A Kistehénnel hangolódtunk és Bengára teljesen bepörögtünk pénteken
G. L. 2013. július 20. 17:09, utolsó frissítés: 17:11Nem csak Kusturica, hanem a The Sweet Life Society és a Benga is hatalmas bulit csapott. Nem gondoltuk volna, hogy előfordulhat, de azt sem tudtuk, hány felé szakadjunk.
A második nap után talán merészség lenne azt kijelenteni, hogy ennél már nem lesz bulisabb, de egyszerűen nem tudjuk elképzelni, miként lehetne: gyakorlatilag minden nagyobb koncert a maximumon volt.
A Kistehén csak a ráhangolódás volt, de nem is lehetett több. Eddig minden együttes koncertjét „megölte” a viszonylag korai időpont, amikor még tűz annyira a nap, hogy csak az árnyékban lehet bírni. A Kistehénen is csak az elvetemült rajongók buliztak, de az álldogáló közönség többsége így is tökéletesen ráhangolódhatott az este pörgősebb részére.
Az egy órával később a Kiss Terrace-on kezdő Ganxsta Zolee és a Kartel már keményebben nyomta. Azt nem mondjuk, hogy nagyon szerettük a koncertjét, de álszentség lenne azt mondani, hogy nem volt egy jól kigondolt, megkoreografált előadás, vagy ne lett volna egy egészen egyedi hangulata. Ganxsta szeret, vagy legalábbis szokása beszólni, s az este sem kímélt senkit, még a közönség is megkapta a magáét. Mindenesetre a végére megkaptuk a havi – sőt, talán éves – vulgaritás-adagunkat.
Ganxsta után a Grimmust hallgatni a Bruno Unplugged Wineyard színpadán egyenesen léleksimogató volt. Megint jók voltak, nem mintha egy pillanatra is felmerült volna bennünk, hogy hibázhatnak. Egy pohár bor társaságában hallgatni az Egrettát, pedig több mint megnyugtató, közel van a tökéletes zenei élményhez. A zenekart egyébként még hallhatjuk a Félszigeten: vasárnap éjféltől a Cluj Rocks Stage-en is fellépnek.
Amikor a Grimus koncertje után kissé kelletlenül átsétáltunk a Main Stage elé, nem gondoltuk, hogy ami következik, az ennyire jó lesz. Pedig számítottunk rá, hogy a The Sweet Life Society jól fogja nyomni, kecsegtető volt a zenei eklektikájuk, ahogy modern elektronikus hangzást a swinggel ötvözik, amit ráadásul élőzenés és énekes kísérettel is megdobnak. Gabriele Concas és Matteo Marini, a projekt két vezetője egyszerűen „felrobbant” a színpadon, már az első pillanattól pörögtek, amivel fokozatosan sikerült a közönséget is megmozgatniuk. Sőt, többször nagyobb volt az attrakció, mint maga a hangzás, de ez gyakorlatilag senkit nem érdekelt.
A ráadásra pedig már úgy mozogott a közönség, ahogyan ők akarták, úgy álltunk körbe a görög népzene-feldolgozásukra, mintha az lenne a legtermészetesebb egy koncerten, és szinte az egész közönséget sikerült megugráltatniuk a Hit the Road Jack dallamaira. Az már csak plusz jófejség, hogy a koncert végén lepacsiztak a közönséggel, sőt utána a fesztiválon bárki közös fotót is készíthetett a srácokkal. S még csak akkor következett Kusturica, aki szintén nem hagyta pihenni a közönségét.
Mindeközben a Kiss Terrace-on Benga is óriásit hasított, a közönsége gyakorlatilag végigőrjöngte a koncertet. A rendkívül népszerű dubstep műfaj egyik megteremtője egy Nirvana-dallal és több feldolgozással is bizonyította, hogy teljes az átjárhatóság a zenei műfajok között. Benga nagyon hamar igazi brit klubhangulatot teremtett, ahol senkinek nem maradt más választása, mint a teljesen bepörgött rángatózás.
A Funkorporation Miért Pubos koncertje utánuk már csak könnyed levezetése volt a pénteki napnak, kolozsvári törzsközönségüknek nem is lehetett más, hiszen az elmúlt két hónapban legkevesebb két ingyenes koncertet adtak. Hiába nagyon jók, azért ők sem tudnak havonta teljesen új repertoárral jelentkezni.