Monyómesék: a körömfeketényi lények, akik velünk élnek
Rácz Tímea 2012. november 23. 18:03, utolsó frissítés: 2012. november 24. 20:50A monyóknak nem úgy áll a szemük, mint egy közönséges mesefigurának, néha meg képesek akár homeless macinak álcázni magukat.
Először különálló mesékként léteztek, de idővel meseregénnyé nőtték magukat Gergely Edó monyótörténetei, akinek szereplői, a monyók, természetesen a könyv kolozsvári bemutatóján is jelen voltak, csak még nem mindenki elég avatott, hogy észrevegye őket.
Ezek a titokzatos lények, akik kisebbek a köröm feketéjénél is, „emberszabásúak”, nagyjából úgy néznek ki és úgy élnek, mint az emberek, csak éppen nagyon kicsik, és van még pár extra tulajdonságuk. A Monyómesék egyik szereplője, Samu például lila szőrű, de vannak kulcslyukmonyók is. A pontosan leírt monyók Kürti Andrea illusztrációiban elevenednek meg a könyv lapjain.
A könyv Edó kisfiával, Márkussal közös mesélésekből született, náluk ugyanis nincs esti mese, hanem reggeltől estig mese, amelyeket sokszor kölcsönösen mesélnek egymásnak. A monyók melletti titokzatos lények, a süsük is Márkus jóvoltából kerültek az életükbe, őket a kisfiú ismeri a legjobban
Edó úgy beszél az egész írási folyamatról, a könyv születéséről, mintha a monyók a legtermészetesebb módon vennének részt az életükben. A monyókat nem kitalálni kell, ők vannak, érkeznek, észre kell venni őket. De vajon hogyan? A bemutató után erről is kérdeztük.
Honnan lehet felismerni egy monyót, amikor megérkezik hozzátok?
- Nem úgy áll a szeme, mint egy közönséges mesefigurának. Másképp csillog, azt hiszem. Váratlan helyeken bukkan föl, például képes azt tettetni, hogy ő egy homeless maci. Amikor Vásárhelyre mentem könyvbemutatóra, akkor ott volt egy bokor tetején egy ilyen maci, de rögtön láttam, hogy ez is csak egy monyó. Azt hiszem, a tekintetükben van valami. Egyébként nem vagyok sohasem száz százalékig biztos, hogy ez egy monyó vagy sem, van, amelyik idővel átvedlik monyóvá, vagy hosszú idő után derül ki róla, hogy végig az volt.
Mondtad, hogy Márkus édesapja találta ki a monyó szót, titeket nevezett így. De van-e egy olyan különleges nyelv, amelyen gyakran beszélgettek együtt?
- Igen, sok házi szavunk van, sok kifejezést találunk ki. Talán azért nem jut most eszembe egy sem, mert mindig újakat és újakat teremtünk…
A reggeltől estig mesélés folyamatában van-e olyan kedvenc helyed, ahol szívesebben mondasz mesét, mint máshol?
- Olyan nagyon sok helyünk nincs, mert egy nagy szobában lakunk. De az ágy egy ilyen hely lehet. A nap különböző részében vannak rituálék, és ezek között van olyan, ami szigorúan a meséhez kötődik. Esti, déli lefekvés előtt feltétlenül mesélni kell, s újabban Márkus kikövetelte, hogy reggel, ébredés után is legyen mese. Ilyenkor rendesen megadjuk a módját. Felpockoljuk párnákkal magunkat, betakarózunk, iszunk valami finomságot, vagy Márkusnak kötelező módon almát kell enni lefekvés előtt: befészkeljük magunkat, és jöhet az alma meg a mese.
Amikor közösen meséltek, van olyan, hogy Márkus ellentmond, hogy nem is úgy van?
- Persze, gyakran. Kürti Andi említette, hogy a könyvben érzékel egy törést, amikor megszületnek a kicsi monyók. Ez azért lehet, mert én megírtam, amíg találkozik Samu Lujzival, és úgy gondoltam, ez már egy jó kis szirupos történet, amit nem lehet bonyolítani, részemről befejeztem. Viszont egy reggel, februárban talán, csak ketten voltunk otthon, amikor a nagy csendben mocorgásokat hallottunk a házban. Akkor Márkus megszólalt, hogy ezek a kicsi monyók, akik megérkeztek, és vendégségben vannak nálunk. Aztán főleg a süsüékről nem is tudhatok semmit, mert ő tudja, mi van velük.
Egy gyerekkönyvben nem is lehet megkerülni az illusztrációkat. Te magad rajzolsz-e?
- Már nem, régen, gyerekkoromban rajzoltam, majd később, húsz éves korom körül ismét, de nem tudok, sohasem tanítottak. Idén februárban festettem egy képkeretet, ami nagyon szép lett, meseelemek vannak rajta, háztetőn sétáló macska meg ácsorgó gólya.
Azt el tudod képzelni, hogy rajzok, képek alapján mesélj?
- Van olyan, hogy megihlet egy kép, de inkább Márkus asztala ez. Nagyon érdekes részleteket lát meg, és absztrakt formák is megérintik, olyan dolgokat vesz észre, amit mi nem. És onnan már csak egy lépés, hogy elinduljon a nagy történet. Még egészen pici volt, amikor a vásárhelyi Bolyai-emlékműnél követelte, hogy álljunk meg, amit korábban az apja fotózott, de nem tudott róla. Ugyanígy a régi Színház téren a szökőkút-maradványokat szerette hosszasan nézni, ami szintén az apjának a kedvenc helye. Úgy látszik, ezt örökölte tőle.
Azt el tudod képzelni, hogy rajzfilm legyen a Monyómesékből? Megírnád a forgatókönyvet is hozzá?
- Sosem írtam még forgatókönyvet, de segítséggel… (nevet) Most már, Andi rajzainak köszönhetően el tudnám képzelni. Annyira szépek ezek a rajzok, kár is lenne, ha nem lenne rajzfilm belőle.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
