2021. október 24. vasárnapSalamon
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Mit keres Gertrudisnál egy lovaglóostor?

Rácz Tímea 2012. május 29. 18:01, utolsó frissítés: 18:43

A Váróterem Projekt legújabb előadása osztálytermekbe, testközelbe hozza a Bánk bánt, és még Ottó telefonszámát is megadja.


Az utóbbi években nem egyszer láthattunk klasszikus drámát jelenkori eszközökkel, díszletekkel vagy karakterekkel újragondolva, gondoljunk csak a kolozsvári III. Richárdra, vagy a budapesti HOPPart társulat Coriolanusára. Ilyen a Váróterem Projekt legújabbja is, ráadásul elsősorban nem a nagyközönség, hanem osztályok előtt adják elő a Bánk bán? Jelen! című előadását. Nem tudjuk, milyen lehet, amikor ténylegesen a saját osztálytermünkbe lép be a kicsit dominajellegű, kicsit hisztis tanárnő Gertrudis, és

lovaglóostorral vonja felelősségre a „smekkerfiú” Ottót.

Ez esetben az osztályterem ugyanúgy kreált tér maradt, mint a színpad, de egy osztályközösségnek, aki mindennap ott ül, az életterébe sétálnak bele a nagyon is mai alakokra emlékeztető szereplők.

Bánk kezét az aktatáska köti (szó szerint), Ottó egy szinte kokálár csábító, aki a telefonszámát is felírja a táblára. Petur bán Guy Fawkes (Anonymus)- álarc mögé rejtőzködő összeesküvő, Biberach pedig szánalmas, „kukázó” figura. Melinda az, akinek nem sikerült kimondottan jelenkori jellemvonásokat adni, ez valószínűleg az eredeti szereplő jellegéből is adódik: ő megmaradt idealista, szigorú elvű nőnek, aki őrültségében is olyan, amilyennek Katona is megírta.






A szereplők csak a katedránál elevenednek meg,

különben kétoldalt ülnek, takarás nélkül, nézőként. A jelenetek pörgősen váltják egymást, tényleg belefért negyven percbe a „cselekmény”, még ha például Tiborc ki is maradt belőle. Az Ottó és Melinda kapcsolata, valamint ennek következményei teszik ki az előadás felét, a másikat Bánk és az ország vívódása, ezért arra is gondolhattunk: a tizedikes, aki még nem olvasta el, most lehet, hogy el fogja, csak hogy lássa, történik-e „valami” benne.

Kiemelkedően humorosan oldották meg a királyné ellen összeesküvők követelményeinek bemutatását: a nézők petíciót írhatnak alá, amelyben

„nehezményezik, hogy a királyné sanyargatja a népet”.

Bánkot is a „nép akaratára” bízzák, krétával dobálhatná meg a közönség, de persze senki nem meri megtenni, így az előadás a teljes csenddel – mondhatni a semmivel – ér véget. Nincs erkölcsi győzelem, nem „áll vissza a harmónia” (ahogyan ez elemzésekben szerepelni szokott), van ellenben egy kis bohózat, egy kis sitcom, egy kis karakterhumor, és nagyon gyorsan vége van, az ötszakaszos drámához képest mindenképp.



Ennek ellenére a Várótermesek most valahol középen maradtak a sűrítés és paródia között: ha rezümé, akkor túl vicces, ha paródia, akkor túl sok az eredeti szöveg, és még elfért volna néhány poén benne. A kísérlet viszont mindenképpen érdekes, főleg azt lenne érdemes figyelni, hogyan reagálják le, milyen hatással lesz az osztályokban előadott változatoknak.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS