Költészeti cultural jamming Marosvásárhelyen
szerk. 2011. június 22. 19:09, utolsó frissítés: 2011. június 23. 09:26Húsz Bolyai utcai kirakatba kerültek kortárs verssorok. Az értelmi szerzők az Erdély FM új műsora, a Művésztrip szerkesztői.
Közel harminc román és magyar vers strófái olvashatók tegnap reggeltől a marosvásárhelyi Bolyai utca kirakataiban. Az akciót a Sands támogatta, munkatársait kísértük el a strófaragasztáskor. A kis kirakatokban tenyérnyi, a nagyokban akár moziplakát nagyságú versszakok jelentek meg. A strófákat a boltok tulajdonosai választották a szervezők összeállította kínálatból, ahogy a betűtípusokat, a betűk színét és az elrendezést is.
Olykor az értelmi szerző, az Erdély FM kulturális szerkesztője, Máthé Kincső is besegített, javaslatokkal állt elő, de a műhelymunka és a döntés a kereskedőké és étterem-tulajdonosoké volt. Az eredmény: nagyjából minden második bolt kirakatában van vers, a Concordia Hoteltől a kis kebabosig. Van, ahol két strófa is, van, ahol románul is, magyarul is.
A Művésztrip tegnap indult az Erdély FM rádióban: ez az első olyan rádióműsor, amelynek célja, hogy kivigye a „kultúrát” az utcára, az emberek közé, és beszámoljon arról, hogyan reagálnak a marosvásárhelyiek egy-egy különösebb kultúrafogyasztási helyzetben. A műsor minden hétköznap 13.05 órakor kezdődik.
A verseket a kirakatba akció egy hónapig tart, közben a Művésztrip bemutatja, hogy fogadták az emberek a verseket, kell-e nekik költészet, és ha igen, milyen típusú kortárs költészet az, amit igazán kedvelnek. Első látásra feltűnt, hogy a keményebb, egzisztencialista hangoltságú versek dominálnak, könnyeden játékosok, pajkosak alig vannak. Az akcióról Máthé Kincső ötletgazdát kérdeztük.
– Hogyan válogattátok ki a verseket, amelyekből később a boltosok válogathattak?
– A román versek kiválasztásában Demény Péter író, költő, publicista segített, mivel én nem vagyok annyira jártas ezen a területen. Ami a magyar verseket illeti: keresgéltem, próbáltam minden arra érdemes nevet összeválogatni. Közel 50 szerző került így bele a pakliba, ebből válogattak a tulajdonosok. A vers-választásban amúgy a netet, a saját ismereteimet és a saját könyvespolcomat, illetve a Látó antológiáját használtam.
– Megtörtént, hogy egy verset vagy szerzőt többen választottak, vagy ezt eleve kizártátok?
– Eleve kizártuk: volt néhány szerző, akinek két verse kerül be, de arra törekedtem, hogy egy név lehetőleg csak egyszer szerepeljen. Húsz üzletről van szó... azt akartuk, hogy lehessen minél több nevet, formát és verset megmutatni.
– Hogyan győztétek meg az üzlettulajdonosokat? Nehéz volt?
– Nem nagyon volt nehéz: volt, aki egyből elküldött, de kellemes csalódás, hogy a nagy részük végighallgatott és egyből felcsillant a szeme, belementek a játékba. Volt persze olyan is, aki kicsit közönyösen fogadta: "rendben van, de intézzétek ti el". Lehetőséget adtunk, hogy ők válasszanak karaktert, méretet, színt, verset, ők pedig inkább rám bízták. De a többséget nem kellett győzködni, sőt.
– Miért éppen vers, és nem (mondjuk) képzőművészeti alkotások? Később sorra kerülnek majd azok is?
– A versek nagyon jól mutatnak a kirakatokon, és valószínűleg következnek majd a képzőművészeti, színházi, zenei megmozdulások, akciók is. Egy hónap után újabb projektbe kezdünk, más témával, formával, irányokkal. De a lényege megmarad, és igyekszünk bejárni a művészetek széles skáláját: van még ott hely.
– Hogyan tudjátok majd felmérni a közönség reakcióját?
– Vissza-visszajárok az utcába, minden nap sorra megkérdezem a tulajdonosokat, megszólaltatom a rádióban azokat, akik megállnak, hogy elolvassák a szöveget. Ott vagyok, ha kell, ha nem, és első kézből látom majd, hogy kinek mi a véleménye, és egyáltalán, mennyire állnak meg olvasni az emberek. Egyébként Facebookon, levélben is érkeznek a hozzászólások – szóval a hír terjed, és ennek persze örülünk.