életét a községi pártbizottság propaganda-titkára, egyben a kultúrotthon igazgatója és a községi néptanács elnökhelyettese, a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) titkára irányította, kiegészülve az agitációs brigádok tevékenységével.

1968-ban hozták létre az országos és megyei Szocialista Művelődési és Nevelési Tanácsokat (SZMNT), amelyeknek a céljai között szerepeltek: „…munkálkodni a román nép magas rendű szellemi civilizációjának biztosításáért, társadamunk ideológiai és kulturális életének szüntelen gazdagításáért, a városi és falusi dolgozók kulturális látókörének bővítéséért, elősegíteni, hogy a dolgozók elsajátítsák az egyetemes ismeretek nagy értékeit, mindazokat a legfőbb értékeket, amelyeket az emberiség a tudomány, a kultúra és a művészet terén alkotott.” A törvény emellett előírta, hogy a tanácsok rendelkeznek az összes kulturális-nevelő eszközzel, a káderek kiválogatásával és ellenőrzésével.







1976-ban az országos SZMNT konferencián elhatározzák a művelődés hatékonyabb átláthatósága és a személyi kultusz kiteljesítése miatt a Megéneklünk, Románia (Cântarea României) országos fesztivál rendezvénysorozatának elindítását. A rendezvény célját a következőképpen fogalmazták meg: „Mint a nép alkotó tehetségének szintézise, ez a kulturális mozgalom meggyőző kifejezése annak, hogy az új ember alakításában, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítésében a szellemi tevékenység szorosan egybefonódik az alkotó munkával, a sorsán uralkodó dolgozó nép lelkes építő tevékenységével. […]

A seregszemle színpadra szólítja a művészi és amatőr csoportokat, a munkásalkotókat és előadókat, a földművesek, értelmiségiek, pionírok és iskolások, egyetemisták, katonák soraiból kikerülő szereplőket. Az esemény átfogó jellegét az is mutatja, hogy a fesztivál során összemérik erejüket a hivatásos művészi csoportok, alkotók és előadók is.

A hivatalos és öntevékeny művészi alkotó munka e harmonikus összekapcsolása az ország egész művészi erejének felvonultatását jelenti gyakorlatilag, magasabb lépcsőfokra emeli az alkotó tevékenységet, fokozza a dolgozó tömegek körében a kulturális-művészeti tevékenység nevelő hatását.”

Ez a mozgalom tulajdonképpen az egész kulturális és művészeti életet átfogta, illetve nyomon követte annak minden tevékenységi formáját. A program kitért az új, szocialista embertípus tudatának kialakítására és nevelésére, valamint a „népünk alkotó géniuszának” dicséretére.







Az alábbiakban arra keressük a választ, hogy miként szórakozhattak a hetvenes években azok a székelyföldi fiatalok, akik Hargita és Kovászna megyékben éltek. Milyen fesztiválok álltak a magyar együttesek rendelkezésére a bemutatkozáshoz? A többnyire népzenei fesztiválok mellett


jelentős szerepük volt a könnyűzenei rendezvényeknek,

hiszen az elektromos hangszerek jelentették a modern zenét (ami sokszor a rendszer ellenes tiltakozás jelképévé vált) a fiatalok számára. Az angol nyelvterületről átvett beat zenei stílus a hatvanas években már megjelent Magyarországon, és olyan jelentős képviselői voltak, mint az Illés, Metró és Omega. Emellett nagyon népszerűvé váltak a táncdalfesztiválok, amelyek lehetőséget adtak a fiatal zenészeknek a bemutatkozásra. Egy ilyen verseny megnyerése országos, sőt nemzetközi elismerést is hozhatott.



Az ilyen típusú fesztiválok Romániában a hatvanas évek végétől, hetvenes évektől teljesedtek ki. Az új stílust játszó zenekarok viszont itt még gyerekcipőben jártak, hiszen a hatalom tiltotta a külföldről származó bármiféle kulturális vagy művészi alkotás (elsősorban a nyugati országokból érkező zenei anyagok) behozatalát. Az újra áhítozó fiatalok így legjobb esetben a Szabad Európa rádióállomásról elhangzó dalokat ismerhették meg, és azokat játszhatták. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy nagyon


sok magyar és külföldi együttes albumait csempészték át

a határon.A többségében magyarok által lakott Hargita és Kovászna megyében az SZMNT, a KISZ és a Népi Alkotások háza engedélyezésével több táncdalfesztivált is szerveztek, ahol a helyi és a környező együttesek léphettek fel. Ezek az események a Brassóban zajló Arany Szarvas Fesztivál hangulatát próbálták követni. Hargita megyében nem véletlenül két helyszínen is szerveztek ilyen rendezvényeket. Székelyudvarhelyen a Siculus fesztivált, míg Csíkszeredában az Ezüstfenyő könnyűzenei versenyt.







Ez mintegy szimbolizálta a megyésítéskor a két település között kialakult ellentéteket, ugyanakkor zenei és szervezési konkurenciát is jelentett. Emellett még szerveztek hasonló rendezvényeket a megyében az elkövetkezendő években, ezek viszont nem bírtak nagy visszhanggal, és nem zajlottak rendszerességgel.

A székelyudvarhelyi Siculus Klub 1968-ban alakult meg a művelődési ház alagsorában, a megyei pártbizottság jóváhagyásával és támogatásával, nevét az 1966-tól megalakult Siculus együttesről kapta. A kezdeményezők kezdetben önerőből szerezték be a berendezéseket (székek, asztalok), majd a megyei KISZ szervezet, Pakot József titkárral az élen, támogatást nyújtott a klub működéséhez (hangszórók, hangszerek). Így az 1969-es év szilveszterét a fiatalok már ott tölthették.



A klub az elkövetkezendő években szinte állandóan telt házzal működött. 1970-ben a Siculus Klub és a Román Televízió magyar adása rendezésében indult el a Küküllő parti városban az évente megszervezett könnyűzenefesztivál, amelyen a kötelező román számoktól eltekintve


a magyar zenéé volt a főszerep.

A szervezők az országos trendtől eltérően több stílus számára is lehetőséget biztosítottak, és ezeket külön kategóriánként értékelték. Műfajilag három jelentősebb stílusirányzatot különítettek el: folk, tánczene és beat. Külön érdekesség, hogy az utóbbi műfaj hivatalos formában is megjelenhetett, hiszen köztudottan tiltva volt a kapitalista országokból származó stílus. Ezzel a hatalom hallgatólagosan tudomásul vette, hogy a fiatalok többsége hallgatja és utánozza a nyugati zenét.







A fesztiválokon természetesen csak a szocialista kultúrának megfelelő zenei és szöveges művek jelenhettek meg, a külföldi együttesek dalait csak korlátozottan, esetleg klubok szintjén játszhatták az együttesek. Az egymás után következő fesztiválok meghozták a fesztivál országos hírnevét. Egy idő után a hatalom nem nézte jó szemmel ezt a fajta nyugatias légkörű rendezvényt, és a megye propaganda titkára 1974-ben rendszerellenesnek minősítette és megszüntette. Ez sajnos nagyon sok zenekar felbomlásához vezetett, de a legnagyobb veszteséget a romániai magyar könnyűzenének okozták.



Az utolsó, 1973-ban megszervezett rendezvényen már elítélő vélemények jelentek meg az elektromos zene sajátosságairól, így a következő kritika érte a Siculus zenekart: „… a hangerősítő felszerelés maximális kezelése fülledt-fulladt egyhangúságot teremt, s ez az erőtől ájult állandó fortissimo a zene, a szöveges tánczene árnyalat gazdagságát teljesen lehetetlenné teszi.”

Ellentmondásos tényként jelent meg, hogy hasonló kritika érte a versenyt megnyerő, közismert nagyváradi Metropol együttes előadását is. (Művelődés, 1973. november) Erre a fesztiválra jelezte részvételi szándékát a magyarországi Omega és Koós János szólóénekes, de a román hatóságok nem engedélyezték részvételüket.







Mindezek ellenére még voltak próbálkozások a nyolcvanas években, így Székelyudvarhelyen szerveztek rockfesztivált. Az 1982-ben lezajló koncertsorozatról már a következőket jegyezték le: „Persze, a kellék se hiányozhat: nemcsak a farmer nem, meg a T-ing – akár a színpadon, akár a közönség soraiban –, hanem az erősítők, fényorgonák, a rakoncátlankodó kábelek tömkelege, a hangszereikkel keményen dolgozó zenészek, akik közül – és már ez is a minőséget szavatolja – nagyon sokan főiskolai végzettek: zeneszakon.” (Hargita, 1982. május 18.) A fellépő együttesek közül megemlítjük: Csíkszeredából a Vox T, Trakto-rock, Plaottips, SNT, Székelyudvarhelyről a Siculus, Féder, Gránit, Cronos, Balánbányáról az Alutus.

A megyeszékhelyen, Csíkszeredában, a KISZ Hargita megyei bizottsága, a megyei szaktanács, és a megyei SZMNT már 1969-ben megszervezte az első könnyűzenei fesztivált, de


nem sikerült túlszárnyalni a székelyudvarhelyit.

1972-ben fel is merült a rendezvény beszüntetésének terve, ezért a helyiek felszólaltak az intézkedés ellen. „…a minden bizonnyal állandósuló, évenként sorrakerülő Siculus könnyűzeneparádé elhomályosítja a csíkszeredai rendezvényt […] hiszen a székelyudvarhelyi rendezvények nemzetiségi karakterüknél fogva országos jellegűek, minek szerénykedjék hát ennek az árnyékában egy kevésbé visszhangzó, csupán a szomszédos megyék néhány együttesét felvonultató másik vetélkedő.” (Hargita, 1972. augusztus 15).

A cikk írója (Jankó István) kiemelte, hogy a versenyjellege, és a minőség javítása miatt továbbra is szükség lenne erre a rendezvényre, ugyanakkor elismerte, hogy vannak hiányosságok. „Példa volt erre az a reagálás, amellyel a csíkszeredai Művelődési Ház szombat esti közönsége a bákói Narcis – zeneileg nem is éppen utolsó – együttes bemutatkozását fogadta. Amit az az öt fiú a színpadon művelt, az már netovábbja volt az ízléstelenségnek, a megbotránkoztatásnak. Az élet kertjében és Napkelte hangzatos című szerzemények ürügyén vonaglottak, grimaszkodtak, harsogtak, a bohóckodás valami egészen új műfaját művelték, amit a közönség szigetei nyíltszíni tapssal vettek tudomásul.”

A rendezvény javára írható, hogy a kötelezően előadott román számok mellett lehetőség adódott arra is, hogy a magyar együttesek magyar számokkal is fellépjenek. Az 1972-ben díjazott zenekarok a következők voltak: I. díj Alcor (Slănic Moldova), II. díj Condor (Brassó), III. díj Szaturn (Sepsiszentgyörgy). Legjobb saját szerzemény: Sympathy (Marosvásárhely). Ezt a rendezvényt is megszüntették a hetvenes évek közepére, habár voltak még próbálkozások az újraszervezésére a Megéneklünk Románia keretén belül.

Kovászna megyében a dalverseny fellegvára az 1968-ban már megszervezésre kerülő Tavirózsa könnyűzene fesztivál volt (a Rétyi Nyír tavaiban lebegő kupánvirágról, vagy ahogy a helyiek hívják, a tavirózsáról kapta a nevét). A Hargita megyei rendezvényekhez hasonlóan azzal a céllal hozták létre, hogy a fiatal tehetségek számára lehetőség nyíljon a bemutatkozásra, és hogy a rendezvény országos hírnevet szerezzen a megyének. A helyi elit és a központi hatóságok kapcsolatától függött legtöbbször a rendezvény megszervezésének engedélyezése és anyagi támogatása.

A helyi együttesek közül megemlíthetjük a sepsiszentgyörgyi Szaturn, Sonor és Proton gitáregyütteseket, a kézdivásárhelyi Diskant együttest. A zeneszerzők közül a legismertebb személyiség Dancs Árpád zenetanár volt, aki több éven keresztül oktatta a háromszéki fiatalokat, ugyanakkor saját szerzeményeit az évente megrendezett fesztiválokon adta elő nagy sikerrel.

A három rendezvény közül az utóbbit szervezték meg a legtöbbször, viszont 1976-tól a Megéneklünk Románia országos rendezvénysorozat keretén belül átalakult, és a diktatúra elmélyülésével ellaposodott, a repertoárok elsablonosodtak. Az említett rendezvényeket a Román Televízió magyar nyelvű adása népszerűsítette, gyakran felléptek a rendezvényeken a televízió közismert munkatársai, mint Józsa Erika, Boros Zoltán és Horváth Gábor.

A YouTube-videókat az 1972-es Siculus fesztivál dalaiból válogattuk.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS