2020. aug. 9. vasárnapEmőd
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mai tinédzserek: mindenki focista és focistafeleség akar lenni

Gy. A. Gy. A. 2013. július 22. 17:53, utolsó frissítés: 17:53

A kolozsvári középosztály fogyasztásában már egyre inkább a párizsi, brüsszeli fiatalokhoz hasonlít, és egyre távolabb kerül az elmaradott romániai vidékiekéhez képest - derült ki a félszigetes kerekasztal-beszélgetésen.


Inspiráció címmel kerekasztal-beszélgetésekkel és előadásokkal volt jelen a Transindex az idei Félszigeten. Szombat délelőtt, amikor a táborlakók nagy része még az előző nap fáradalmait pihente ki, és a helyszínen, a WunderBar sátorban épphogy csak véget ért az after party, a romániai magyar tinik kultúra-fogyasztási szokásairól beszélgetett Péter László szociológus, Barna Gergő szociológus, Márkus András költő, a Fészbuk Dzsenerésön - Az utolsó pecsét című szám szerzője, az Érettségi.ro szerkesztője. (Az ő nevéhez fűződik az erdélyi slam-poerty bajnokságok szervezése is, és saját bevallása szerint abszolút ösztönösen, hályogkovács módjára érez rá a fiatalok körében sikeres projektekre.) A moderátor Balázsi-Pál Előd, a Transindex felelős szerkesztője, a Félsziget kommunikációs igazgatója volt.




A fesztivál találó helyszínt szolgáltatott a témához, és természetesen a hely szellemében többek között a fiatalok zenei ízlése is szóba került – bár a fesztiválozók egyáltalán nem számítanak tipikusnak ilyen szempontból, derült ki. A beszélgetés lendületesre sikerült, a szociológusokkal szemben Márkus András képviselte „az ördög ügyvédjét”, aki nem is olyan rég még maga is „a vizsgált populációhoz” tartozott, és mintegy az ők szószólójaként, vagy legalábbis közeli ismerőjeként szólalt meg, és mondott időnként markánsan ellent a szakértőknek. De az „Én tisztelem a munkátokat, meg minden, de...” kezdetű mondatok ellenére sem sikerült "felbosszantania" a szociológusokat, akiknek a dobott labdákat sikerült gyakran humorosan visszaütniük. A zömében nyilván fiatalokból álló közönség mindenesetre jól szórakozott ezen a kicsit egymással versengő szembenálláson.


Fogyasztók vs. egyéniségek

Bevezetőjében Péter László a fiatalokról úgy beszélt, mint fogyasztókról, véleménye szerint a fiatalok az utóbbi időben elsősorban így tekintenek magukra. Az, ahogy egy tinédzser a kultúrát fogyasztja - a színháztól a könyvekig -,ugyanabban a logikában történik, és a döntés, hogy mit szeret vagy mit nem, egy az egyben hasonlít ahhoz, ahogy az egyéb fogyasztási tárgyakat, hagyományos termékeket vásárolják. (Márkusnak erre rögtön volt egy ellenvetése, miszerint a tinik sokkal inkább egyéniségeknek érzik magukat, akik egyáltalán nem fogyasztóként gondolnak magukra.) Kiemelte ugyanakkor, hogy a tinédzserkorú népesség esetében az alsó korhatár fokozatosan lefelé szorul, másrészt felfelé is kitolódik a fiatal életkor, aminek végét a munkaerőpiacra való kilépés jelzi.




Péter szerint az elsősorban '90 után szocializált népességre - az ún. Y- vagy Facebook-generációra az a jellemző, hogy minden információhoz és kulturális termékhez viszonylag gyorsan és könnyen hozzáfér, idegen nyelveket beszél, ezáltal is szélesebb kulturális palettából szelektálhat. Érdekes fejlemény az utóbbi időben, hogy ennek a kultúrának a jelentős része digitalizált kultúra, mert az internet mint eszköz, nagyon fontos szerepet kapott - a kultúra egyre inkább virtualizálódik. Ugyanakkor a celebek világától is jelentős mértékben meghatározott mindaz, ami a kulturális fogyasztásukra vonatkozik. A hívószavak tehát a képi, rövid, pillanatnyi, gyorsan változó. Dinamikus, képlékeny kulturális mintázatról van szó, amelyben a magas és a populáris kultúra egy sajátos, hibrid formában jelenik meg.


Értékrend: materiális vs. posztmateriális

Barna Gergő szerint az, amit a szociológusok kvantitatív módszerekkel mérni szoktak, az a fiatalok esetében két problémát is felvet: a tinédzsereket általában senki sem méri, mert a megrendelőket a 18 év feletti szavazók érdeklik. Másrészt azért is nehéz, mert nem mindegy, hogy hogyan és mikor teszik fel a kérdéseket (pl. nyáron nem érdemes rákérdezni a színházlátogatásra). A kutatás további korlátja, hogy bár azt tudják, hogy a fiatalok közül mennyien olvasnak, mennyi könyvet olvasnak, de azt, hogy milyen típusút, és arról, hogy ezek a tartalmak hogyan differenciálódnak, erről már kevesebb információjuk van.

A szociológus nagy vonalakban beszámolt egy, az erdélyi fiatalok körében végzett aktuális felmérésről is, amelynek konkrét adatsorai még nem nyilvánosak. (2001-ben volt az első ilyen átfogó mérés, ezt megismételték 2008-ban és 2013-ban is.) Mint elmondta, a mai tinédzserek esetében - mivel mindenképp a '89 után születettekről van szó -, nagyon nagy változásra számítottak a korábbi generációkhoz képest. De meglepetésükre azt tapasztalták, hogy ezek a változások, akár a kultúrafogyasztásban, akár az értékek szintjén, nagyon lassúak.

Barna szerint annak a ténynek köszönhetően, hogy az értékrendszert elsősorban a társadalmi normák, a felnőttek kényszerítik rá a tinikre – még ha lázadnak és próbálnak is elszakadni ezektől -, ugyanazokat az értékeket vallják, mint korábban, ugyanolyan fontos pl. számukra a család és a baráti kapcsolatok. A szakértő szerint a magyarázat az, hogy mégiscsak egy kisebbségi társadalomról beszélünk, ez is meghatározó abban, hogy a magyar fiatalok szemlélete sokkal konzervatívabb, ugyanúgy mint az idősebb generációk esetében. Pl. Székelyföldön továbbra is a hagyományos társadalmi szerepek az elfogadottak a körükben, a fiatalok is azonosulnak a patriarchális rendszer szemléletmódjával.

Ami az ő véleménye szerint is sokkoló változás, az a digitális korszaknak a kibontakozása: ahhoz képest, hogy 2001-ben a 18-29 évesek 15%-a fért csak hozzá valamilyen módon internethez, a mai tinédzserek 99%-a használja azt, mobiltelefonja szinte mindenkinek van, és ezek kétharmadán internet-hozzáférés is létezik.




A közvélemény-kutatások eredményeire reagálva Márkus András megmosolyogtatta a közönséget azzal a közbeszólásával, hogy amikor tinédzser korában velük felméréseket készítettek a szociológusok, ők abban versenyeztek, hogy ki ír nagyobb hülyeséget a kérdőívekre. Szerinte inkább el kell menni a fiatalok közé, és beszélgetni velük, mert az ilyenfajta empatikus hozzáállásnak hosszú távon nagyobb a haszna. A fiatalokat közvetlenül kell elérni, és épp ezért egyáltalán nem szólítja meg őket pl. a politikai kampány, sőt, gyakran még arról sem tudnak, hogy éppen kampány van. Viszont egy zenekar és annak szövegei nagyon alaposan és teljesen észrevétlenül "át tudják mosni" a fiatalok agyát.

Az értékrendek kapcsán Péter László azt a szempontot is felvetette, hogy az erdélyi fiatalok vajon materiális vagy ún. posztmateriális értékrenddel írhatók-e le inkább, és mint mondta, ez a vita lényegében már a a 90-es években megkezdődött. És mivel az értékrend, az a kulturális mag, amely meghatároz, igazából etnikus, itt is nagyon erősen bejön a kisebbségi lét, amire rávetülnek a kulturális fogyasztási minták. Ennek köszönhetően az erdélyi magyar fiatalok sokak szerint posztmaterális értékrenddel írhatók le, amiben a barátság, az egyéni megvalósítás, a szellemi kiteljesedés, a családalapítás, a gyerekvállas dominánsan jelen vannak. És ez valóban így van Nyugaton is a középosztálybeli fiatalok és tinik esetében, de a szociológus szerint nálunk mégiscsak más a helyzet. Sokkal inkább azon a véleményen van, hogy ha megnézzük pl. a karrierre vonatkozó méréseket, vagy azt, hogy kikkel azonosulnak a leginkább az erdélyi fiatalok, akkor azt látjuk, hogy egy nagyon erős materiális értékrend alakult ki. A fiatalok nagy része focista akar lenni – nem csak a magyarok esetében – a lányok jelentős része pedig modell, illetve lehetőleg „modell és focistafeleség” egyszerre. Az anyagi vonzata a történetnek nálunk nagyon erősen jelen van, és a kettő azért függ össze, mert ahhoz, hogy posztmateriális értékrended legyen, és jól érezd magad, ne számítson, mennyi pénz van a bankszámládon, ahhoz szükségesek az anyagi feltételek is – fejtette ki.

A fiatalok körében ugyanakkor létezik egy jelentős törés a falu-város, nagyváros-kisváros viszonylatában, mivel a kultúrafogyasztásnál természetesen nagyon fontos a kínálati része is. Péter szerint a romániai, a kolozsvári középosztály fogyasztásában már hoz egy olyan mintát, ami egyre inkább a párizsi, brüsszeli fiatalokéhoz hasonlít, és egyre távolabb kerül az elmaradott romániai vidékiekéhez képest. Ez a hangsúlyosan középosztálybeli népesség pedig, bár a politika számára elhanyagolt, de a kulturális kifejezési formában egyre inkább megjelenik, helyet követel magának – a Fészbuk Dzsenerésön videó is erről szól –, és egyre inkább megjelenik a közéletben is. A politika iszonyú nagy hibát követ el, ha nem figyel oda rájuk – szögezte le.

Barna Gergő annyiban vitatkozott ezzel az állítással, hogy véleménye szerint ez a kulturális szakadék sokkal hangsúlyosabb a felnőtteknél. A fiatalok ilyen szempontból valamivel homogénebbek, mivel nagyrészt az oktatási rendszer biztosítja a kultúrához való hozzáférésüket az iskolai tevékenységek révén.


Érettségi: tudás vs. vélemény

„Nem elbaszottabb ez a generáció sem” állította a tavalyi "katasztrofális" érettségi eredmények miatt a fiatalokat ért bírálatok kapcsán Márkus András. Elmondta, őt, mint 88-as születésűt, talán még lehetett azzal motiválni, hogy "tanulj, mert elbuksz", de ma már ez nem használ a középiskolásoknál. Éppen ezért az Érettségi.ro oldallal egy teljesen pozitív megközelítést próbáltak adni, bizalmat sugározni. Divatossá, trendivé akarták tenni a tanulást, hogy ne az legyen kínos, ha készülsz az érettségire – érvelt.

Az érettségi sikerességi ráta az egyik mutatója annak, hogy a kultúrafogyasztás kapcsán áttérés történt a magaskultúráról – ami az iskolához köthető – a populáris kultúrára, kapcsolódott a témához Péter László is. Az internetnek köszönhetően ugyanis nemcsak, hogy mindenhez hozzáférünk, hanem interaktív viszony alakult ki. Hagyományosan voltak azok, akik előállították a kulturális termékeket, és valamilyen piaci logikában eljutottak a fogyasztókhoz. Azonban paradigmatikus változás történt, ma már a fogyasztók is beleszólnak a gyártás folyamatába, és sokkal magasabb szinten befolyásolják a kínálatnak a kialakulását is.

Ugyanakkor az információhoz való korlátlan hozzáférésnek véleménye szerint van egy perverz hatása is: összemosódik a vélemény a tudással, az, amit gondolunk, azzal, ami mégis tényszerű, kulturális konstrukció, vagyis tudás. A személyes jellegű vélemény a fiatalok egy részénél egyre inkább úgy jelenik meg, mintha tudás volna, pedig ennek a forrása gyakran kétséges. A hagyományos enciklopédikus kultúramodell felbomlott, ún. mozaik-kultúra jött része, amiben az ismeretek, tudás, információk nincsenek - és a nagy mennyiség miatt nem is lehetnének -, felfűzve egy logikus gerincre, sokszor nem koherensek egymással, úgymond csak egymás mellett vannak. Az információknak különböző értéke van, és attól függően értékelődik fel vagy le egy adat, tudás, hogy kontextuálisan éppen akkor és abban a helyzetben hogyan kell felhasználni.




Zenefogyasztás: magyar vs. külföldi

Péter László szerint a klasszikus értelemben vett kulturális termékeket a tinédzserek már nem kifejezetten fogyasszák, viszont 30-35 életkor felé ezek egyre inkább megjelennek. A tinik fogyasztása nagyon kontextuális, a média által erősen befolyásolt, és nagyon változékony. Konkrét példával támasztotta ezt alá: május-júniusban készült egy felmérés, amelyben 780 erdélyi magyar középiskolást kérdeztek meg többek között arról, hogy milyen zenét hallgatnak. Mint kiderült, kétharmaduk rockot, egyötödük blues-t, a többiek pedig nagy szórással különböző stílusokat preferáltak. A kedvenc előadók tekintetében – és itt érződik a médiahatás – a Republicot kb. 60 százalék említette (akkoriban hunyt el a zenekar énekese, Cipő), a második Bye Alex volt, a harmadik-negyedik pedig a Edda és a Neoton Família klasszikus magyar zenekarok.

Ugyanakkor 84% mondta azt, hogy rendszeresen, azaz heti több mint három alkalommal hallgat magyar nyelvű zenét. Azoknál, akik faluról származtak, ez az arány 90-93%-os volt. A kolozsvári felnőtt lakosság (16 év feletti) kétharmada preferál egy magyar előadót egy másikkal szemben. Az eddigi félszigetes fesztivál-mérések szerint (amelyek már 10 éve zajlanak) a résztvevők 48-52% mondja azt, hogy elsősorban a magyar zenét preferálja. De ez mindenképp egy igényesebb közönség, aki a belépőért cserébe elvár valamit. Mindenképpen egy kicsit alternatívabb, másrészt pedig rétegízlésről van szó az esetükben. Az hogy, milyen nyelven énekelnek, fontos a számukra is, de ez csak az egyik meghatározója. Természetesen egy oda-vissza hatás van, a fesztivál is kultivál bizonyos zenei ízléseket és szocializációs tényezőként jelenik meg.

Balázsi-Pál Előd is megerősítette, hogy a félszigetezők között abszolút nem jellemző a rocknak a dominanciája: ugyanannyian kedvelik a rockot mint pl. a drum and bass és dubstep műfajokat. Mint elmondta, a romániai magyar fiatalok estében a fesztivál szervezői nehezebben mérik be az igényeket, mert míg a román és külföldi fesztiválozók esetében egyértelmű, hogy a nemzetközi sztárokkal lehet őket megszólítani, a romániai magyarok nagyon érzékenyek arra, hogy milyen magyar fellépők vannak jelen.

Barna szerint ami az ő felmérésükben a zenei ízlést illetően meglepő, és kérdéseket vett fel az az, hogy a médiafogyasztási szokások miatt a rádiók azok, amelyek ezt a leginkább meghatározzák. A közönségben jelen levő fiatalok, és természetesen Márkus András szerint sincs ez így, véleménye szerint az ízlésüket sokkal inkább az határozza meg, hogy a többiek mit posztolnak a Facebookon. A már említett felmérés szerint a kolozsvári 24 év alatti fiatalok 17%-a habituálisan hallgat rádiót, de Péter László is úgy gondolja, hogy az internet az, ami ezt teljesen mértékben átszabja. Egyre nagyobb szerepet kap a YouTube videómegosztó, a nagyon fiatalok esetében a rádióhallgatás pedig rendkívül alacsony, ami meghatározó számukra, az a kortárs csoport. A fiatalok körében 2006-tól errefelé egyre csökken a rádiózás - szögezte le.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS