2020. aug. 10. hétfőLőrinc
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Ady, a popsztár avagy ki győz az irodalmi kultuszok versengésében?

2013. július 23. 15:10, utolsó frissítés: 18:05

Ady Endre már életében sztárolta saját magát, mára a lokális kultusza erősebb, és Nagyváradon még mindig tudják, hol ivott és hol fiákerezett - derült ki a félszigetes kerekasztalon.


Miért nem inkább Ady-kultusz? címmel szervezte meg a Transindex az első, Inspiráció-kerekasztalt a Félszigeten, amely a meghívottak, Balázs Imre József, Keszeg Anna, Horváth Andor és Papp Attila Zsolt beszélgetése során kissé váratlan fordulatot vett: kiderült, hogy igenis van Adynak kultusza, még a mai napig is, igaz, másképpen és más intenzitással nyilvánul meg, mint mondjuk Wass Albert, vagy Nyírő József esetében.




Ady Endre kultusza már életében megkezdődött, ő volt az, akiről el is nevezhettek volna valamit, mint Gica Hagiról stadiont – nyitotta meg a beszélgetést Balázs Imre József. A kultusz állomásai között fontos volt az, hogy 1909-ben a Nyugat már egész lapszámot szentelt neki, és ez az „üzlet” mindkét félnek előnyös volt: Adynak jól jött egy kis támogatás az Új versek utáni vegyes visszhangban, a Nyugatnak meg egyszerre lett egy „faltörő kosa”.

Ady különben ő maga is



nagyon tudatosan részt vett saját imázsának építésében,


és Csokonai és Petőfi után ő a harmadik, aki már életében hozzájárult saját kultuszának kialakulásához. Mint azt Keszeg Anna kiemelte, gyakorlatilag ő fedezte fel a fényképészetet, mint eszközt a „sztároláshoz”. Egyetlen fotóssal, Székely Aladárral dolgozott együtt, akivel összeültek, megbeszéltek egy-egy fotótémát, és addig próbálták, amíg a kívánt hatás – modern költő, nők bálványa, valamilyen adott hangulat – elő nem jött a képen.




Politikai-ideológiai szempontból Ady életében a baloldalhoz, a liberális oldalhoz kapcsolódott, ezt is helyezték előtérbe, és csak halála után, a politikai berendezkedés változásával, illetve életművének megkerülhetetlenné válásával fedezte fel a jobboldal is magának azokat az elemeket, amelyekkel azonosulni tudott (lásd: „zsoltáros” Ady). A költő olyan mértékben sokszínű figura volt, hogy bárki magáénak tudja érezni a mai napig –emelte ki Papp Attila Zsolt.

Arról, hogy milyen intézményrendszer, esetleg apparátus szükséges egy kultusz kialakulásáról, történeti távlatokban, illetve konkrét esetekben érdemes beszélni – derült ki a kerekasztalon. Keszeg Anna szerint az irodalmi intézményrendszerek pillanatnyi helyzete, feltételei sokat számítanak, így például Csokonai kultusza, akinek a verseit másolatokban „kéz alatt” terjesztették, egészen másképpen formálódott, mint az Adyé, aki mögött a Nyugat állt ott intézményként. Papp Attila Zsolt a kanonizációt említette, amelynek kétségkívül hatása van egy-egy kultusz alakulására, az azonban igazából esetfüggő, hogy negatív vagy pozitív, segíti vagy akadályozza-e a kultusz fennmaradását, ha az adott szerző az irodalmi mainstream részévé válik.


A személy vagy az életmű?

Horváth Andor kiemelte, hogy Ady már életében esztétikai és közéleti szempontból egyaránt kultusz tárgyává vált, ezért később minden adott volt arra, hogy bármelyik irányba folytatódjék. Két világirodalmi példát is felhozott konkrét esetekről: Kafkát, akit már-már vallásos imádat ötvözött a halála után, és akinek kultuszát gyakorlatilag az a barátja konstruált meg, akit arra kért, hogy halála után semmisítse meg a műveit; illetve Marcel Proustot, akinek életében nemcsak hogy kultusza, de ismertsége is alig volt, ő viszont esztétikai szempontokból örvend töretlen népszerűségnek.

Az Ady-kultusz alakulásakor kissé groteszk, túlzásokba eső megnyilvánulásoknak is tanúi lehettek a költő társai, így például Kosztolányi Dezső Az írástudatlanok árulása című cikkében már nagyon keményen bírálja az egymást követő Ady-matinékat, Ady-délutánokat, Ady-esteket, hogy a kislányok Léda ajkai közt-típusú verseket szavalnak – emelte ki Balázs Imre József.




Horváth Andor szerint gyakorlatilag nem az Ady-kultusz hiányáról beszélhetünk, hanem arról, hogy

kultuszok versengenek egymással,

váltogatják egymást, manapság pedig inkább a tömegmédia és a politikai diskurzus által konstruált kultuszokkal találkozunk, amelybe a szerzők nem szólnak (és Ady, Wass, Nyírő esetében nyilván nem is szólhatnak) bele. Viszont maga az Ady-kultusz is, bár a szerző „segítségével” indult, divatjelenség lett, törvényszerűen akciók és reakciók sora.

Arról, hogy mennyire divat egy-egy írót, költőt kedvelni, megint csak személyes példákkal lehet legjobban beszélni. Keszeg Anna például elmesélte, az ő középiskolás társasága tudatosan Ady-ellenes volt, míg az előző generáció „Ady-fan”, és két kolozsvári középiskola versengésében is megjelent ez a pró és kontra-attitűd (Ady vs. Babits). Ez azonban félig-meddig természetes akció-reakció, míg például Wass Albertet bizonyos körökben

szinte kötelező szeretni

– erre panaszkodott például egy interjúban Szörényi Levente, aki a magyar jobboldal ikonikus alakja, viszont Wasst nem érzi magáénak, pedig „kellene”.

Ady kultuszáról, mint nagyobb lélegzetű jelenségről a Partiumban beszélhetünk leginkább, de ott nagyon erős is, és folytonos: Nagyváradon a történeteket, hogy melyik kocsmában kezdte az estét, és utána hová fiákerezett tovább, a mai napig mesélik és adják tovább. Papp Attila Zsolt kiemelte, hogy Várad mai magyar arculatának a legfontosabb eleme, gyakorlatilag Ady és a Holnap városa.

Ady, Wass és Nyírő kultusza abban is különbözik, hogy máshoz köthető a kialakulásuk: míg Adynál a legfontosabb, hogy ő maga indította, Wassé élesen köthető a politikai korszakváltáshoz, az, hogy indexen volt, majd szabad lett olvasni, felerősítette a jelenséget, illetve arra is alkalmas, hogy egy bizonyos típusú gondolkodást megjelenítsen. Nyírő pedig megint más eset, az ő kultusza a Székelyföldön mindig is létezett, kevésbé konstruált, inkább „alulról szerveződő”, és csak az utóbbi években próbáltak kívülről is „hozzányúlni”.




Hová tart az Ady-kultusz?

Az Ady-életmű és maga Ady személyisége nagyon összetett, eszmei és esztétikai minőség szempontjából is magasrendű, viszont ma leegyszerűsödés, egyfajta primitivizmus tanúi vagyunk; a tömegkultúrában sokkal könnyebb olyan életeket vagy életműveket befogadni, amely egyszerű fogalmakkal összefoglalható – véli Horváth Andor. Ezért úgy gondolja, már csak az időbeni távolodás miatt is Ady közéletisége megfakul majd, és az esztétikai értékek maradnak folytonosak. Balázs Imre József szerint Ady nagyon is működőképes a kortárs világban, a saját életében megalkotott figurájára még ma is lehet alapozni, ezért fennmarad.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS