Trónok harca: a realista fantasy
Veres Szilárd 2013. március 31. 19:50, utolsó frissítés: 2013. április 02. 09:45Március 31-én indult napjaink egyik legnépszerűbb, legérdekesebb és legambiciózusabb sorozatának harmadik évada. Ha eddig kimaradt volna az életedből, elmondjuk, miért érdemes villámgyorsan felzárkózni.
Hatalmas várakozás övezte a Trónok harcát pár éve, mikor bejelentették, ugyanis a sorozat alapjául szolgáló A tűz és jég dala regényfolyam akkorra már a modern fantasy irodalom egyik legnépszerűbb és legelismertebb sorozata volt, George R.R. Martint pedig a legnagyobb fantasy írónak tartották Tolkien óta. Az HBO hatalmas fába vágta a fejszéjét, de végül győztesen jött ki a sorozatok történetének egyik leggrandiózusabb vállalkozásából.
SOROZATDZSÁNKI
» Homeland: az érzelmi manipuláció mesterfokán
» Louie: intelligensen humoros önvallomások
» Fringe: amikor a párhuzamos univerzumok értelmet nyernek
» A mentalista: a klasszikus krimi utolsó túlélője
» The Walking Dead: kik az igazi élőhalottak?
» The Killing: a vihar előtti csend
» Borgiák: ennél aktuálisabb nem is lehetne
» Elementary: elég a sikerhez egy Lucy Liu alakította Watson?
» Breaking Bad: túl jón és rosszon
» Trónok harca: a realista fantasy
» Mi a fene történt Amerika kedvenc sorozatgyilkosával?
» Egy korzó allegóriái: a Scorsese-féle gengsztersorozat
» Ez tartott lázban mindenkit: True Detective
» Ezt nézed majd a hosszú téli estéken, a laptop melegénél
» Újabb három sorozatot vesézünk ki nektek
» Örök élet, zombik és időutazás: sorozatban feszegetjük a lehetetlent?
további közviták »Westeros hét nagy királyságból áll, mindegyik királyságnak megvan a területi autonómiája, ugyanakkor a hét királyság feltétel nélküli hűséggel tartozik Királyvár mindenkori királyának, a Vastrón birtokosának. A számtalan nemzettség közül pedig a legtöbben mindent hajlandóak megtenni a hatalomért, amivel a Vastrón jár, sőt, meg is tesznek minden tőlük telhetőt az ügyeskedéstől kezdve az ármánykodáson keresztül egészen a gyilkosságig. Aki sokáig akar élni, és meg akarja tartani pozícióját, annak állandóan résen kell lenni, és jól kell kijátszania lapjait.
Az első évad leginkább egyfajta felvezetés,
amelyben megismerkedhetünk Westeros-szal és lakóival, illetve megismerünk jó párat a fontosabb szálak közül – de még mindig csak alig néhányat, a Tűz és jég dala ugyanis nagyon sok szállal operál, ezeket pedig nagyon jól kevergeti és fűzi egymásba. Ráadásul a realizmusa miatt egyik fontos szál főszereplője sincs biztonságban, így a történet teljes kiszámíthatatlansága miatt is borzasztóan izgalmas. Ráadásul gonosz is ezen téren: sok karakter esetében eléri, hogy közel kerüljön a nézők szívéhez, hogy aztán kíméletlenül és váratlanul rövidre zárja a történetüket.
És hemzseg a kedvelhető, vagy legalább is izgalmas karakterektől. A prímet egyértelműen a közönség kedvenc Tyrion Lannister, a nagyszájú, pimasz, bohém liliputi viszi, aki ugyan se nem bátor, se nem erős, viszont az egész széria egyik legagyafúrtabb figurája, aki intellektuális képességeivel pótolja minden egyéb hiányosságát. És ezzel apránként az egész nagy sakkjátszma egyik legjobb játékosává válik. Közben pedig végtelenül laza és vagány, a halál torkában is képes higgadtan gondolkodni, és a szíve is a helyén, mindenféle gyarlósága ellenére.
A Lannisterek közt pedig Cersei és Joffrey is kifejezetten jól megírtak. Ők azok a karakterek, akiket valósággal imád az ember utálni. Gőgösek, beképzeltek, utóbbi szadista is, előbbi meg az egyik legravaszabb szarkeverő. Tökéletes ellenpontot képeznek a Starkokkal, akik már-már a végletekig tisztességesek, és hűek az elveikhez, éppen ezért gyakran naivak, makacsak, és - éppen ezért - gyakran kiszolgáltatottá is válnak.
Aztán ott vannak a Targaryenek, akik sárkányaikkal hajdanán uralták a Hét Királyságot, viszont az őrült királyuk veresége után pusztulásnak indultak, olyannyira, hogy már csak két sarja maradt az egész dinasztiának. Daenerys szépen végigvitt karakterfejlődése az első évad egyik legerősebb pontja. A szemünk láttára válik a kiszolgáltatott, testvére által irányított kislányból érett, önálló, céltudatos, erős nővé, aki minden nehézséget leküzd, csak hogy dinasztiáját fenntartsa,
és újra elhozza a sárkányok korát.
Az kissé lassan és visszafogottan folydogáló első évad ugyanakkor egyáltalán nem mondható unalmasnak, az atmoszféra, a drámai oldala is erős, a párbeszédek pedig hibátlanok, Tyrion pedig szállítja a humort is. Végül is olyan, mint a kanóc, aminek a végén ott a dinamit: a végére csúcsosodik ki, hogy a második évadtól alaposan felgyorsuljanak az események, az erőviszonyok teljesen átrendeződjenek. Sőt, itt már látványos csatajeleneteket is kapunk a több új szál és karakter mellett.
Azért azt ne feledjük, egy sorozat játékidőre lebontva sokkal kevesebb pénzből gazdálkodik, mint egy mozifilm. Kár panaszkodni a látványelemek kimértségén, mert bár nem kapunk minden második részben sárkányokat, vagy epikus csatajeleneteket, gyönyörű látványvilággal és díszletekkel operál a széria. Bár spórol, ahol tud, semmi olcsóságot nem érezni rajta, a látványra sosem lehet panasz. Bár nem kevés pénzről van szó, egy átlagos nyári mozifilm költségvetésének ez mégis csak a töredéke, így le a kalappal az alkotók előtt.
Ugyanakkor a Trónok harcában sokkal fontosabb az, ami történik,
mint maga a környezet. Ellentétben mondjuk Frodoék kalandjaival, a Trónok harcánál a fantasy sokkal inkább egyfajta máz, amit ha lebontunk, egy nagyon erős politikai thrillert kapunk, hús-vér karakterekkel. A sorozat végtére is az emberi természetről szól, a történet magja nagyon is mai és aktuális, belehelyezve egy, a miénktől bizonyos dolgokban különböző, de alapjaiban mégis nagyon hasonló világba.
A most következő harmadik évadban pedig végre azt is megérthetik a regényeket nem olvasó rajongók, hogy a könyvsorozat neve miért is A tűz és jég dala. Ahogy a harmadik évadot felvezető reklámkampányból is kiderülhetett, Daenerys sárkányai felcseperedtek, és készen állnak, hogy átrendezzék az erőviszonyokat a Vastrónért folyó harcban. Eközben pedig a Fal mögül megindult az élőhalottakra emlékeztető Mások serege a Hét Királyság ostromára, így a szálak tovább bonyolódnak.
A harmadik évad ugyancsak 10 epizódos marad,
viszont a részek játékideje 4-5 perccel hosszabb lesz, míg a finálé már az egy órát is el fogja érni. Ráadásul míg az eddigi két évad az első két kötetet dolgozta fel, addig a harmadik kötet fele kerül csak feldolgozásra az új évadban, a másik fele pedig a negyedik évadra marad. Reméljük, kreatív okok is állnak a döntés mögött, nem pedig a csatorna erőltette rá az alkotókra a kötet két évadban való feldolgozását, pusztán profithajhászat céljából.
Ugyanis a legtöbb ilyen lépést leginkább a nyereség növelése szokta motiválni, hisz azzal mind a csatorna, mind az alkotók jól járnak, ha több évad készül. Persze ez nem mindig sül el jól. De D. B. Weiss és David Benioff eddig alaposan rászolgáltak a bizalomra, így elképzelhető, hogy tényleg nem kapunk majd egy “betűről-betűre” történő feldolgozást. Külön érdekesség egyébként, hogy a harmadik évadban egy apró cameo erejéig fel fog tűnni George R. R. Martin is, a rajongók legnagyobb örömére.