2020. október 21. szerdaOrsolya
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

TIFF vagy TÜFF: így kezdődik egy csíkszeredai filmfesztivál története

Gál László Gál László 2013. július 01. 14:02, utolsó frissítés: 17:00

Kevés bulisabb hely volt a mostani hétvégén Csíkszeredánál, ahol először szervezték meg a TIFFszereda filmfesztivált, és ötödször a MiniJazz Fesztivált.


A filmfesztiválosok jól indítottak, ígéretes rendezvényt szerveztek, amelyre érdemes lesz odafigyelni, a jazzfesztivál pedig hozta a tőle megszokott hangulatot.


Kolozsvári perspektívából a TIFFszereda túlságosan hazainak és részben idejétmúltnak tűnhet,

mivel a filmek többségét Romániában és Magyarországon gyártották, illetve volt egy-két "korosabb" darab is – legalábbis fesztiválszemüveggel nézve – a kínálatban. Csíkszeredából viszont már másképp fest a dolog, hiszen a városban gyakorlatilag nincs mozis élet. Két film közötti beszélgetésekkor többször elhangzott, hogy újra mozira kell szoktatni a városlakókat, ehhez pedig a szervezők úgy látják jónak, ha elsősorban olyan filmeket vetítenek, amiket valamilyen szinten hazainak tekintenek a nézők, és amelyekről persze meg tudtak egyezni a TIFF szervezőivel a jogokról.

Bogdán Zsolt művészeti igazgató elmondása szerint a két régebbi filmet, Török Ferenc Isztambulját és Hajdu Szabolcs Bibliotheque Pascalját ajándékba kapták, és a román és a magyar filmek közötti egyensúly fenntartását szem előtt tartva vetítették le, természetesen ingyen. Bár a helyiek többsége fogékonynak tűnt az európai, sőt a világ minden tájáról származó művészfilmekre, idén egyelőre a TIFF versenyprogramjából csak a legjobb rendezés díjával kitüntetett I Catch a Terrible Catet láthatta.





A TIFF alatt világfinak érezhetjük magunkat, olyankor egy kicsit Kolozsvárra fókuszál a filmes világ, és ez baromira jó érzés még a nézőknek is. Azonban idén már egyre gyakrabban éreztük, hogy muszájesemény lett, amelyen részt kell venni, mert attól leszel igazi kolozsvári, ha el tudsz legalább öt percig csevegni a kocsmában a legnagyobb TIFF-es élményedről. S bár gyakorlatilag minden kolozsvári magáénak érezheti, azért legalább annyira nemzetközi esemény is, ami a világnak szól. Nos, a TIFFszereda elsősorban a csíkiaknak szól, őket akarják moziba csábítani, a filmes kultúrájukat szélesíteni, a fesztiválnév adott esetben mindegy is lenne,

a TIFF odaragasztása a név elé nem más, mint a minőség garanciája,

azt üzeni, hogy egy jól működő rendszer áll mögötte, amely segíti és támogatja a helyi szervezőket. Tehát, aki TIFFszeredára megy, valami jót fog kapni, de attól még – legalábbis egyelőre – a csíkiaknak szól, akik már az első napokban megmutatták, hogy megérdemlik.



A szervezők aggodalma, hogy elmaradnak a nézők, legfeljebb csütörtök késő délutánig lehetett valós, az esti hivatalos megnyitóra már megtelt a Művészetek Háza nagyterme. Már a sorban állásról is készíthettek képeket a fotósok. Péntektől pedig már a jó idő is megérkezett, s a napos idő kicsalogatta az embereket az otthonaikból. A késő délutáni Pozitia copilului vetítésén már alig maradt üres hely a nézőtéren, az esti szabadtéri vetítésen pedig minden helyet elfoglaltak a nézők, sőt még a kerítés túloldaláról állva is nézték az emberek Deák Krisztina Aglajáját. Pedig az esti, hideg csíki idő nem épp mozizásra való. Persze ehhez az is kellett, hogy a jegyárakat igen kedvezményesre szabják, az átlag 5 lejes belépőnél már

csak akkor lehetett volna olcsóbb, ha ingyen van az egész.

A vetítések átlag 5-7 perces késéssel kezdődtek, de ez is inkább azért volt, hogy a jegypénztár előtt sorban álló nézőket még bevárják.



galeria_11901.jpg
Trio Ricardo Special (fotók: Gábos Albin)
galeria_11902.jpg
galeria_11903.jpg
Kelemen Hunor is ott volt a MiniJazz Fesztivál közönségében
galeria_11904.jpg
Antal Attila és Gyarmati Zsolt
galeria_11905.jpg
Harry Tavitian
galeria_11906.jpg



A TIFF 12 évvel ezelőtti kezdeteiről mostanában már nosztalgiázva beszélnek, olyan időkként emlegetik, amikor még volt lehetőség Mihai Chirilovval, a TIFF művészeti igazgatójával órákat beszélgetni a filmekről, amikor még minden emberközelibb és közvetlenebb volt. Bár újságíróként nem értem meg azt az időszakot, pont ilyennek tudom elképzelni, amilyet Csíkszeredában tapasztaltam. Bárkivel el lehet beszélgetni filmvetítések előtt, után és közben.

Nincs VIP-sátor, és a meghívottakat sem őrzik, tartják távol a nézőktől.

Simán meg lehet szólítani például Ónodi Esztert, az Aglaja nemrég díjazott főszereplőjét, és szívből gratulálni neki, vagy elmondani Natasa Raab színésznőnek, mennyire tetszett a Pozitia copilului. Persze közönségtalálkozókat is szerveztek, és vetítés után is lehetett találkozni az alkotókkal. Megtisztelte a fesztivált jelenlétével többek között Szabó István, Bergendy Péter, Deák Krisztina rendezők és Eperjes Károly színész is a már említetteken kívül.



A kolozsvári mintából kölcsönvett szabadtéri vetítés a legjobb módja annak, hogy a fesztiválra tereljék a lakosok figyelmét, mert olyankor még az is a tapstéren felfújt vászonról fog beszélni, akit egyébként nem érdekelnek a filmek:

„TIFF, TÜFF vagy valami ilyesmi van”.

De jól működtek a Kolozsváron is népszerű EducaTIFF rendezvények is, egészen hosszú és izgalmas beszélgetés alakult ki például a Sherlock Holmes nevében című magyar ifjúsági film bemutatója után, amelyet Boda Székedi Eszter csíkszeredai filmkritikus moderált.





A TIFFszereda emellett valami egészen újat is hozott, hiszen nemcsak vetítettek, hanem kisfilmeket is gyártottak. Vasárnap közvetlenül Pablo Berger Hófehérke filmjének a vetítése előtt néhány olyan filmet is bemutattak, amelyeket a fesztivál keretében tartott filmes workshopon készítettek. A kifejezetten kezdő filmeseknek szóló alkotómunka három csoportban folyt, célja pedig az volt, hogy a fiatalok is belekóstolhassanak, elsajátíthassák a sajátos filmes gondolkodást, munkát, illetve megismertessék őket egymással. Valamennyi csoportban egy-egy, a szervezők által felkért rendező- és operatőr-diák dolgozott a műhelymunkára jelentkezett színészekkel. A valamivel több mint 48 óra alatt egy 3 perces, minimalista stílusú kisfilmet kellett elkészíteniük.

A csíkszeredaiak szerint

a TIFFszereda egyértelműen gyenge pontja, hogy épp a jazzfesztivállal egyszerre szervezik meg.

Véleményük szerint a két rendezvény gyengíti egymást, mivel mindkettőre ugyanazok a kultúrafogyasztó emberek kíváncsiak. Hajlamosak vagyunk igazat adni nekik, egyrészt sok közös arcot láttunk a két rendezvény résztvevői között, másrészt tapasztalatunk szerint sincs összhangban a két rendezvény programja, legalábbis nagyon nehéz mindkettőn érdemben ott lenni. Igaz, elméletileg partnerségben vannak, de ez legfeljebb csak annyit jelent, hogy a Mini Jazz Fesztiválra is bemehetnek a TIFFszereda sajtósai, résztvevői, meghívottjai, önkéntesei.



Pedig mindkét fesztivál színvonalán emelne, ha erre több figyelmet fordítanának, esetleg még a program kialakításánál, a meghívottak kiválasztásánál egyeztetnének a szervezők. Különben mindkét rendezvény egészen hangulatos, egyenként is megéri elmenni, és megnézni a filmeket vagy a fellépőket. Imádtuk Somát, amikor azt mondta, hogy a macsók kora lejárt, elérkeztünk oda, hogy lelkizzünk, vagy amikor közös éneklésre invitált a Mikó-vár udvarán, de közben épp lemaradtunk arról, hogy Tudor Giurgiu, a TIFF igazgatója magyarul köszönti – persze olvasva – a csíkszeredai közönséget, és az Aglaja befejezéséről is lemaradtunk. De tudjuk, hogy lesz jobb is.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS