Hodor aurA nyilvánvaló titkai
kérdezett: Dunai László 2011. március 14. 09:25, utolsó frissítés: 09:25A magyar nyelvterület első webre forgatott kisfilmje egy baljós kelet-európai közegben játszódik, a groteszk és a humor határán mozogva. Interjú a rendezővel, Pater Sparrow-val.
A rendező Budapesten születtet, tanulmányait a London Film School-ban végezte. 2004-ben diplomázott rendező szakon, ezzel párhuzamosan egy látványtervezői képzést is elvégzett. Vizuális stílusa egyedülállónak mondható a magyar filmes közegben.
Sparrow neve a 2009-es Magyar Filmszemlén vált szélesebb körben ismertté, ott mutatkozott be a Stanislaw Lem írása alapján készült 1 című filmjével, ami elnyerte többek között a legjobb látványterv díját. Ezen kívül a Diákzsűri is a legjobb első filmesnek járó díjával tüntette ki.
Honnan a név? Lévén hogy ő Verebes István médiaszemélyiség fia, nem akarta, hogy apjával hasonlítsák és kössék össze. Ilyen egyszerű.
Az előző filmed, az 1 is formabontó volt a maga nemében, hiszen a te filmeden és az 1989-ben készült Meteo-n kívül nem készült más magyar sci-fi.
– Minden eddigi munkám kísérletező. Engem a határterületek érdekelnek, mert ebben a tartományban nem a formai szabályoknak kell alávetnem a tartalmat, hanem éppen fordítva, a tartalmat szolgálhatja a forma. Én szó szerint veszem, hogy a művészetben nincsenek szabályok, vagy ha vannak, azok játék-szabályok! Éppen ezért az 1-et sem kalibrálnám sci-fiként. Ha nagyon muszáj tipizálnom akkor saját kategóriába rakom: phi-fi (philosophical fiction).
A Hodor aurA nyilvánvaló titkairól is hasonlóan formabontó lesz, hiszen kizárólag webre készül. Honnan jött az ötlet?
– A magyar filmszakma bedőlése precízen egybeesett a filmem engem is kívánó utóéletének végével. Bár nagy tervem is van, valami könnyedebbre vágytam, fel akartam lélegezni kicsit. Mivel érdekel a televíziózás is, de a televízió itthon nem nevezhető kreatív platformnak, a web mutatkozott egyedüli alkalmas terepnek arra, hogy szabadon valósítsak meg valamit.
Erdély Matyással és Fátyol Herminával, (az aurA operatőrével és főszereplőjével) már egy éve ötleteltünk ez ügyben, amikor Szerbiában, egy kis magyar filmfesztiválon összefutottam Angelusz Iván producerrel, aki pont valami ilyesmit keresett. A szerencsés találkozás pedig hamar felgyorsította a folyamatokat.
Dióhéjban miről szól az aurA?
– A nyugtalanító életről amivel az ember szembesülni kénytelen. Azon kívül hogy tapasztalja, hat rá, változtatja, kérdések elé állítja. Olyan kérdések elé, amikkel mindenki azt kezd amit akar.
Főhősünk aurA, egy kósza lélek, aki egy sötét és baljós kelet-európai közegben, egy fiatal lány formájában tévelyeg, kvázi azzal a feladattal, hogy megfigyelje és elviselje az életet, illetve vegyen részt benne, ahogy tud. Kalandjai során torz, groteszk figurákba botlik, a velük való interakciók pedig poetikus, ám derűbe ágyazott kérdéseket intéznek a nézőhöz.
Hogyan született meg az Aura vizuális koncepciója? A film leírásában az szerepel, hogy a részek képregényszerűek lesznek. Pontosan mit értesz ez alatt?
– Nekem alapvetően vizuálisak a koncepcióim. Itt egy életérzés: a szenvedés szülte deprimáltság illetve annak humorral való feloldása volt a fő feladat. A képregény-forma alatt egyrészről a fix-plánozású dinamikát értem, ez az egyszerűsíthető megvalósítás miatt kellett. Másrészről, és ez a fontosabb, a képregény-forma mint tartalmi közeg is lehetővé teszi, hogy a világ, amiben gondolkodunk, elrugaszkodott legyen.
Nekem minden munkámban fontos, hogy keveredjenek az irreális elemek a reálissal. Ezek az ellenpólusok, pláne kis költségvetésű technikánál, a fekete-fehér színvilágban tűntek adekvátnak. Innen már nem volt nehéz a máig ható némafilmes hagyomány referenciáit alapul véve megteremteni egy sejtelmes kafkai közeget. Olyat, amiben a furcsa a normális.
Hogyan építed fel az aurA dramaturgiáját? Az epizódok önmagukban is fognak működni, vagy egy sorozat-lesz, melyet folytatásokban képzeltek el?
– Is-is. Olyan dramaturgia-láncolatban gondolkodunk ami sorban nézve épületes, de bárhol be lehet majd kapcsolódni.
Hol áll most a gyártás? Mikorra várható a megjelenés?
– Egy pilot-csomagot már leforgattunk. Ez három epizód, melyek egyenként hosszabbak (5-6 percesek), mint amilyen hosszúságban gondolkodunk a továbbiakban, de az elején predesztinálnunk kellett mire számíthat az aki nézne bennünket. A vágás és utómunka március végére lesz kész, eközben tárgyalunk különböző szponzorokkal és befektetőkkel. Ha minden jól megy, idén tavasz végén egy hatásos kampánnyal felbukkanunk valahol a web-en.
Milyen nyelven fognak forogni az epizódok, kik a célcsoport?
– Magyarul beszélnek a szereplők, de a részek angolul is feliratozhatóak lesznek. A "célcsoport" kifejezéstől ódzkodom, és bár lépten-nyomon bele kell botoljak, sosem közelítettem a közönséghez halmazokba csoportosítva. Talán azért sem, mert én magam individualista vagyok: nem érzem magam jól csoportokba sorolva. Személyiségeknek dolgozom, így azt kell mondjam, azokat célzom vele, akik magukra ismernek bennem.
Hogyan fogadják a kortársaid, a szakma ezt a kezdeményezést és úgy általában ezt a fajta filmkészítési stílust, amit te képviselsz?
– "Ahány ház annyi szokás". Tárt karokkal ritkán találkozom de "aki keres az talál"!
Hogyan fog kinézni pontosan az üzleti modell? Hány néző kell majd ahhoz, hogy megérje végigcsinálni? Hiszen most a Katapult film saját pénzéből készült el az első három rész...
– Rendhagyó módon közelítünk a financiális stratégiához. A tervünk egy reklámügynökség bevonásával megtalálni azokat a klienseket, akiknek webes marketing kampánya ráépíthető vagy jól kapcsolható a progresszív és eredeti tartalomhoz.
Mindenképpen elegáns reklám-kommunikációban gondolkodunk. Újítani kell, a befektetőket az nyomja át a beszáradt formákon, aki új lehetőségeket próbál kínálni. Erre törekszünk. Kiderül milyen sikerrel. Nekem nem természetellenes a kudarccal is kalkulálni.
Mennyire más neked és az operatőrnek is az, hogy nem filmvászonra, hanem képernyőre, mobiltelefonokra kell mozgóképet álmodj? Hogyan sikerül együtt dolgozni az operatőrrel, Erdély Mátyással?
– Kifejezetten jól éreztük magunkat, a kisebb felület könnyítette a munkánkat. Meg is egyeztünk benne, hogy bátran kiéljük az ötleteinket. Ami a vizualitást illeti: nem félek tőle, hogy sok kívánnivalót hagyunk magunk után.
Az nyilvánvaló, hogy nagy kockázatot válalltok ezzel a sorozattal. Szerinted mitől lehet siker és mitől lehet bukás az aurA?
– Ezt nálam jóval szakszerűbb filmesek sem tudhatják. Az biztos, hogy a szándékunk mindent megtenni azért, hogy aki majd nézi, az ne unatkozzon, de gondolkozzon, csodálkozzon, érezzen. Amennyi esélye ezeknek a hatásoknak van sikeresnek lenni vagy megbukni, annyi marad nekünk is bármelyikre.
Szerinted milyen hatása van az új formátumoknak a klasszikus mozira?
– Amennyiben technikai formátumokról beszélünk, nagy, művészi formák esetében viszont fájdalmasan kevés. Már a saját filmnézési szokásaim is átalakultak az elmúlt 10-15 évben, nem is beszélve azokról a generációkról, akik már eleve az internet korába születtek.
Biztos vagyok benne, hogy a film csekély száz év után még nagyon sok meglepetést tartogat. Örülnék neki, ha egyre kevesünkben lenne olyan típusú félelem, mint ami annak idején a hangos film megjelenésekor volt tapasztalható. Szerintem nincs idegen csak "meg-nem-ismert"!
Milyen terveid, projektjeid futnak most? Mik a jövőbeli terveid?
Az aurA-n kívül a következő nagyjátékfilmemet fejlesztem, Boris Vian L'Arrache-cœu című regényének adaptációja és amely egyre közelebb van ahhoz, hogy megmozduljon.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!