Perzsaszőnyegen olvastunk a sörök között
Szabó Ádám 2012. augusztus 28. 19:02, utolsó frissítés: 19:02A négy nap alatt több olyan esemény is volt, ahol a Látó írói és szerkesztői mellett alig vett részt "kívülálló", ám talán éppen ez adta meg a sátor egyedi hangulatát.
Az ember sok okot találhat arra, hogy a Félszigeten töltsön négy napot; legtöbben talán a koncertek, sörsátrak, strandolás miatt mennek el évről-évre, és talán keveseknek jut eszébe, hogy irodalom- és kultúrakedvelőként is érdemes ellátogatni a vásárhelyi Víkend-telep mellé. Ám nekik a fesztivál négy napja alatt délelőtt-délután folyamatos programokkal jelenlévő Látó-sátor nyújthatott művelődést vagy éppen tartalmas kikapcsolódást.
A Látó szépirodalmi folyóirat csaknem havonta rendez Marosvásárhelyen író-olvasó találkozókat, szerzői felolvasóesteket. A nyár folyamán ilyen volt a Nyári Irodalmi Játékok, és ennek keretében augusztus 22-én már lehetett hangolni a hét további “látózására”, hiszen Garaczi László és Nagy Ildikó Noémi a G-caféban tartott felolvasóestje egyfajta előzménye volt a félszigetes találkozásnak. Ám míg a „hivatalosabb verzió” megtöltötte a kávézót, addig a fesztivál idején a nézőszám jóval alacsonyabb volt.
Ennek kapcsán bizony felmerülhet a kérdés, hogy mennyire is lehet sikeres egy ilyenszerű rendezvény a Félszigeten; mi az, amivel meg tud olyanokat is szólítani,
akik nem feltétlenül járnak hivatalos felolvasásokra,
és mennyire tud újat nyújtani annak, aki író-olvasó találkozókon gyakrabban vesz részt, viszont Félszigeten kevésbé. A négy nap alatt több olyan esemény is volt, ahol a Látó írói és szerkesztői mellett alig vett részt “kívülálló” befogadó. Ám talán éppen ez adta meg igazán a sátor egyedi hangulatát.
Minden idelátogatóra a második alkalommal már emlékeztek is, és a fesztivál végére sajátos törzsközönség alakult ki. Mindenki kaphatott valami újat, az is, aki először kóstolt bele ilyen szinten a kortárs magyar irodalmi közegbe, de a “gyakorlottabb” olvasó vagy írással kacérkodó résztvevő is egy új képet alkothatott az alkotásról és az alkotóról. A közvetlen hangulat megmutatkozott a könyvkölcsönzési “szolgáltatás” lebonyolításában is, az erre “vetemedő” embert nagyon lelkesen fogadta az ideiglenes-könyvtárosi feladatokat ellátó Szabó Róbert Csaba, csupán név és telefonszám leadásával kölcsönözhetett bárki a negyvenvalahány kötetből. Az előjegyzési napló, amiben az addig kölcsönzött könyvek szerepeltek,
a harmadik napon eltűnt
– onnantól kezdve bizalmi alapon ment tovább a könyvek kiadása és visszaszerzése a fesztivál végéig.
A közeledés, a könnyedebb hangvétel a felolvasásokon is érződött, utolsó napon a résztvevők együtt borozhattak a Látó szerkesztőivel a végül elmaradt sörivó-verseny pótlásaként. Ahogy Kovács András Ferenc mondta, sör-mecénást nem találtak a Félszigeten, azonban egy résztvevő borász úriembernek köszönhetően borból nem volt hiány. Az események egyik legemlékezetesebb momentuma talán a Látó négy szerkesztőjének felolvasása volt (Láng Zsolt egyszerűen „a nyár miatt” hiányzott): négy teljesen eltérő habitusú, hangú alkotóról van szó, akik minden különbözőségük dacára kölcsönös tisztelettel és látható élvezettel fogadták egymás felolvasását, két „váltásban” felváltva.
A programpontok amúgy rugalmasan változtak, néha késéssel kezdődve, néha teljesen kimaradva, más programpontok esetében (például a könyvkölcsönzés, kötetlen beszélgetések az írókkal) viszont egész naposra kitolódva. És pont az utóbbiak voltak azok, amelyek
egyedibbé tudták tenni a Látó-sátrazást,
mint egy „átlagos” olvasó-író találkozást, felolvasást. Könyvespolc előtt, perzsaszőnyegen ülve lehetett meghallgatni a látós vörös kanapé történetét (a kevésbé színes valóságosat és a Szabó Róbert Csaba novellájában kitaláltat is), ami szokatlan élmény volt mind a sörsátrak árnyékában padokon üléshez szokott fesztiválozóként, mind pedig a kissé hivatalosabb irodalmi találkozókon edződött műélvezőként.
Csak remélni tudjuk, hogy jövőre ugyanekkor, ugyanitt találom majd újra a Látó sátrát (talán több nézővel), mert egy teljesen más Félsziget-élményt nyújt, mint a fesztivált amúgy jellemző sörcsap-rengeteg, koncert-kavalkád és hassüttetés, de egyedi élmény az év többi részében történő irodalmi rendezvényekhez képest is. Szokatlanul is hangozhat, de a Félsziget-hetijegyet már csak ezért az eseményért is érdemes megvenni – erről is szólhat egy fesztivál.