Winter's Bone: abszurd és realitás között
Fülöp Noémi 2011. február 23. 14:51, utolsó frissítés: 14:51Aki valaha is hosszabb időt töltött Székelyföld valamelyik eldugott hegyvidéki falvában, nem fogja valószerűtlennek találni Debra Granik Oscar-jelölt történetét.
Az Ozark hegységben a szegénység nem a szerencsétlenül járt keveseket sújtó csapás: a nélkülözés ugyanannyira magától értetődő az itt élők számára, mint a fagy télen. Az isten háta mögötti vidék elszigetelt tanyáit hulladék veszi körül. Az itt lakók kopott ruhái beleolvadnak a háttérbe – és maga a táj is kopott, a szürke égtől a csenevész fűvel borított dombokig.
Ezen a vidéken nem kelt megütközést, hogy a 17 éves Ree (Jennifer Lawrence) egyedül neveli két kisebb testvérét, és gondozza beszámíthatatlan édesanyjukat. A munkalehetőségeket egyáltalán nem kínáló vidéken (ahol már az iskolában is gyereket nevelni vagy katonáskodni oktatják a tanulókat) a metamfetamin előállítása a legáltalánosabb megélhetési forrás.
Jessup Dolly tíz évnyi börtönbüntetésre számíthatott volna a droggyártásért – azonban miután a család házát és erdejét ajánlotta fel váltságdíjként, nyomtalanul eltűnt. Ha Ree nem találja meg az apját,
édesanyjával és testvéreivel az utcára kerülnek.
Azonban annak ellenére, hogy úgy tűnik: mindenki sejti, mi történt Jessup Dollyval, senki nem beszél róla.
Az Ozark hegységet hallgatag emberek lakják, akik a maffiára emlékeztető szilárdságú és kegyetlenségű szabályrendszerhez igazodnak. Ree értelmét sem látja megmagyarázni, miért volna fontos megtalálni az édesapját – még kérdéseit is szigorúan tőmondatokban fogalmazza meg. És ugyanígy nem érkezik magyarázat arra sem, hogy válaszok helyett miért ütközik újra meg újra fenyegetésekbe. De az is igaz: a segítség ugyanolyan kéretlenül és magyarázat nélkül érkezik, mint a túl sok kérdés kiváltotta dühkitörések.
A film legérdekesebb rejtélye nem Jessup Dolly sorsát, hanem a közösség működésének törvényszerűségeit övezi. A közösség egyébként meglepően feminista, még akkor is, ha első pillantásra éppen az ellenkező látszatot kelti. A Jessup eltűnéséért felelős Milton klán „szóvivője” például a család egyik idősebb nőtagja, aki asszonytársaival páholja el kegyetlenül Ree-t, amikor úgy vélik: a lány túl sokat kérdezett.
Kiderül az is, hogy a látszatra öncélúnak tűnő titoktartás nem Ree, hanem a külvilág, pontosabban a hatóságok ellen irányul. Amíg senki nem beszél, mindenki biztonságban van, hiszen a rendőrség semmiféle hatalommal nem bír a vidéken. A Ree nagybátyját (John Hawkes) kérdőre vonó rendőr például meghátrál Teardrop vadászpuskáját látva.
A fegyverek a mindennapi élet részét képezik
az Ozark hegységben, használatuk még csak nem is a védekezést, hanem az élelemszerzést célozza. Ree amellett, hogy főzni tanítja 12 éves öccsét és 6 éves húgát, elmagyarázza nekik a puska használatát és a mókusnyúzás alapjait is. A mókusokból később ebéd lesz, mint ahogy vadhúson élnek a vidék tehetősebb lakói is: például a szomszéd, aki alkalomadtán Ree-nek is juttat a zsákmányból.
Debra Granik rendező meg sem próbálja felmenteni főhőseit, vagy levonni a tanulságokat, de érzékelteti: minden, amit ezek az emberek tesznek, szükséges a túléléshez. Jennifer Lawrence méltán Oscar-jelölt alakítása pontosan tükrözi azt a dilemmát, amivel Ree-nek minden percben meg kell küzdenie. Áthágja azokat a szabályokat, amelyeket maga is jogosnak és szükségesnek tart – vagy veszítse el a fedelet testvérei és édesanyja feje fölül?
Kolozsvárról nehéz kideríteni, vajon valóban léteznek-e efféle közösségek Missouri állam hegyei között. A Winter's Bone szépségét éppen az adja, ahogy a történet végig az abszurd és a realitás közötti határon táncol. Annyi azonban biztos: aki valaha is hosszabb időt töltött Székelyföld valamelyik eldugott hegyvidéki falvában, nem fogja valószerűtlennek találni Debra Granik történetét.