2020. szeptember 19. szombatVilhelmina
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kill Bill 2 - "Látványos és tisztelnivaló ostobaság"

összeállította:Gozner Gertrud 2004. április 22. 09:49, utolsó frissítés: 2004. április 21. 18:09

A két rész együtt sokkal jobb, mint külön-külön. Tarantino szerencsésen megmaradt generációja legbriliánsabb filmkészítőjének, és a Kill Bill #b#az év egyik legjobb alkotása#/b# – ámuldoznak az amerikai kritikusok.





David Ansen, Newsweek

Egyesek örömére és mások bosszúságára, a Kill Bill első kötetében lényegében szünet nélkül követték egymást a különböző harci jelenetek, miközben a bosszúszomjas Menyasszony (Uma Thurman) kiiktatta a Halálos Viperák Gyilkos Brigádjának (DIVAS) első két tagját, nem is beszélve az útjába került számtalan akadékoskodóról. Még hátravan két tag – a Darryl Hannah alakította Elle Driver, és Michael Madsen Budd-ja –, mielőtt eljut magához a nagy Billhez (David Carradine).



De a Kill Bill 2 egészen érdekes módszerekkel zárja le ezt a véres ügyet. A film továbbra is tisztelgés a 70-es évek spagetti-westernjei és a kung-fu filmek előtt, amelyek – mint tudjuk – oly nagy hatással voltak az ifjú Quentin Tarantinóra. Viszont azok, akik azért utálják Tarantinót, mert mindig csak filmekről készít filmeket, ismét simán összegyűjthetnek egy vádiratra valót.

Ugyanakkor tanúi lehetünk a Kutyaszorítóban és a Ponyvaregényben megismert párbeszéd-virtuóz visszatérésének. Ez a Tarantino nem retten meg attól, hogy hirtelen leállítsa az akciójeleneteket, és teljes egészében kiélvezze a képtelen történetet, amely innen ráérősen folydogál a végkifejlet felé.

(…) Ez a mozi inkább a zsigerekre, mintsem a szívre hat. Amilyen erősek Thurman ütései, épp olyan gyenge, kidolgozatlan a Mennyasszony belső agóniája. A film hatalmas érzelmeket mutat be nekünk, ami minket egyáltalán nem érdekel. A Kill Bill valójában nem több mint egy látványos ostobaság, de ezt nem jelenti azt, hogy nem tisztelnénk. A hangsúly a látványon van.


Roger Ebert, Chicago Suntimes

A második rész a Mennyasszony volán mögötti hosszas közelijével nyit, miközben az elmeséli küldetése célját, Bill megölését. Különben rengeteget magyaráznak a filmben, Tarantino furcsa részletességgel írta meg a dialógusokat, hogy bemutassa a szereplők megszállottságát. Ezzel az eljárással sikerül neki mitikus szintre emelnie a művét: a karakterek nem hétköznapi nyelven folytatnak párbeszédeket, hanem egyfajta emelkedett hangnemben diskurálnak, és világítják meg saját legendájuk, módszereik és hitük részleteit.



Az első rész kapcsán még annak idején azt írtam, hogy történetmesélés valódi történet nélkül: az indítékoknak nincs lélektani mélysége, a karakterek is egyedül saját tulajdonságaikból állnak, nem hangolódnak egymásra.

Ez mind igaz, de a Kill Bill második részének legnagyobb eredménye, hogy a történet kiteljesedik, a karakterek is kifejlődnek, és végre összejön az egymásra hangolódás. A Menyasszony és Bill találkozója például nem végtelen harci jelenetekből áll, hanem egy hipnotikus dialógusból, amely úgy végződik, mint egy nyugodt, halálos poén.

Csak össze kell rakni a két részt és rájössz, hogy Tarantino egy mesteri történetet alkotott, amely azáltal ünnepli a harcművészeteket, hogy egy kicsit kigúnyolja őket, de ugyanakkor szeretettel viszonyul hozzájuk. Be kell valljam, attól féltem, hogy a 2. rész olyan lesz, mint azok a folytatások, amelyekből hiányzik az első rész intenzitása.

De most, hogy már együtt látjuk a két részt, kiderül hogy így egészben sokkal jobb, mint külön-külön. Tarantino megmaradt generációja legbriliánsabb filmkészítőjének, és a Kill Bill az év egyik legjobb alkotása.


Mick LaSalle, San Francisco Chronicle



Most, hogy a Kill Bill mindkét része eljutott a mozikba, rájöhetünk, hogy a film kettévágása nem volt több művészi baklövésnél. Tarantino könnyedén összeolvaszthatta volna a 90 perces KB 1-et, és a 130 perces KB 2-öt, és egy nagyszerű két és fél órás mozit szerkeszthetett volna belőle. És mindezt megtehette volna anélkül, hogy bármelyik kiváló jelenetet ki kellett volna hagynia.

Ennek ellenére a Kill Bill Vol. 2 önmagában is megállja a helyét, mint egy szellemes, szórakoztató akciófilm, ugyanis hiányzik belőle az első rész nevetséges erőszakossága, és hangulata a 70-es évek kung-fu filmjei helyett inkább Sergio Leonet idézi.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS