A Roxette Kolozsváron: közel 20 ezer rajongóval "hallgattunk a szívünkre"
Búzás Anna 2012. július 20. 18:03, utolsó frissítés: 2012. július 23. 10:10Rögtön bevetik a nagyágyút, a második szám a #i#Sleeping in my car#/i#. Mindenki őrjöng. Marie angolul köszöni meg a tapsviharokat, Per pedig bedobja a bűvös szót is: "mulţumesc!"
A Roxette hatalmas bulit nyomott Kolozsváron, a kb. 20 ezres közönség végig együtt énekelt a zenekarral. Per fel-alá futkározott a színpadon, Marie pedig ismét kieresztette a hangját.
Már 17 óra körül rengeteg ember lézeng az aréna körül, van aki beáll a sorba és igyekszik befele, hogy minél jobb helyet foglaljon, és van aki még benyom egy adag sört, vagy valamilyen folyadékot és kaját, mert a kapunál az őrök úgyis elveszik, ha megmarad. Habár tudjuk, hogy bent is lehet majd kapni ételt és italt is, csak borsosabb áron.
Az előrejelzések ellenére nem láttam túl sok szülőt kisgyerekekkel tolongani a koncertre, de tizen- és huszonévesek annál többen jöttek el szüleikkel. Külföldiek is vannak, mindenféle nyelven beszélnek körülöttem a sorban. A lépcső fölötti bejáraton megyek be, az első emeleti lelátóhoz keveredem. A Les Elephants Bizarres már a színpadon van, nagyon jó zenét játszanak, a mellettem lévő meg is kérdi, hogy ezek kik, mert utána akar majd nézni.
A nap pont oda süt a lelátóra, és ráadásul nagyon messze vagyok a színpadtól, persze vannak székek, de ki akar ilyenkor leülni? Megfordulok és keresem a lejáratot a színpad előtti térre, a kis kapunál egy jegyszedő lány áll, felmutatom a presses karszalagom és már mehetek is befele. A nézőtér itt még elég szellős, az emberek nagy körökben ülnek a földön, de az első néhány sorban már most nagy a parti.
A Les Elephants közben befejezi a melegítést, jön a Grimus, őket jó néhány rajongó várja. Sőt a mögöttem álló lány csak értük jött el a koncertre - legalábbis ezt mondja barátnőjének. A Grimus tapasztalt zenekar, épp úgy viselkednek, mint a "nagyok" és képesek tovább fokozni a hangulatot: Bogdan beugrik a közönségbe, ott ugrál és énekel. Van valami The Killers-es a megjelenésükben, valahogy mindig ez volt az érzésem, és most is, Bogdan elegáns öltönyéről Brandon Flowers jut eszembe. A végén nem győzik elégszer hangsúlyozni, hogy micsoda megtiszteltetés volt számukra hazai közönség előtt, a Roxette előzenekaraként játszani.
A két előzenekar fellépése után bevonul néhány ember a színpadra, hangszereket hordoznak ki-be és nem akarok hinni a szememnek, de még a padlót is felmossák. Megszárad a padló, a tömeg közben egyre nagyobb, azon veszem észre magam, hogy kezdek préselődni a mellettem lévőkkel, mindenki csak előrébb és előrébb furakodik.
A lelátók is rendesen feltöltődtek apró pontokkal, lehet hogy mégis vagyunk 20 ezren? A tömeg egyre türelmetlenebb, már itt-ott skandálják az együttes nevét és tapsolnak. És a Roxette nem is váratja sokáig a közönséget, beszaladnak a színpadra, amit óriási üdvrivalgás követ. Aztán se szó, se beszéd, elkezdenek játszani.
Marie a jól bevált bőrszerkóban énekel, Per pedig hippis farmerben játszik. Nem ismerem az első számot, valószínűleg az új albumról van, de kárpótolnak azzal, hogy a szám végén végre köszöntik a közönséget. És rögtön bevetik a nagyágyút, a második szám a Sleeping in my car. Mindenki őrjöng, ők pedig jól reagálnak a rajongók reakcióira, tapsoltatnak és énekeltetnek minket. A legnagyobb slágereknél hagyják, hogy az első refrént a közönség énekelje, hihetetlen, de tényleg szinte mindenki kívülről fújja ezeket a dalokat - s nemcsak a refrént.
Két dal között Per megjegyzi, hogy nagyon bejön nekik Kolozsvár és hogy egész délután a városban sétáltak. Marie angolul köszöni meg a tapsviharokat, Per pedig bedobja a bűvös szót is: "mulţumesc!". Sláger hátán slágert játszanak: How do you do, Joyride, Dangerous, It must have been love, Spending my time stb.
Az idősebbek is nagyon fel vannak pörögve, ugrálnak, ahogy tudnak, mint Per, aki folyamatosan a színpad egyik végétől a másikig futkározik. És szinte mindenki fényképez, pedig állítólag fényképezőgépeket be sem lehetett hozni. Villognak a vakuk a lelátókon is, és ha lassúbb számot játszik a zenekar, akkor gyertyafényszerű pontok világítanak.
Másfél óra buli után levonulnak a színpadról, de nem sokáig. A közönség hamar visszatapsolja őket, ők pedig nem sajnálják a ráadást. Még lehúznak vagy 4-5 dalt, amelyek közül az első a Listen to your heart. A nagy gitár- és dobszólók most hangzanak el, a zenekar többi tagja is megmutatja, hogy nem véletlenül került be a csapatba. A koncert végén felállnak egy sorba és egy akusztikus gitár kíséretében énekelnek. Kifele menet pedig mindenki az elhangzott dalok egyikét dúdolgatja magában - még én is, pedig elég szkeptikusan jöttem be az arénába.