Mi ilyenkor nem szoktunk sírni
R. T. 2012. augusztus 26. 17:30, utolsó frissítés: 20:39Mármint olyankor nem, amikor ska, punk és reggae szól a színpadokon. Más se sír, legfeljebb, ha leütik a pogón.
Bár a nap legünnepeltebb fellépője kétségkívül Ákos volt, de Netsky és a N.O.H.A. is hatalmas bulit csapott, a kisebb-nagyobb színpadok előtt is rendületlenül zajlott a szombati Félsziget.
A multikulti Rehab Nation és Horváth Hanna karcos hangja képes volt már este hatkor, a még melegtől tikkadozó fesztiválozókat is fergeteges ska-partira bírni. Hanna a FUNKorporationban már egyszer fellépett a Félszigeten, azt is nagyon szerettük, és most sem hazudtolta meg magát. Van némi átfedés a két zenekar dalai, pontosabban a feldolgozások között: mindkét zenekarral hallottuk már Hanna hangján felcsendülni Vera Hall Trouble So Hardját vagy Janis Joplin Summertime -ját, akárcsak szombat délután is. Saját dalaik közül egyet a rendőrségnek "dedikáltak" - nyilván a Politia címűt. Pedig korábban két zsándárm megállt néhány percre a színpad mellett, a zenészek látótávolságán kívül, és elismerően bólogattak...
Rehabék alig akartak leszállni a színpadról - ebben nyilván a közönség volt a ludas - de az emiatt kis késéssel indító Alvin és a Mókusok éljenzőinek egy része tőlük maradt ott, a változatosság kedvéért egy kis punkra ropni. A Felszabadulás dala-intróra már nevettük, utána pedig jöhetett a zúzás: a Bizalom , az Elbaszott szerelem , a Mi ilyenkor szoktunk sírni , stb. – és még egy kis pogó is kialakult.
A Ciuc színpad legjobban várt neve az Irie Maffia volt, amelynek csak az elejére sikerült benézni, de hatalmasat alakítottak már az alatt. A közönség még a hangpróba alatt skandálva hívta őket, mire Sena Dagadu ki is lépett a színpadra, és megnyugtatott mindenkit, hogy lesz koncert. Lett is, de még milyen: a Busaman, a Baszd fel a kéket, és pláne a Hands in the Air - mint azt megjósoltuk - senkit nem eresztett haza lecövekelt lábbal.