Kávészünet: a vers trendi, fogyasztható és szórakoztató formája
R. T. 2012. november 20. 09:20, utolsó frissítés: 09:20A Könyvvásáron is megzenésített verseket előadó formáció Trendhagyó irodalomórái egyben felmérések is: hogyan hat a verstanulásra a dallam?
“Azt a felhőt néztem én, míg e forgó év felén csak lehullott onnan, mint katona holtan” – énekelte az egész marosvásárhelyi közönség, miután hosszasan “Cson-ka-vers”-et skandálva újrázásra hívták a Kávészünet együttest. A szélesebb közönség először a Csillag születik 2010-es kiadásában ismerhette meg Németh Ferencet és Popovics Györgyöt, akik megzenésített verseikkel akkor eléggé kitűntek a mezőnyből. A zenés verselést azóta is folytatják, az említett Csonka vers (Hollós Korvin Lajos) pedig slágerré vált.
Mint az már a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron szervezett koncert közbeni beszélgetésekből is kiderült, a srácok gyakran lépnek fel iskolákban, irodalomórák keretében, amelyeket a diákok szavalatai egészítenek ki.
Az iskolai Trendhagyó irodalomórák célja nemcsak az, hogy érzelmileg hassanak a diákokra a megzenésített versekkel,
hanem mérhetően is
– mondta Kovács Krisztián menedzser. Az ilyen iskolai fellépések után a diákok kapnak egy úgynevezett ajándékverset, egy kódot, amellyel egy megzenésített verset lehet letölteni, ez általában egy Varró Dániel-mű szokott lenni. A résztvevő iskolákban a tanárok ezt két hét elteltével számon kérik, az eredményt pedig elküldik a zenekarnak, akik összesítő tanulmányt készítenek ennek felmérésére. Eddig kétezer diák vett részt ebben a programban, és máris úgy tűnik, a zenés versnek jótékony hatása van a verstanulásra.
A zenekar, amely alapvetően duó (vokál és akusztikus gitár), különféle formációkban szokott még fellépni. Marosvásárhelyen ütős hangszerekkel kiegészítve hallhattuk, de szoktak még elektromos hangszereket (basszusgitár, elektromos gitár) vagy akár egy vonósnégyest is bevonni, amely a szimfonikusabb hangzás felé viszi el a verseket. A srácok azokra is gondoltak, akik semmiféle „klasszikusabb” hangzást nem kedvelnek: időnként beatboxszal egészítik ki a fellépéseiket. A duó inkább kávéházakban, nyugisabb előadásokon, illetve fesztiválokon lép fel, míg több hangszert nagyobb koncerteken és budapesti klubestjeiken szoktak felvonultatni.
A Kávészünet kultúrát és szórakozást egyszerre kínál, „fogyaszthatóbb” verseket egy olyan korban, amikor talán „ciki” lehet verset tanulni – mondja Fecó. A zenekarnak különösen jól esik, amikor egy fesztiválon
hangosan kiabálnak egy-egy strófát.
A Kávészünet versválasztáson nem igazán szokott összeveszni, főleg, hogy a megzenésítések felkérésre is érkeznek, ha nem is konkrét szövegek szintjén, viszont amikor iskolákba mennek, akkor kötelezőket, óvodákba gyerekverseket kell vinni. A zenekar szeretne tematikus összeállításokat is készíteni, pl. karácsonyi vagy szerelmes versekből is, amelyet már el is lehetne kezdeni, hiszen a jelenlegi repertoárban – amelyet próbálnak azért tudatosan alakítani – már mindegyik témakörből akad egy-egy csokorra való.
A Kávészünet zenélt már svédeknek is: a tavalyi Nobel-díj átadójára Tomas Transtörmer irodalmi kitüntetett verseiből zenésítettek meg néhányat, amelyeket aztán a svéd nagykövetség díjátadóval egy időben szervezett fogadásán adtak elő. A közönség később a Budapesti Nemzetközi Könyvvásáron, a skandináv kiadók kiállításán is hallhatta ezt az összeállítást.
Érdekes módon a csapatból a menedzser szokott versírással próbálkozni – bár azt visszautasítja, hogy „költőnek csúfolják” –, Fecó legfeljebb rímkísérletekkel próbálkozik, a magyar nyelv rajongójának tartja magát. A verselés hobbiszinten marad, saját dalok persze szóba jöhetnek, de az nem a Kávészünet – ez továbbra is a megzenésített versek fóruma marad.
Zene és szöveg bőven
ambivalens viszonyban lehet
a Kávészünet előadásaiban; vidám, funkys hangzást kapott például a Párizsban járt az ősz című Ady-vers, vagy Vörösmartynak a Laurához költeménye. A srácok úgy látják, a tanári sztereotípiák, miszerint a költő ezt ezért vagy azért írta, túlságosan megbélyegeznek egy-egy verset, amit a zenével nyugodtan le lehet bontani.
Krisztián éppen az Ady-verssel kapcsolatban elmesélte: a megzenésítéskor kissé beleásták magukat Ady múltjába, és arra jutottak, hogy ő egyáltalán nem viszonyult olyan tragikusan a betegségéhez, mint azt gondolni szoktuk.