2020. aug. 15. szombatMária
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A mentalista: a klasszikus krimi utolsó túlélője

Rácz Tímea 2013. január 03. 13:34, utolsó frissítés: 13:34

A sorozat "Fürtöcskével" és a kényelmes, de még nem übergiccs történetvezetésével tud kiemelkedni a többi procedurális krimi közül.


A nyomozós sorozatok már nem számítanak menőnek, ám egy olyan néző, aki klasszikus krimiken nőtt fel, nem tud teljesen elszakadni a procedurális sorozatoktól. A többes szám az utóbbi időben azonban rám nézve nem indokolt, mivel az egész skálán kettő olyan maradt, amely teljesen leköt, és amelyet hétről hétre követek.

Bruno Heller A mentalistája leginkább karaktereivel és a kényelemhatárokon belül maradó, de még nem übergiccs történetvezetésével tud kiemelkedni a többi procedurális sorozat közül. Leginkább úgy tudom megfogni, hogy mi nem a többi sorozathoz képest: nincsenek olyan áltudományoskodó, rossz CGI-jelenetek mint a CSI-ban (Helyszínelők),

nem erőltetik a főszereplők közötti szerelmi szálat,

mint a Bones-ban (Dr. Csont), nem akarnak mindenáron antihőst kreálni a főszereplőből, mint a Lie to Me-ben (Hazudj, ha tudsz) és a keretsztori is tud működni.


Hasonló könnyedségre, a nyomozós sztorik klasszikus formájának működtetésére talán a Cold Case (Döglött akták) képes még, itt viszont a szereplők sokkal mosottabbak. Igaz, karakterekben még a Gyilkos elmék (Criminal Minds) is képes érdekes, és főként szimpatikus jellemeket hozni, de ott a különálló részek tökéletes működése köt le, úgyhogy A mentalista maradt az, ami minden szinten hozza az elvárásokat, már amennyiben belezés és embertelen kínzás nélküli krimire vágyunk.



A recept persze egyszerű. Adott egy Red John néven futó sorozatgyilkos, aki meggyilkolta a főszereplő, Patrick Jane (Simon Baker) családját, ő pedig immár ötödik évada vadássza a fiktív CBI (California Bureau of Investigations) csapatával együtt, illetve főleg tőlük függetlenül és keresztbe téve nekik. A címszereplő nem valódi mentalista, többször hangsúlyozza is, hogy ilyen nem létezik, inkább sherlockos következtetési módszerekkel, alkalmazott pszichológiával dolgozik és kergeti ki a gyanúsítottakat és a kollégákat a világból.

Egy darabig még alakulhatott volna másképp, de most már egyre biztosabb, hogy amikor fény derül Red John kilétére,

vége lesz a sorozatnak.

A harmadik évadot ugyanis egy olyan profin összerakott, a nézőt teljes szüszpanszban hagyó cliffhangerrel zárták, ami után már bűn lenne a rajongókat valami egyéb történettel traktálni.

A nyomozók között bevett típusokat találunk, de legtöbbjüket eléggé árnyalták ahhoz, hogy ne felejtsük el, ők is szerepelnek a filmben. Theresa Lisbon (Robin Tunney), a kemény, szigorú, de Jane-nek valamiért mindig engedő csapatvezető, Wayne Rigsby (Owain Yeoman), a kicsit balfék, de jólelkű rendőr, Kimball Cho (Tim Kang), koreai bevándorlók faarcú gyereke és Grace Van Pelt (Amanda Righetti), a szintén rideg, profi nyomozó mégis elfakul Jane karaktere mellett. Ő elsősorban aranyos – egy korai részben Fürtöcskének becézik, és ezt meg is tartottuk a hétköznapi szóhasználatban –, de igazából önfejű, kissé érzéketlen, még az ötödik évadban is mintha jobban ragaszkodna a holtakhoz, mint az élőkhöz. Ha nagyon sarkítottan akarok fogalmazni, az egész sorozatot

ő viszi el a hátán, illetve adja el hétről hétre.



Persze nem egyedül a szimpátia döntött. A mentalistában például olyannyira nincsenek nagyon olcsó húzások, hogy még amikor ilyenre is gyanakodnánk, nemsokára kiderül, hogy csak a forgatókönyvíró vagy a rendező kicsit szórakozik velünk. Egy konkrét példa erre: amikor már majdnem feldühödtem, hogy miért kell egy rég nem látott szereplőt terhesen visszahozni és magánéleti drámát kreálni egy totál mellékszálból, gyorsan kiderült, hogy ez annál cselesebb.

Az egyes epizódokat tekintve, amikor nem bukkan fel a Red John-szál, az ügyek az érdektelenségbe fulladnának, ha nem mentené meg a sztorit elég gyakran egy-egy unortodox megoldás, valami humoros szituáció, vagy néha-néha csupán egy mondat. Viszont nem tagadható, hogy főleg egy újabb nyom, tipp, gyanúfoszlány felbukkanása miatt nézem végig az ötven percet, úgy, hogy közben azért tisztában vagyok vele, a készítők

pontosan ezt akarják tőlem,

de a már felsorolt okok miatt belemegyek a játékba.

Kíváncsian várom, az ötödik évaddal vége lesz-e az egésznek – ideális eset, már egy nagyon közeli nyomnál tartunk –, nyújtják-e még a sztorit – talán már necces lenne, legfeljebb egy évadot, ha kibír még –, vagy pedig hoznak-e más történetet a Red John helyett. Utóbbi esetben valószínűleg a göndör szőke fürtök nem lesznek elegendőek, hogy a képernyő elé ültessenek. Már csak a sorozatkészítőkön múlik, a nézők melyik táborát szeretnék inkább kiszolgálni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS