2020. szeptember 19. szombatVilhelmina
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Széttaposott aranyhal: élet és halál lényege

Sipos Zoltán 2004. július 01. 17:00, utolsó frissítés: 16:46

A második rész, röviden: az opusz véget ér. Uma Thurman (alias a "Menyasszony") lazira veszi a formát: mint egy hosszútávfutó, aki tudja, nyerni fog, és lassít az utolsó száz méteren.





Már csak három fejnek kell lehullnia: a félszemű Elle Driver-é, ott van még a lezüllött Bud, és persze legvégül Bill. Így Tarantino-nak volt ideje megformálni a karaktereket: Budról kiderül, hogy csupán kidobó-fiú egy sztriptíz-bárban, a főnöke pedig állandó késései miatt ki is rúgja.


Az izzadt tahó így könnyű prédának tűnik


a Fekete Mamba számára, miután az már O-Ren Ishii-t meg hadseregét is kardélre hányta. Váratlanul eldördül azonban egy ócska vadászpuska, és Thurman kecses-szamurájkardos leszámolása füstbe megy: Bud élve temeti el.

A kétségbeesett Menyasszony egy koporsóban, a deszkákra zúduló földdel – a tenyérizzasztó jelenet kiváló apropó Tarantino számára, hogy Beatrix Kiddo (igen, ez az "igazi" neve) kínai mesternél töltött tanuló-éveiről meséljen. Ott megtanulja többek közt, hogyan kell deszkát törni, a néző pedig ezt látván fellélegezhet: akkor tehát ki tud törni a sírból.



Mire visszaér Bud lakókocsijához, az már halott: a lepattant csávó elpasszolta volna Beatrix Hattori Hanzo-kardját Elle Driver-nek, csakhogy a pénzes bőröndben egy kígyó rejtőzik, melyet eléggé nyilvánvaló utalásként fekete mambának neveznek. Bud nem éli túl a meglepetést. Maradt hát a félszemű Elle:


egy gyors menet, és padlón

az addig ép szemgolyója. A Fekete Mamba rátapos (később lesz majd egy megható eszmefuttatás az élet és halál lényegéről egy eltaposott aranyhal kapcsán). A mozi ezután végtelenül lelassul: a Menyasszony kislányával való találkozása már nem is B-szériás filmet, hanem szappanoperát idéz, majd következik az apukával, Bill-el való békés eszmecsere.

Ekkor kiderül, a templombeli lövöldözés oka egyszerű: ilyen csúnyán csinál a profi gyilkos, amikor a nője meglép, és összeáll egy kisvárosi second-hand lemezbolt tulajdonosával. Beatrix is mesél: teherbe esett, oszt' elege lett a gyilkolászásból.

Érdemes azonban elidőzni egy csöppet ezeknél a jeleneteknél: a főgonosz Bill (David Carradine) itt maga a megtestesült családapa, aki szendvicset készít kislányuknak, és kedvesen tanítgatja. Egyébként Beatrix visszaemlékezés-jeleneteiben Bill mindig pozitív figura, amolyan sármos tanárszerű jelenség, akitől bepörögnek bakfislány tanítványai. (Persze itt nincs szó arról a jelenetről, amikor főbelövi Beatrixet – ott nem látjuk az arcát.)



Az idillt egyszer csak a kardok villanása töri meg:

Fekete Mambának ez nem elég, hanem egy spéci, csiklandozáshoz hasonló, szupertitkos kínai fogással vet véget Bill földi pályafutásának, meg a filmnek.

A kritikusok szerint a két rész együtt sokkal jobb, mint egy-egy rész külön: mi hisszük is, meg nem is. A második rész mindenesetre sokkal kevésbé látványos, és az első feszes ritmusát sem sikerül újból felidézni. Nyoma sincs benne az első részre lépten-nyomon jellemző öniróniának és a nézővel való folytonos összekacsingatásoknak – a rendező ehelyett "mély" igazságokat próbál megfogalmazni.

Bár lehet, hogy a második rész csak az első epizód után hat annyira laposnak: így nem működnek a klasszikus feszültség-fokozó dramaturgiai megoldások, a sokszáz liter vér látványa okozta izgalmakat pedig nagyon nehéz csendes filózgatásokkal überolni.

Tudjuk, hogy Tarantino saját bevallása szerint ezúttal nem egy zseniális mozit akart rendezni, hanem csupán egy böcsületes B-kategóriásat – ez minden további nélkül össze is jött neki, de akkor meg minek ez a nagy felhajtás?

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS