Álmodjunk egyperces világhírnévről és valódi emancipációról!

Remélhetőleg a Reflex 2. fesztivál nemzetközi közönsége körében is híre megy, hogy borges-i mágikus könyvtár nyílt Sepsiszentgyörgyön.
Vakuvillogás, színes fények, zene, üdvrivalgás, taps kíséri lépteid, ha felmerészkedsz a mozgásérzékelőkkel ellátott hosszú kifutóra a Magma Kortárs Képzőművészeti Kiállítótér első termében. Németh Ilona és Jaro Varga közös kiállítása a Mester és tanítványa sorozat negyedik része, ugyanakkor a Reflex 2. Nemzetközi Színházi Biennálé kísérőprogramja is egyben.
Remélhetőleg a fesztivál nemzetközi közönsége körében is híre megy, hogy a két szlovákiai művész kiállításával végtelen, mágikus borges-i könyvtár is nyílt Sepsiszentgyörgyön. Itt minden megtalálható, amire szükséged van, amit szeretsz; az a mű is, amit már megírtak, és az is, amit csak ezután írnak meg, vagy amiből végül soha nem lesz kiadott könyv, csupán lehetőségként oszcillál a nem-létezés és létezés között.
Jaro Varga installációja is interaktív teret alkot: míg azonban az előbb említett divatbemutatós kifutó és rivaldafény (Németh Ilona installációja) az egyént helyezi középpontba, és az „egyperces világhírnév” önző logikájával operál, a virtuális könyvespolcokon kollektív érték halmozódik fel. Mindenki hozzáteheti a sajátját: titokban, feltűnésmentesen elvehet egy filctollat,
és felírhatja könyvei címét valahová.
A végtelen könyvtár olvasójának tragédiája is kollektív: soha nem tudjuk teljes egészében birtokba venni a tudást, nem tudjuk elolvasni az összes könyvet. Reménytelenül és határozatlanul állunk az emberiség vívmányainak, elméleteinek, kulturális értékeinek és alkotásainak tömött polcai előtt. Csak abban bízhatunk, hogy a Könyvtárosnak mégiscsak van valamiféle rendezőelve, és a befejezetlen Katalógusba valamiképpen a mi könyvünk is bekerül.
A lenti termekben kaptak helyet Németh részben feminista ihletésű munkái. A 8 férfi videó-trilógia. Három generáció - nagymama, anya, unoka - mesél a családban egymás után bekövetkezett tragédiákról, nyolc számukra fontos férfi - testvér, apa, nagybácsi, gyermek - haláláról. A beszélők megosztják a kamera túloldalán figyelő - ám csupán hallgatásával jelen lévő - Németh Ilonával a családi mitológiává alakuló történetek személyes interpretációit.
A férfiak végzete - alkoholizmus, öngyilkosság, gyilkosság, betegségek, balesetek - a nők elmesélésében nyilván tragikus történések, ám Tímea, Gizella és Flóra nem törtek meg, szívós, bölcs,
engesztelhetetlenül sztoikus túlélőkké váltak.
A generációk tapasztalatait a legfiatalabb, Flóra összegzi: példát mutattak és erőt adtak át egymásnak, ő abban nevelkedett, hogy nincs különbség női és férfimunka között. A gyász összetartást és egyfajta kényszerű, de attól még teljes értékű emancipációt hozott a nőkből álló családba.
A Meller Zsófia Németh Ilona egy 2009 óta tervezett, ám végül külső – politikai – kontextusváltozás miatt meg nem született alkotásából táplálkozó, önálló mű. Az eredeti elképzelést egy Heller Ágnes-interjú ihlette; a világhírű filozófus arról mesélt, nagymamája, Meller Zsófia volt a bécsi egyetem első női hallgatója, és az előadóteremben paravánnal elválasztott helyen ült, hogy a fiú diákok ne lássák őt. A korabeli egyetemi vezetőség ugyanis úgy tartotta, egy nő jelenléte az előadásokon elvonná a diákok figyelmét a tanulástól.
Németh Ilona erre építette föl a kiállítás koncepcióját, ám egy sor egymástól független akadály miatt az eredeti elképzelés nem valósulhatott meg. A több országban is kiállítani tervezett munka útjában „sorra hulltak a fejek” különböző okok miatt kurátorokat, igazgatókat cseréltek – ez még nem lett volna kizáró ok, ám a filozófusbotrány kirobbanásával ellehetetlenült és kiállítás esetén elsikkadt volna az eredeti mondanivaló.
A tervezett installáció arról szólt volna, mit jelentett 100 évvel ezelőtt nőként tanulni, saját lábra állni, önállósulni, eltartani a családot. A recepció megváltozásával azonban a hangsúly nem erre, hanem Heller támadások célpontjává vált személyére tevődött volna.
A kiállítást nem tiltotta le senki,
de olyanná vált az aktuális közéleti-politikai kontextus, hogy a művész szándékától eltérő olvasatokat eredményezett volna.
Az eredeti kiállításról való lemondás mint gesztus, ennek a dilemmának a felvállalása lett az új kiindulópont. Így született meg a Meller Zsófia című mű, az eredeti, Németh Ilona által 2011 januárjában Heller Ágnesről készített videófelvétel, valamint két önvallomás/interjú (*Lábjegyzet, illetve Koronczi Endre: Közérzet).
Németh elmondja, nem ugyanaz a helyzet, mint amikor évekkel ezelőtt egy Budapestre, a Király utcába tervezett, társadalmi kísérlet jellegű kiállítását a hatalom valóban lefújta. Pannókat állított volna ki az előítéletek mérésére szolgáló Bogardus-skála kérdéseivel, ám leszedették,
mondván: felzaklatná az embereket.
A mostani döntést ő maga hozta meg, így vette el az élét a hatalom befolyásolási kísérletének, és leplezte is le egyúttal ezt a kísérletet.
Sajnáljuk vagy sem, bizonyosnak tűnik, hogy a tanulságok valószínűleg nem jutnak el minden érintetthez. Ez van. A filozófus elmondja, és akinek füle van, hallja: az elnyomottak emancipációjához nem elég a tanulás. A magaskultúra kialakulásának, megszületésének és fennmaradásának elsődleges feltétele: a szabadság.
A szlovákiai művészek kiállítását március 16-án Hushegyi Gábor művészeti író nyitotta meg. Április 15-ig látogatható, naponta 11 és 19 óra között, kivéve hétfőn és ünnepnapokon. További információk a Magma honlapján.
MultikultRSS

Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája

Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
