Versenyfilmek: ennyi szerencsétlenség egy helyen csak a vásznon lehet
2012. június 07. 16:54, utolsó frissítés: 17:32Szerencsétlen farmerek, egy szürreális orosz show figurái, egy túlsúlyos kamaszlány és két skandináv utász a versenyválogatás mostani szereplői. Zabáljuk tovább a filmeket.
Hafsteinn Gunnar Sigurðsson: Either Way
A nagy izlandi semmiben két senkivel nem történik semmi. Egy darabig. A harmincas éveiben járó Finnbogi, és barátnőjének öccse, Alfred útszéli cölöpöket ver és felezővonalat fest fel naphosszat, néha halásznak vagy Tarzan-képregényeket olvasnak. Ebbe robog be néha a kólát és pálinkát osztogató kamionos, és ebből menekül némi etyepetye reményében minden hétvégén Alfred. Finnbogi fő öröme a levelezés, a papíron ingatag kapcsolatáról elmélkedik, ezenkívül német nyelvleckét hallgat kazettáról, őszi nyelvvizsgájára készülve.
A fordulat nagyon is hétköznapi, Finnbogival levélben szakít a barátnője, Alfred alkalmi kapcsolatáról pedig kiderül, hogy terhes. Megoldás meg azonnal akad, mindkettőnek sikerül olyan tanácsot adni a másiknak, amellyel talán túl lehet vészelni a krízist. A beharangozott „pasibarátság” (buddy-filmnek is nevezték) egészen eddig a maga hűvös, skandináv módján nyilvánult meg, a problémák és a nagy üveg szesz viszont közös bohóckodásra készteti őket, amiből persze valószínűsíthető, hogy a továbbiakban közelebbi barátok lesznek.
Értékelés: Chirilov a versenyfilmek közül a legszórakoztatóbbnak nevezte, ehhez képest nem túlságosan szórakoztató. A skandináv filmek kedvelői viszont kényelmesen otthon érezhetik magukat benne, mert lassú, nyugodt, még a problémák is műbalhénak tűnnek a végtelen kopár tájban, amelyet csak a folyó csörgedezése tesz egy picit élővé. Van azonban néhány humoros, megmosolyogtató jelenet is, ami pedig a film kopárságába visz egy kis életet.
Pont: *** (meg lehet nézni)
Vetítik még: június 10., 12:00, Odeon Cineplex 4-es terme.
Christophe Van Rompaey: Lena
A túlsúlyos Lena a fiúk szemében olyan, mint egy élő gumibaba, akit egyszerűen elő lehet venni, és jól meghúzni. Csontsovány anyjának inkább kolonc, mint a szeretett kislány, barátnőjének pedig csak arra jó, hogy meghallgassa a pasis ügyeit. Léna egyszerűen szeretetre vágyik, és álmodozik a tökéletes fiúról/férfiról. Amikor véletlenül találkozik a szép lányok kedvence Daannel, aki amellett, hogy vicces és szórakoztató, még szereti és el is fogadja őt olyannak, amilyen, úgy látszik, sínre került az élete. Ripsz-ropsz összeköltöznek, de az élete ezzel kezd csak igazán elbonyolódni.
Megesik Lenán a szívünk, minden gyarlósága ellenére csak sajnálni tudjuk. Története a soványságot majmoló társadalom kritikája, amely a sarokba szorított egy esendő lányt. Története az ember empátiájára játszik, mert tudni szeretnénk, mi történik ezzel az elkeseredett lánnyal.
Értékelés: Már az első jelenet végi el nem csattant csókkal megfog, és utána már nincs is esélyünk szabadulni. Jó ritmusban történnek az események, egyetlen pillanatig sem laposodik el a film, mindig van, ami fenntartsa a feszültséget. A színészek tökéletes játéka, Léna rezzenéstelen arca a érzelemmentes szeretkezések közben pedig külön is megerősítik, hogy a filmet látni kell.
Pont: ***** (muszáj megnézni)
Vetítik még: június 8., 14:30, Győzelem mozi és június 10., 15:30, Odeon Cineplex
Sergey Loban: Chapiteau Show
Szürreális, vicces, bonyolult és nem utolsó sorban pedig rettenetesen hosszú, három és fél óra. Egy hely, négy párhuzamos történet és rengeteg szereplő. Az első történet főszereplői a soron következőkben már mellékszereplőkként jelennek meg, és fordítva, aki az elsőben mellékszereplő volt, az a következő három valamelyikében főszerepet kap. Minden történet végén ugyanazon a helyen találkoznak, az abszurd cirkuszban.
A Fekete-tenger partján játszódó egyidejű történetek fő témái a szerelem, a barátság, a tisztelet és az együttműködés. Ezek a viszonyok úgy működnek és kapcsolódnak egymáshoz, mint ahogyan az ember életében is jelen vannak.
Az első sztoriban egy interneten ismerkedő pár a főszereplő, kettejük “se veled, se nélküled” kapcsolata a szerelemről gondolkodtat el, egy hallássérült srác történetén keresztül elmélkedhetünk a barátságról, egy híres színházi rendező és fiának a viszonya igazít el a tisztelet kérdésében, és egy ambiciózus producer és egy énekes közös munkája szól az együttműködésről.
Értékelés: Az első történetben látott kék tulipánt a negyedikben látjuk újra, és akkor kapunk magyarázatot első feltűnésére. Az ehhez hasonló aha! érzésektől lesz kifejezetten izgalmas a film, amelynek egyetlen problémája van csak: a néző nehezen bír ki három és fél órát egy mozi székéhez kötve.
Pont: **** (érdemes megnézni, ha van hozzá türelmed)
Vetítik még: június 7., 17:00, Odeon Cineplex és június 10., 17:30, Odeon Cineplex
Guy Édoin: Mocsár (Marécages)
Ennyi szerencsétlenség egy helyen tényleg csak filmben lehet. Egy farmer család életébe csöppenünk bele, a szülők Marie és Jean keményen dolgoznak, a fiúk, Simon sem mentesül a munka alól. Szárazság van, kevés a pénzük, Marie teherbe esik, és az apa egy véletlen baleset következtében meghal. És akkor még az is kiderül, hogy Simon a fiúkat kedveli, a nagymamája pedig a lányokat.
Már a film legelején mély vízbe dob a rendező, egy borjú ellését nézhetjük végig elejétől a végéig – a borjú természetesen halva születik. Innentől kezdve a szereplők csak egyre nehezebb és kilátástalanabb helyzetekbe kerülnek, és már nem is irányítják a sorsukat, csak sodródnak.
A történet a sok véletlen egybeesés mellett Marie és Simon válságát mutatja be, az anya egyedül nem tudja működtetni a farmot, ezért elfogadja egy idegen férfi segítségét, a fiú pedig teljesen eltávolodik az anyától főként azért, mert Marie őt hibáztatja Jean haláláért.
Értékelés: A filmnek van egy sajátos keserű humora, a szereplők jellemei pedig jól fel vannak építve, csak valahogy az egész túl sok. Ha kevesebb probléma jelenne meg, ha egyszerűbben fogalmazna a rendező, akkor még hiteles is lehetne.
Pont: ** (nem érdekes)
Vetítik még: június 10., 22:45, Odeon Cineplex