A kép szent, a képzelet szabad. Ferencz S. Apor a Magmában
B. D. T.
2014. március 05. 13:47, utolsó frissítés: 2015. január 08. 18:33
Az őz rémálma mi vagyunk. Természettől elidegenedett, perverz gyűjtőkként szembesülhetünk önmagunkkal, akik trófeákban, nippekben vagy akár rajzfilmekben próbálunk „őz-esszenciákat” tartósítani.
A maszkok egyszerre elrejtenek és exponálnak. Eltakarják „az igazi arcot”, ugyanakkor felruháznak egy másik, leegyszerűsített identitással: szimbólum leszel, típus, vagy akár csoportjelkép, pl. „a” tüntető, „a” zsandár, „az” anarchista punk, vagy – könnyedebb műfajban – farsangi bálban tündér, ördög, Shrek vagy Pókember.
Ebben a rejtőzködő kitettségben – bármilyen miliő vegyen is körül – lehetségessé válik az eltávolodás, felülemelkedés a meglévőtől, az adottól, a megszokottól. Még giccses tájképek, plüssmacik, fúrók, satuk, szegecses tűsarkúak és vidám Vackorok igézetében is. Bárki, bárhol képzelheti magát különleges outsidernek, Pussy Riot-tagnak vagy gerillaharcosnak.
Ferencz S. Apor Maszk modellek mindenkinek fotósorozatában a főszereplők egyrészt „akárkik” – középkorú nénik a műhelyben, pózoló csinibaba a stúdióteremben, rajzfilmhősrajongó gyerek, nagymama a polgári tisztaszobában –, másrészt nevük, vagy legalábbis saját történetük van, ami homályban marad. A cinkosság része ez a művész és a maszkokban lefotózott alanyai között.
Ferencz S. Apor: Maszk modellek mindenkinek
Szuperhős
Barátnők a műhelyben; Petra
Mancika
Happy New Year!De akár a néző is összekacsinthat velük, ugyanis önkéntelen kapcsolódási pontokat talál azokban az elemekben, amelyek ugyan elrendezésükben, denzitásukban, más objektumokhoz való esetleges viszonyulásukban egyedinek tűnnek, de valójában bárkié lehetnének. Gondoljunk a gyerekkori „lehúzóskép-gyűjteményre”, vagy nagyi apró virágos kötényére – ahányan csak nézzük, annyiféle matricakollekció és virágmintás anyag jut eszünkbe róla. Banális, de igaz: a tömegtermékek is ébreszthetnek mély nosztalgiát valami hozzájuk tapadó személyes emlék, helyzet, életérzés, szituáció iránt.
Ha akarsz, rákérdezel a háttérben futó történetre („ki az a Mancika”), de ha nem, az sem baj, s akkor nem interferál a te párhuzamos sztoriddal – végül is mindegy, hiszen úgyis találkoznak valahol a végtelenben.
A Parallel Stories című kiállítás minden darabja ilyen: elindíthat egy párhuzamos asszociációs játékot a látogatóban (vagyis sok-sok fan fictiont), és /vagy a műalkotások kölcsönös összekapcsoltsága is generál különböző rivális történeteket. Például vadászok és prédák összebékíthetetlen és mégis együvé tartozó sztoriját.
Ferencz S. Apor: Őztörténet. Az őz álma
Gyűjtemény speciális albínóval 
Ferencz S. Apor
Az Őztörténet – túl azon, hogy ez egy zseniális cím (s ezzel a minősítéssel némiképp le is romboltam a hatását, bocs) – „csak” dokumentált újrabemutatása a szárhegyi természetművészeti műhelyben született szoborinstallációnak, de önmagában is teljes értékű mű a Gyűjtemény speciális albínóval című assemblage-zsal egy térbe helyezve. (A speciális albínó ténylegesen egy halott albínó őz koponyája.)
Az őz álma nem empátiagyakorlat, hanem reprezentációja annak, ahogyan mi emberek gondolkodhatunk az őz-létről: ehető részeiről, a gyilkos lövés behatolási helyéről, vagy arról az utolsó előtti pillanatról, amikor felneszelhet, amint a vadász közeledtére megdermed a madárcsicsergés. Az őz rémálma mi vagyunk. Természettől elidegenedett, perverz gyűjtőkként szembesülhetünk önmagunkkal, akik trófeákban, nippekben vagy akár rajzfilmekben próbálunk „őz-esszenciákat” tartósítani, megragadni az elillanó lényeget, persze sikertelenül.
Hátborzongató preparátumaink azt az egykor feltételezetten meglévő funkciójukat is elveszítették, amit az ősember állati maradványokból készült vagy azokat reprezentáló első műalkotásainak tulajdonítunk, nevezetesen hogy a sikeres vadászat (azaz az életbenmaradáshoz szükséges hús beszerzése) előkészületeinek mágikus kellékei voltak.
A vegyes technikával készült, installált zsánerképek címei, „ottfelejtett” töredékszövegei is párhuzamos történetekre utalnak: Véletlen találkozás. Nő idegen férfiak társaságában („[Á]gnes, megismer” - olvasható ki a női alakon), Kapcsolat-ciklus – Ikrek, Akire már alig emlékszem I.; Piknik No. 2. („[É]ljenmájuselsej[e]”); Kedves szentjeim; Képzeletbeli séta; Hűség; Dilemma. Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész a „perfekcionizmusig fokozott műgondot” emeli ki a képek kapcsán; valóban, pontosság és precizitás jellemzi a személyes mitológia feltételezett szereplőit, fejezeteit megjelenítő műalkotásokat. A rigorózus kivitelezés azonban nem zárja le az értelmezési horizontok lehetséges, tovább tágítható köreit. A kép szent, a képzelet szabad.
Ferencz S. Apor: Véletlen találkozás. Nő idegen férfiak társaságában
Akire már alig emlékszem I.; Piknik No. 2.
HűségPénteken, március 7-én 18 órától maga a művész tart tárlatvezetést a sepsiszentgyörgyi Magma Kortárs Művészeti Kiállítótérben. A kiállítás március 9-ig látogatható, hétfő kivételével, naponta 11-19 óra között. A csíkszeredai képzőművész egyéni kiállítása február 14-én nyílt.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Díjzták Visky Ábel filmjét a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon
A magyarországi dalszerzők 15-17%-a nő, ami előrelépés az Artisjus szerint
A romák sérülékenysége: iskola és munka
A cigányok nem akarnak se tanulni, se dolgozni? Mi áll az elterjedt sztereotípia mögött? Szakértőkkel beszélgettünk.
Radu Jude filmje kapta az Arany Medvét, de mindkét magyar versenyfilmet díjazták
