Varázslat Budapesten
Boldog Dalma 2013. március 30. 13:58, utolsó frissítés: 2013. április 02. 09:521986. július 27.-e forró nyári nap volt. A Népstadion környékén izzott a levegő. Páratlan esemény készült: a Királynő a Vasfüggöny mögé látogatott.
1986. július 27.-e forró nyári nap volt. A Népstadion környékén izzott a levegő: mindenki izgatottan várakozott. Már órákkal a pénztárnyitás előtt gyülekeztek a stadion körül a rajongók, a környékbeli kocsmák és szórakozóhelyek is megteltek. Többen hálózsákokban, autókban éjszakáztak csak azért, hogy jegyet vehessenek a nagy napon. Páratlan esemény készült:
a Királynő a Vasfüggöny mögé látogatott.
A híres angol együttes, a Queen európai turnéjának huszonegyedik állomása Budapest volt.
A zenekar 1986-ban, tizenöt éves fennállásakor már utánozhatatlan, kiforrott egységként volt jelen a zenei palettán. Számaikat világszerte játszották a rádiók, videoklipjeiket a televíziók. Tucatnyi nagylemezzel és ennél is több kislemezzel a hátuk mögött az Egyesült Államokat, Európát és Japánt is érintő zenei turnékkal a Queen a nyolcvanas évek egyik legismertebb együttese volt. Az igazán átütő sikert és szakmai megbecsülést számukra az előző évi, 1985-ös, július 13-án, a Live Aid koncerten adott 20 perces előadásuk hozta meg.
A magyar rajongók, bár az ominózus koncert közvetítését nem láthatták, mégis ismerték innen-onnan az együttest és zeneszámait. Főként kalózmásolatokról. Ezek részben az eredeti (boltban vásárolt, vagy külföldön beszerzett) magnókazetták, részben pedig a rádióból rögzített zeneszámokat tartalmazó szalagok voltak, melyek egymás közt cserélve terjedtek, hiszen egy eredeti zenei album a legtöbb fiatal számára megfizethetetlen és elérhetetlen volt. Viszont B. Tóth László Poptarisznya című rádióműsora őket szólította meg. A kéthetente jelentkező, kimondottan fiatal magnósoknak szóló Pop-Tari-Pop volt az első olyan magyar rádiós slágerlista, amely egyaránt tartalmazta a magyar és külföldi előadók számait. A zenekarok rövid ismertetése, és a számaik meghallgatása mellett lehetőség volt azok rögzítésére is. A Queen együttes itthoni sikerét mutatja, hogy az 1986. június 15-i lista második helyezettje már az A Kind Of Magic című szám volt. Ez a dal a zenekar akkori legújabb felvétele volt, többek között ennek a népszerűsítéséért indult a Magic turné, melynek a következő hónapban Budapest is otthont adott.
A 26 állomásos turné különlegessége a korszakban abban rejlett, hogy a zenekar a valaha összeállított legjobb fény-és hangtechnikát ötvözte a tagok egyedi színpadi jelenlétével, így a koncerten a rajongók igazi modern zenei show-t élhettek át. A szovjet blokk részeként
a magyar közönség korábban nem tapasztalt koncert elé nézett,
hiszen az akkor fennállásának tizenötödik évét ünneplő zenekar valódi nyugati csemegének számított. Magyarországra ekkor még kevés külföldi előadó érkezhetett, de ilyen nagynevű és ekkora technikai apparátussal rendelkező, sajátos látványvilágot prezentáló zenekar korábban, a kommunista éra alatt nem volt Magyarországon.
A Queen egyetlen Vasfüggöny mögötti kelet-európai városban adott koncertet, ám itt is kitett magáért. Azon a vasárnapon a Népstadionban a technikusok és szakemberek kora reggel óta építették a színpadot, hangolták a hangszereket, állították a komputeres fénytechnikát. Függetlenül a helyszín adta lehetőségektől, nagyszabású produkció készült: a technikai gárda, a kisegítő személyzet, a rendezők, a business-, turné-, sajtó- és színpadi menedzserek és az asszisztensek közel háromszáz főt számláló stábja mind egy emberként dolgozott azon, hogy a Queen méltó koncertet adjon a magyar közönségnek. Az épülő színpad 2,5 méter magasságával, 15 méter mélységével és 40 méter szélességével komoly teljesítményt követelt a zenekartól, hiszen ekkora méreteknél a négy zenésznek nem elég a hangzással megtölteni a teret, hanem fontos a színpadi mozgás és a látvány is. Ám a Queennek ez nem okozott problémát, hiszen a Magic Tourra tudatosan készültek évek óta, így nem csak a zeneszámok összeválogatása volt tökéletes (hiszen egyben ez lemezbemutató turné is volt), hanem a tagok fizikai erőnléte és teljesítőképessége is. A zenekart mindig is a precizitás és a maximalizmus jellemezte, és ez Budapesten sem volt másként.
Alkut kötni a Nyugattal
A koncert különlegessége, túl a modern nyugatias látványvilágon, abban rejlett Magyarországon, hogy a legjobb hazai szakemberek segítségével film is készült a Varázslatról.
A zenekar mindenképpen nyitni kívánt a kelet-európai zenei piac felé, ám a nagy találkozás a magyar közönséggel Hegedűs László, az akkori Multimédia Kft. koncertszervezője nélkül nem jöhetett volna létre. Hegedűs jól tudta, hogy a Queen akkor az egyik legnépszerűbb és legprofibb formáció volt a zenei palettán, és azt is, hogy egy magyarországi koncert hatalmas előrelépést jelenthetne az országnak. Ám leszerződtetésük nem volt egyszerű.
Több évbe és sok szakmai megbeszélésbe telt,
míg Hegedűs el tudta hozni a Királynőt Magyarországra. Ugyanis a zenekar minden felmerülő költségének (ideutazás, szállás, különféle extra kérések teljesítése, autó-és testőrszolgálat, emellett a műszaki igények biztosítása és teljes színpadi technika kiépítése, melyet szigorú szerződés írt elő) kifizetése mellett a legfontosabb kritériumnak is meg kellett felelnünk: a Queennek bíznia kellett a szervezőgárdában. Tudniuk kellett: hová érkeznek, és hogy ott kellően felkészült és megbízható szakmai stábra számíthatnak-e. Biztosítani kellett a Vasfüggöny mögé utazó nyugati zenekar kényelme és védelme mellett inkognitójuk megőrzését is.
A magyarok által rendelkezésre álló finanszírozási összeg a Queen tényleges kiadásainak és gázsijának felét sem közelítette meg. Ekkor jött a zenekar menedzserének és Hegedűs Lászlónak a közös ötlete: készüljön Budapesten egy egész estés koncertfilm, amely megjelenése után minden befolyt összeg a zenekart illeti – így elkerülhető az anyagi bukás.
Végül 110.000 dollárt fizettek a zenekarnak.
Az összeg több forrásból származott. Részben az Interkoncert, a Népstadion és intézményei felől, részben pedig az Ifjúsági Rendezőirodától és a Budapesti Tavaszi Fesztivál szervezőjétől, az Idegenforgalmi- és Propaganda- és Kiadó Vállalattól. Emellett a Magyar Nemzeti Bank is biztosított devizakeretet. Meglepő módon a szükséges deviza megszerzése nagyobb problémát okozott, mint a pártvezetés meggyőzése az ügy mellett. Bár nem volt teljeskörű egyetértés, például az Országos Rendezőiroda vezetője nem támogatta a drága koncertet, mégis hamar megkapták a szükséges engedélyeket. És hogy
a magyar politikai élet miért nem állt a Királynő útjába?
Több válasz is lehetséges. Egyrészről: nyitni akartak a nyugat felé. A nyugattal való találkozás már a hetvenes évek elején megindult, és a Kádár-korszak utolsó évtizedére már nem csak az utazás, hanem a sajtó és a média segítségével is megtapasztalható volt. Az egyre megengedőbb politikai attitűd következtében a nyolcvanas évekre már viszonylag sok termék, kulturális elem jutott el a magyarokhoz. Ennek a nyitási folyamatnak mérföldköve volt az 1986-os Queen koncert.
Az évtized második felére már világossá váltak a szocialista rendszer hibái és a romló gazdasági helyzet. Ehhez társult az olajválságok begyűrűződésével a költségvetési deficit és a hitelfelvételek. A probléma megoldását a devizabevételek növelésében látta a vezetés, vagyis kénytelen volt megnyitni a vasfüggönyt. Másrészről a pártvezetés itt is kimondatlan kompromisszumot ajánlott: a szocializmus modernizálásért cserébe a fiatalokat itthon akarta tartani. Harmadrészről három hónappal a csernobili atomkatasztrófa után egy ilyen nagynevű nyugati zenekar látogatása kimondottan jót tett az ország nyugati megítélésének: a biztonságot, veszélytelenséget sugallta a világnak.
A megállapodás megkötése után Hegedűs és Mihályi György, az akkori InterCom alapítója hatalmas munkába kezdtek, és minden követ megmozgattak azért, hogy felejthetetlen koncertélménnyel lepjék meg a hazai közönséget; és ezzel párhuzamosan egy olyan filmet forgathassanak, melyben nemcsak a fellépés ereje érezhető, hanem Magyarország is megjelenhet a külföldi nézők előtt.
A legrangosabb hazai filmes szakembereket szerződtették, így a Magic – A Queen Budapesten című produkció rendezője Zsombolyai János lett, míg a 16 kamerás stábot Ragályi Elemér operatőr irányította. A 17. kamera egy helikopter fülkéjében forgott, a Népstadion felett. „Ahhoz, hogy a nézőtér a színpad elképesztő fényerejével szemben is jól látsszon a filmen, föl kellett szerelnünk a Mafilm komplett lámparaktárát. Minden, az országban elérhető 35 mm-es kamera (…) objektív, kameramozgató berendezés és segédoperatőr kint volt abban a két hétben, amikor a film készült, szerintem minden más magyar filmes produkció szünetelt közben. Leállt az élet…” – mesélte Mihályi György.
A Queen egy igazán lelkiismeretes, profi, és szakmájában maximalista csapatot kapott. Az eltökélt magyar szervezők a lehetetlent kísérelték meg, ám 1986. július 27-én megszületett a produkció, amelyért évek óta keményen dolgoztak. A varázslatos show, a megkötött kezű, ám annál elhivatottabb magyar rendezőgárda, és a kultúrára éhes közönség felejthetetlen találkozása volt aznap este a Népstadionban.
A Queen igazi nyugati showt hozott el a magyar közönségének:
a távvezérléses, több irányba mozgó fényrendszerek és reflektorok egy másik dimenzióba repítették a magyar pop koncertjeihez szokott közönséget. A petárdák, tűzijátékok, villanások a tetőpontig fokozták a hangulatot. A zenekar tagjai ezer fokon égtek, Mercury pedig egy percre sem állt meg. Folyamatosan hozta a tőle megszokott gesztusokat és pózokat; az egész színpadot bemozogta, és a lehető legtöbb rajongójának megmutatta magát. Csak a zongoránál ülve pihent kicsit. A másfél órás koncerten a zenekar több mint húsz dalt játszott, főként a leghíresebbeket. Az akkor még kevésbé ismert Kind of Magic albumról csupán négy szám hangzott el, ám Freddie Mercury hatalmas meglepetéssel készült…
A lírai blokk varázslatosan sikerült, a Love of My Life című számot akusztikus gitárkísérettel a magyar közönség egy emberként énekelte. Ezt követően némi izgalommal nézett a közönségre az énekes, Brian May pedig ismerős dallamot kezdett el pengetni. Freddie Mercury, az akkori popvilág egyik legnagyobb sztárja, aki nárcisztikus előadásmódjáról, és energiától duzzadó (sok esetben polgárpukkasztó) fellépéseiről volt híres, egy pillanatra megállt és megszólította a magyar közönséget: „Tavaszi szél vizet áraszt…”
Angol akcentussal szólt a magyar népdal, Mercury a tenyerére írt szövegből puskázott, de ez akkor és ott senkit sem érdekelt. A közönség könnyes szemmel énekelt a zenekarral. Ugyanis Freddie Mercury lecsupaszítva, őszintén állt előttük, és ezzel a dallal üzent nekik. Az a néhány perc olyan közösségi élményt teremtett a Vasfüggöny mögött elzárt fiatalok és a szabadságot sugárzó, nyugati zenekar között, mely felejthetetlen pillanatokat szerzett:
arra a másfél percre lebomlottak a falak, elmosódtak a határok,
és a stadionban lévők, közel nyolcvanezren, egy közös élmény részesei voltak. Utólag sok kritika érte a koncertet, mert talán a párhuzamosan forgó 16 kamera (kameránként öt emberrel és az állandó, 10 perces filmcserékkel) és a film érdekében túlzottan bevilágított színpad még e profi zenekart is megzavarta kissé. Az, hogy zeneileg nem volt akkora hangulat, mint más nyugati koncerteken, inkább a nyelvismeret hiányából fakadt. A fiatalok egy része nem tudta az angol dalok szövegét, így sokan nem is énekeltek a koncerten. Az orosz nyelv oktatása még kötelező volt az iskolákban, ráadásul még a Poptarisznyában is magyarra fordítottak minden külföldi dalcímet. Mégis a nyolcvanas évek legnagyobb popeseményeként kell számolnunk a Queen látogatásával, hiszen 1986. július 27-én, azon a forró vasárnapi estén igazi, kitörölhetetlen Varázslatot adtak a magyar közönség számára.
A koncertfilmet még abban az évben bemutatták,
és a VHS kiadványok mellett nagy sikerrel játszották a mozik országszerte. A koncert jelentőségét mutatja, hogy huszonhat évvel később, 2012-ben a Queen újra megjelentette budapesti fellépését mozifilm, DVD és Blu-Ray formátumban, mégpedig a legkorszerűbb, 5.1-es hanggal, HD minőségben – világszerte! A koncert emlékezete mai napig él, melyet mi sem mutat jobban, mint hogy a Facebook-on közzétett körkérdésemre rengeteg visszaemlékezés érkezett. Érdemes megfigyelni, hogy visszaemlékezőim nem csak a koncertről mesélnek, hanem megelevenednek a személyes élményeik, érzéseik is. Akkori életük kontextusába helyezik az eseményt. Az alábbiakban ezekből idéznék párat:
70 éves nagymama: „A minap, amikor olvastam a face-en, hogy a Queen koncerten dolgozol, nagyon büszke lettem magamra, arra emlékeztem, hogy én is ott voltam a gyerekeimmel együtt. (…) A koncert nekünk fenomenális volt, akkoriban Ádám és Zsolt, és bizony én is rengeteg Queen-t hallgattunk, imádtuk, és hogy a zenekar helybe jött az volt az igazi Magic, meg a koncertről készült film, amit természetesen szintén láttunk, de hogy mikor és kivel, azt már nem tudom.”
Ö. K.: „Én nagyon szerettem volna menni, de a szüleim nem engedtek el 12 évesen a szomszéd nagyfiúkkal.”
B. E.: „Én bizony voltam. Járógipsz volt rajtam, mert bokaszalag szakadásom volt. Amikor megérkeztünk még tűzött a nap, nagyon meleg volt, és rendkívül fájdalmas volt elsétálni az autótól a stadionig, aztán fel a rengeteg lépcsőn. Remek koncert volt magyar Tavaszi szél vizet áraszttal, Freddie rengeteget rohangászott fehér ruhájában, lóbálta a mikrofonját, nagyon jól énekelt, Brian csodásan gitározott akkor még fekete bongyorka hajával, de nekem akkor még Roger tetszett, a dobos.”
V. Z.: „Szóval, azon az ominózus estén én is az akkori Népstadionban ültem! Sok emlékem nincs, azon kívül, hogy nagyon sok volt az ember, és hogy baromira vártam az ismert számokat, mert a koncert első részében a mára már klasszikusnak számító It's A Kind Of Magic lemezüket játszották, amit akkor még nem ismertem. A koncert második felében már jöttek a nagy slágerek, és arra tomboltam. Hazafelé szorongtam a tömegben! Ennyi!”
L. P.: „éjszaka álltam sorba a jegyekért egy népes társasággal. Fejenként ittunk egy-egy üveg Ararát konyakot. A színpadot olyan messziről láttám, hogy mindössze egy gyufásdoboznak tűnt. Nekem csalódás volt. viszont egy évvel később az MTK stadionban a Jethro Tull és a Scorpions nagyon állat volt.”
F.M.: „Életem egyik legjobb koncertje volt... És életem egyik legnagyobb szerelmi csalódása után tomboltam ki magam.”
S. M.: „OTT VOLTAM!! Még a jegyem is megvan!!! (…) Egészen a bal oldali hangszórókig tudtunk bemászni a tömegbe, ahova Freddie is kijött néha, kb. 10 m-re voltam tőle! Iszonyat jó koncert volt, végigcsápoltuk ahogy kell! 18 voltam.. hú de rég volt... :-D”
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
