Kellemes meglepetések Kézdin: Funky Munky, Celest, Zanzibar

Az idei városnapok költségvetése 235 ezer lej, a nagy dobás ugyan elmaradt, de tartották a színvonalat. Néhány szervezési baki is becsúszott, de voltak jó bulik.
Elmaradt a tavaly beígért “nagy dobás” az idei Őszi Sokadalomról, ugyanakkor a kézdivásárhelyi városnapok nagyrészt tartotta az eddigi színvonalat, voltak olyan jeles meghívottak, mint a magyarországi és nemzetközi alternatív zenei szcéna nagyjaként számon tartott Kampec Dolores, a főleg tizen- és huszonévesek körében népszerű Zanzibar, vagy Ganxsta Zolee és a Kartell. A középkorúak és idősebbek Demjén Ferenc, Bangó Margit vagy a Fásy mulató zenéjét hallgathatták, de fellépett a Csillag születik tehetségkutatóból ismert, kézdivásárhelyi László Attila, a budapesti Szabó Ádám fiatal harmonikás, vagy az X-Faktorból ismert Király L. Norbi is.
Sajnos egy utolsó pillanatban bejött műsorváltoztatás miatt a Kampec Dolores fellépését szombatról péntekre tették át, és bár a műsorfüzetben helyesen volt a dátum, a szórólapokon és a honlapon még a régi időpont jelent meg. Így voltak olyanok, akik
lemaradtak a koncertről.
Ráadásul a pénteki időpont – 19 órai kezdés – roppant előnytelennek bizonyult, a színpad előtt és körül elsétáló városnapozóknak csak nagyon kis hányada állt meg; a koncert törzsközönsége is csak a közeli sörsátrak alól kísérte figyelemmel a fellépést.
Általában véve elmondható, hogy a koncertek nézettsége a néhány tucattól a többezerig terjedt, de nem érte el a 2009-es városnapok szintjét. A főszínpadon a népszerűbbek közé tartozott a László Attila-, Szabó Ádám- és a Demjén-koncert; a kisebb Idol-színpad előtt általában tömeg volt, itt lépett fel többek közt a Máthé Péter-dalokat éneklő Teleki Zoltán, Bangó Margit, a Fásy mulató és kisebb pop-, dance- vagy mulatós muzsikát játszó együttesek/énekesek.
Talán nem meglepő, hogy sok, a tömegtől, zajtól és/vagy az általa nem kedvelt zenétől menekülő kézdivásárhelyi választotta inkább az Art Caffe pincéjét, ahol minden este volt legalább egy-két blues-, jazz- vagy éppen progresszív rock-koncert.
Az idei Őszi Sokadalom számomra kellemes meglepetései közé tartozott az Antovszki Band – hajnalig tartó bulit nyomtak csütörtöktől péntekig. Pénteken a közönség aznapi tartózkodóbb hangulatát a végére
teljesen feloldotta a Funky Munky;
ha valaki eddig Kátai Judit és Jocó nevéhez csak a nemEZ-t tudta kapcsolni, akkor nagyon gyorsan gondolja újra a beskatulyázást. Látszott a sepsiszentgyörgyi, tavaly alakult banda tagjain, hogy nagyon élvezik, amit csinálnak; Judit – rafináltan és nőiesen laza – frontemberként valósággal tündökölt sárga szvetterében a színpadon, gyűltek is a népek, mint lámpára a lepkék.
A tagok: Kátai Judit – ének, Gáspár Álmos – gitár, vokál, Gyergyai Szabolcs – basszusgitár, Kertész János – billentyű, Éltes Áron – szaxofon, Kátai Jocó – dobok, és mindannyian más zenekarokban is játszanak. A közös projekt célja saját bevallásuk szerint: „az igényes élőzene, barátság, buli”.
Szombaton a brassói Celest mentette meg számomra a napot, bár leüvöltötték a kitartó rajongók fejét, és a füstös, fülledt, kevés férőhelyes pince nem biztos, hogy a legmegfelelőbb helyszín volt számukra. A közönség ugyan nem ismerte a román nyelvű dalokat, de a progresszív banda nagyon meggyőző volt.
Ők is meglepettnek tűntek kicsit
a saját sikerüktől, s boldogan zsebelték be a jelentős részben zenészkollégákból álló közönség gratulációit.
A fiatal kézdivásárhelyi zenészekből álló Silver Proof nagyszínpadi fellépésére csak „kiugrottam”, röviden így lehet jellemezni a róluk alkotott véleményt: mieink, ügyesek, fejlődnek, és lehet belőlük valaki.
Vasárnap nagyon szemléletes volt, ahogy a Demjénről, Szabó Ádámról elvonulók átadták a helyüket a végül majdnem 2 órás késéssel kezdő Zanzibar főleg tizenévesekből álló rajongótáborának - legalábbis az első sorban tomboló kemény mag ehhez a korosztályhoz tartozott. Kevesebben voltak, mint amire számítani lehetett, de ez betudható a késői időpontnak is: 1.50-kor lett vége a koncertnek, és kezdődött a tűzijáték. Rita addig is a megszokott módon a lelkét is kitombolta a színpadon.
A nemrég megjelent Ádám keresi Évát album dalai mellett eljátszották a régi slágereket, nem maradt ki a Szólj rám, Szerelemről szó sem volt, Álmodj tovább, nem hiányoztak a show-ból a hatásos látványelemek sem. Visszatapsolás egyszer volt, de a legnagyobb ujjongás akkor tört ki, amikor Rita hirtelen leugrott a színpadról az utolsó szám (Érintés) közben, és végigpacsizott a hirtelen felduzzadt első sorral.
A kocsmafellépők többségéről egyébként csak jót lehetett hallani, nagyjából a tűzijátékkal egyidőben ért véget a Black River Blues Band-koncert, ahol a végén a helyi zenészek is beszálltak jammelni. Itt lehet megnézni a fellépők teljes listáját; neked melyikük jött be leginkább?
MultikultRSS

Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája

Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
