193 állam himnuszát átlagolták és adták elő Kolozsváron
Kulcsár Árpád 2013. december 13. 18:15, utolsó frissítés: 2013. december 16. 13:46A himnusz célja, hogy ne nemzetiségi alapon történjen öndefiníciós gesztus, hanem valamiképpen találjuk meg az egy himnuszban a közös politikai létezés lehetőségét.
Aki elkésett, az csak a falra hányt kottákat nézhette a tranzit.ro szervezet tegnapi koncertjén/kiállításán, a Societé Group ENSZ-nek tervezett himnusza ugyanis himnusz-méretű volt, mindössze négy percig tartott. A művészcsoport Frederic Maucléré számítástechnikai mérnök segítségével egy olyan programot dolgozott ki, amely MIDI állományok alapján
„átlagolja” a himnuszokat.
A 2004-ben, Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy által Párizsban létrehozott csoport profilja színes, a politikai dizájntól a kísérleti gazdaságig sok mindent lefed. A Société Réaliste első alkalommal a párizsi Galerie Jérôme Poggi-ban mutatta be az Egyetemes himnuszt, a "Thelema of Nations" kiállítás részeként.
Kolozsváron az Agile zenekar Kovács Dalma vezényletével adta elő 12 hangszeren a szerzeményt, nagyszámú érdeklődő előtt, így Kolozsváron másként hangzott az ENSZ-himnusz.
A himnusz célja egyébként, hogy ne nemzetiségi alapon történjen öndefiníciós gesztus, hanem valamiképpen találjuk meg az egy himnuszban a közös politikai létezés lehetőségét. Ez eleve kudarcra ítélt - áll a rendezvény meghívóján –, hiszen mindaddig, amíg az egyes államok himnuszaikban más államoktól és nemzetektől való különbözésüket, elhatárolódásukat hangsúlyozzák, az egyetemesség himnuszát énekelni lehetetlen. A zenemű így átlagol, az első hangjegy a 193 himnusz első hangjegyének átlaga, a második hangjegy a második hangjegyek átlaga és így tovább. Így a himnusz természetesen
ellentétévé válik minden átlagos himnusznak,
a himnikussága tovatűnik, a dallam és harmónia helyett a koncepció teszi érdekessé, nem az önmagában esztétizáltság. Természetesen ez az állítás sem tartható száz százalékosan, ugyanis Cora Miron zeneszerző és Kovács Dalma interpretációja a kötelező disszonancia ellenére ad íveket a zenének (pl. a vég felerősödése), ugyanakkor a kiválasztott hangszerek, amelyek között nincsenek vonósok, hanem csak fúvósok meg ütősök, alapvetően hangulatteremtőek maguk is.
S hogy a himnusz egyszerre ironikus - utalva esetlegesen az ENSZ gyakori impotenciájára, ha tagjait kellene védenie -, másrészt meg akár nagyon is komolyan vehető, hogy minden hang szemiotikailag képvisel valakit, a világszellem mégoly zűrzavar legyen is maga, az teljesen fantasztikus.