Szeletelés Kalkbrennerrel és laza hippikoncert a Janisben
2013. július 19. 17:45, utolsó frissítés: 17:47A Félsziget nemcsak a nagyszínpad előtt zajlik: az Animások betették a napfényt a szánkba, éjszaka meg egy tipikusan jó Suie Paparude-koncert után tettük el magunkat másnapra.
Az Anima Sound System koncertje még a negyedórás késéssel is túl korán kezdődött, és ez végig érződött a koncert hangulatán. Pár elvetemült rajongón kívül, akik mindenképp meg akarták hallgatni őket, sajnos nem sokan buliztak, de legalább ők jól érezték magukat. Az együttes pedig mindent megtett ezért, Fanni az énekesnő úgy pörgött, mintha ezen múlna a karrierje, vagyis jót bulizott a színpadon, ahogyan azt kell. Tökéletes koncert lehetett volna, ha többen vannak, és egy kicsit jobban tombol a közönség. Így egy kicsit elvesztek a színpad előtti térben, de a koncert élvezhető volt, és a Tedd a napfényt be a számba alatt pedig legalább az ugrálós átmozgatás is megvolt.
Közben a Vita de Vie koncertjével a nagyszínpadon is beindult a pörgés. Ha mindenképpen el akarnánk sütni a "kisszámú, ám annál lelkesebb közönség" típusú borzasztó zsurnalizmust, erre maximálisan találna: az nem olyan meglepő, hogy az este 7-es nagyszínpadi koncerten még nincs nagy tömeg, de a Vitások - főleg a levezető, dubsteppesített Varza című dallal megalapozták a hangulatot.
Már az Anima koncertje alatt érkeztek a hírek a Lemon Bucket Orkestra totális koncertjéről. A Félszigetnek mindig van egy olyan bája, hogy teljesen véletlenül csöppenthetünk bele eszméletlenül hangulatos koncertekbe, bulikba. Töredelmesen bevalljuk, hogy a zenekarról korábban nem sokat hallottunk, de már az első Janises koncertjükkel meggyőztek. Trombita, dob, hegedű, csörgődob, harsona, szaxofon, gitár és még sok más egyszerre szólalt meg, olyan zenei élményt kaptunk, hogy rögtön kedvünk támadt belevetni magunkat az éjszakába.
Paul Kalkbrenner a nagyszínpad utolsó fellépőjeként kettős hangulatot teremtett. Egyfelől zenéje melankolikus; annak ellenére, hogy "I have to take you higher"-rel jött be a színpadra, nem a tipikusan zúzós dallamokat keverte, a közönség mégis megőrült érte, és végül háromszor tapsolták vissza. A rave-parti még több embert csődített a színpad elé, mint Alborosie, viszont hasonszőrűeket - akik önfeledten szeletelni akartak a skylight fényében.
A Suie Paparude szépen megvárta, hogy legyen vége Kalkbrenner nagyszínpadi koncertjének, és a közönség még felhajthasson egy erős Tatrateat, majd elkezdtek. Ők már nem tudnak meglepetést okozni, és hiába hozzák mindig a színvonalat, egy rutinos félszigetőzőnek ez már kevés lehet. Kalkbrenner koncertje után egyértelműen a Suie-koncert helyszíne, a Freedom Music Arena volt a legnépszerűbb, de azért 20-25 perc elteltével már kezdtek elvándorolni az emberek, valami frisset, újat, eddig még nem hallottat keresni. Nem volt rossz a Suie Paparude-koncert, hozták a tőlük megszokott magas színvonalat, csak épp annak a kolozsvárinak, aki az elmúlt három hónapban már kétszer vehetett részt a koncertjükön, lehet, hogy más kell. A Lemon Bucket Orkestra a Janis színpadán, illetve a Utah Jazz & Stamina Mc a Kiss terrace-on pedig elég jó alternatívát jelentett.