2022. május 17. keddPaszkál
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Asszonysorsok Kínában

K. A. 2003. június 25. 11:45, utolsó frissítés: 2003. június 24. 20:31

Hszin Zsan egy olyan angol kiadású nemzetközi bestseller szerzője, amellyel visszaállítjuk az optimális napi üzemhez szükséges tragikum adagunkat. Mao, kulturális forradalom, felfoghatatlan sorsú nők, szikkadt szegénység. Ezek filmszerű történetek - de #b#másként#/b#, mint a híradóban.






A szerző 1989-ben Szavak az esti szélben címmel egy olyan éjszakai rádióműsort indított, amelynek célja a kínai nők helyzetének bemutatása. A terv teljesen vakmerő volt, minthogy a kínai média szigorúan a kommunista párt propaganda eszközéül szolgált. Egy szerencsétlen kétértelmű mondat az egész szerkesztőség vesztét okozhatta -- a sajtócenzúra működését a könyv a képtelen napi rutin felöl mutatja be. 1989-ben a nyitás mégis programszerűen be lett jelentve, így a legvakmerőbbeknek megvolt a lehetőségük arra, hogy visszaéljenek az új szlogenekkel. Ezt tette Hszin Zsan is, aki lépésről lépésre egy olyan élő műsort harcolt ki, amely a kínai nők sorsának egy nem kincstári verzióját mutatta be. A műsor népszerűsége nőttön nőtt, a hallgatók napi több száz levelet kaptak, több száz telefonhívást rögzítettek. A Szavak az esti szélben hét évig volt műsoron, ez idő alatt Hszin Zsan több mint 200 interjút készített olyan nőkkel, akiknek az életútjának a megjelenítése folyamatos kommentárra ébresztette az olvasókat.



A kötetben megjelenő privát történetek teljesen agytépők, valószínűtlenek, tragikusak, megindítóak, megtörténthetetlenek és hiperreálisak. A lány, aki egy légy személyében ismeri meg a gyöngéd társat, a guberáló nő, aki fia fényes pártkarrierjét segítette elő, a nő, aki negyvenöt évet várt szerelmére, az asszonyok, akik életük során egy tucat újrahasználatos falevelet használnak intim betétnek, a nők, akiknek a forradalom adott férjet.

Idézzünk egy rövid korsnittet a kötetből: 1966 és 1976 között, a kulturális forradalom sötét időszakában a férfiak és nők ruhája sem szabásban, sem színben nem különbözött. Kizárólag nőknek ritkán árultak bármit is. Arcfestékről, szép ruhákról vagy ékszerekről csak a betiltott irodalmi művekben lehetett olvasni. De akármilyen forradalmiak is voltak akkoriban az emberek, akadt, aki nem tudott a természetesnek ellenállni. Lehetett valaki bármely “forradalmi“ is más tekintetben, de aki engedett a “kapitalista“ szexuális vágyaknak, azt pellengérre állították, hogy mások ócsárolhassák, vagy a vádlottak padjára került. Kétségbeesésükben sokan lettek öngyilkosak. Mások az erény mintaképének állították be magukat, de visszaéltek azokkal a férfiakkal és nőkkel, akiket át kellett nevelniük. (…) Az akkoriak többsége, kivált a nők, sivár szexuális életet éltek. (…) Most, amikor a kulturális forradalom által a kínai társadalomnak okozott károkat kezdik felmérni, , a természetes nemi ösztönöket ért kár olyan tényező, amelyet számításba kell venni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS