2020. november 25. szerdaKatalin, Katinka
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Homeland: az érzelmi manipuláció mesterfokán

Bakk-Dávid Tímea Bakk-Dávid Tímea 2012. november 27. 11:13, utolsó frissítés: 14:56

Egy mentálisan instabil CIA-ügynök és egy sötét múltú veterán héjanásza. Soha nem tudják igazán, kijátsszák-e egymást, vagy éppen életükben először tudnak valakivel igazán őszinték lenni.


Ha jól emlékszem, 2008-ban kezdtem nézni sorozatokat – egyszerű okból: ahol lakom, nincs mozi, jó „nagyfilmből” pedig kevés van, és valahogy hamar elfogynak. Most már multiple junkie-ként kategorizálhatom önmagam: listát vezetek arról, melyik nap mi jelenik meg.

Általában hűséges típus vagyok, legalábbis végigkínlódtam a Lostot, igen, egészen a végéig, „csak már tudjam le”-alapon. Még most is képes vagyok nézni a 8. évadjánál tartó Supernaturalt, az 5. évadjánál tartó Mentalistát és a 7. évadnál tartó Dextert. Amit képtelen voltam viszont, az a 24.



Nyolc évadnyi „real time” cselekmény Jack Bauer amerikai antiterrorista-antihős aktuális nemzetmegmentő akcióiról. „I'm federal agent Jack Bauer. This is the longest day of my life.” Fáraszd a rednekk haverjaidat az életed leghosszabb napjával, amikor megkínzol átlag 50 embert, semlegesítesz két atombombát, és ötször van halálközeli élményed – és elkaszáltam, el én. Irritált a digitális óraketyegés, Bauer valahogy alulról fölfele néző, bizalmatlan és szúrós tekintete, az óránként többszöri fordulatot vevő cselekményszál,



a terrorista-narratíva erőltetése.

Máig nem tudom, hogy menekült meg a halálos dózisú sugármérgezésből... és nem is érdekel. Ezt csak azért vezettem így le, mert számomra is meglepő módon tetszik a Fox médiabirodalomnak gyártott 24 „utódja”, a Showtime terroristás-ügynökös sorozata, a Homeland. Claire Danes és Demian Lewis főszereplésével készült, második évadjánál tart. Ha már összeesküvés-elméletes, titkosügynökös, terroristás sorozatokról van szó, a Homeland viszi a prímet, igényes, a lehetőségekhez mérten igyekszik politikailag korrekt maradni, sztereotípiákat csak módjával alkalmazni.



A Homeland felüdíti a hétfőt – ezen a napon szoktam nézni. A két főszereplő, Carrie Mathison és Nicholas Brody kapcsolata adja a történet kulcsát, pontosabban ennek a meghatározhatatlan kapcsolatnak az állandó vibrálása.

Titkosügynök és sötét múltú veterán, háttérember és népszerű hős, megszállott, fiatal, munkájáért élő, szingli nő és egy mindenbe belefáradt, az átélt szenvedésektől már-már érzéketlenné edzett férfi, akinek családja van ugyan, de otthona nincs, és egyedül marad félelmeivel, kétségeivel, gyűlöletével. Soha nem tudják igazán, ellenségek-e vagy szövetségesek, szeretik egymást vagy gyűlölik, ismét kijátsszák-e, manipulálják-e éppen a másikat, vagy éppen életükben először tudnak valakivel igazán őszinték lenni.

És persze mi sem tudjuk soha biztosan, melyek a háttérben álló motivációk, csak a rezdüléseket érzékeljük, ahogy közelednek vagy eltaszítják éppen egymást. Lehet, a végén, lecsupaszítva a történetet, nem marad más, csak ez a két hátborzongatóan magányos ember, akik soha nem akkor viszonoznak őszintén egy gesztust, érzést, érintést, amikor ott az idő?

Nos, azért annyira nem pszichodrámázzák el, ez itt Hollywood, kérem, Amerika megmentése a tét, egy újabb 9/11 megelőzése, kommandós akciókkal, beépített ügynökökkel, magas szintű kémkedéssel, célszemélyek követésével, lehallgatásával, vallatásával és egyéb hírszerzési műveletekkel.



Miért jó sorozat a Homeland?

Egy nagyon aktuális, húsba vágó, le nem rendezett külpolitikai téma – a belföldi terrorizmus – áll a középpontban, amitől nincs eltántorodás, nincs engedmény, nem nyújtják mesterségesen az évadokat fölöslegesen, ad-hoc mellékszálak beiktatásával. Látszik, hogy – legalábbis mostanig – előre terveztek a forgatókönyvírók. Várhatóan nem lesz nagyon sok évados – a harmadik évadot berendelték ugyan, de ezt a szintet tartani csak úgy lehet, ha nem rontják el melléksztorikkal és üresjáratokkal. Reméljük, nem ez fog történni.

Nem ámokfutó őrültek vagy érinthetetlen és legyőzhetetlen szuperhősök a főszereplők. (A hangsúly itt az ámokfutón van, mert őrültség, idegbaj, pszichológiai probléma, hardcore mentális és érzelmi manipuláció az bizony akad bőven.) Hús-vér emberek, akik bármilyen jól kiképzett harcosok, kemény képességekkel, technikákkal, háttértudással felvértezettek, attól még borzasztó sebezhetőek.




Nem fekete-fehér a történet, senki sem az „ultimate evil”, a fontosabb mellékkaraktereknek is nagyrészt jól kidolgozott pszichológiai motiváció-rendszere van, ami adott kontextusban hihetővé, megérthetővé teszi cselekedeteiket.

Nagyon ritka, hogy a két főszereplős történetben valóban egyenrangúak legyenek a hősök minden szempontból – ez azon mérhető le, hogy az ember egyre inkább ingadozik kettejük között, egyértelműnek tűnő szimpátiáját újra és újra felülírja valami.


Az első évadot majdnem abbahagytam

Carrie picsogása és szerencsétlenkedése miatt, Brody addig totál antipatikus volt, akartam is, hogy lebukjon, most pedig már egyre inkább a szívemhez nőtt, a tenyérbemászó képe és hideg, náci halszemei ellenére. Carrie-n pedig végképp nem tudok eligazodni, hogy hideg, számító bitch-lényét vagy a múlt évadbeli lúzer, szerelmes énjét akarja magához ölelni... Nem akarok spojlerezni, a lényeg, hogy nem is sziporkáznak, hanem valósággal szikráznak ezek ketten néha. Beteg és hátborzongató és irracionális módon. Héjanász az autóülésen, az erdőben, a motelszobában, kihangosított lehallgatókészülékeken – 16 éven aluliaknak nem ajánlott.



Nem véletlenül az Emmy-díjak kiosztói mindkét főszereplő színésznek odaítélték a legjobb alakítás díját. A Homeland szerintem megérdemelten kapta a legjobb drámai sorozat és a legjobb forgatókönyv díját is. Emellett Golden Globe-okat is bezsebelt a legjobb drámai sorozat és a legjobb színésznő kategóriában.

A sorozat második évadjának átlag mintegy kétmilliós nézettsége van. A rajongók közé tartozik Barack Obama amerikai elnök is, aki a Fehér Házban is vendégül látta Damian Lewist. A 8 évet iraki fogságban töltött és az iszlám vallásra áttért tengerészgyalogos Brody karakterét játszó színész még egy viccet is elsütött: „Egy muzulmánnak egy másik muzulmántól” dedikációval látta el az elnöknek ajándékozott dvd-t.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS