2020. szeptember 28. hétfőVencel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Learning hub – kiveséztük Marosvásárhely kulturális főváros pályázatát

Kertész Melinda Kertész Melinda 2015. december 03. 12:53, utolsó frissítés: 14:17

És még mindig fogjuk a fejünket. De azért vannak jó pontjai is, bár néha egy picit furán fogalmaznak.


Vegyes reakciót váltott ki a Marosvásárhely Európa Kulturális Fővárosa 2021 projekt. Míg a Kolozsvár és a Székelyföld nevében leadott Sepsiszentgyörgy pályázatában egyáltalán nem találtunk olyan passzusokat, amelyek miatt felszaladt volna az egyik szemöldökünk, Marosvásárhely pályázata nem fukarkodik az ilyen élmények nyújtásában.

Miután elolvastuk, első reflexünk az volt, hogy ezekről a félresikeredett passzusokról írjunk, amiket a projekt alkotói beleszőttek a szövegbe. Azonban ennél árnyaltabb a kép, kétségtelen, hogy a projektben több olyan előremutató, használható gondolat, ötlet is található, ami, ha jóhiszeműen állunk hozzá, akkor esetleg a város hasznára is válhatna. Persze, ha a projektet többek között felvállaló Dorin Florea polgármester is tényleg komolyan gondolja – és itt kifejezetten a román és a magyar közösségek között húzódó falak lebontására gondolunk.


A projektről

A projekt a The Learning Hub – A tanulási csomópont nevet kapta. Marosvásárhely pályázatát Segesvár és Szováta támogatja. Emellett a pályázat a Maros megyei városok támogatásával is számol. A TM – mint Trade Mark vagy Targu Mureș – a projektet fémjelző márkajelzés.



Ha a projektet összességében nézzük, a régmúlt idők – épített és kulturális örökség, a városhoz köthető történelmi figurák – hangsúlyosabban vannak jelen, ezekhez kötődik vagy ezekre épül a kulturális programok zöme. Ami pozitívumként szerepel ebben a múltba nézésben, a Fekete Március során történtekkel való szembenézés felvállalása. Egyébként ez a projekt kiindulópontja, a pályázati leírás a város ezen gyászos pillanatára való emlékezéssel kezdődik. „Itt ért véget minden. Vagy itt kezdődött minden. A 1990-ben bekövetkezett brutális konfliktus után 25 évvel, románok és magyarok egyaránt próbáljuk megtalálni az erőt ahhoz, hogy egy közös világot alakítsunk ki a két elkülönült világból. Megpróbáljuk a puzzle-t úgy összerakni, hogy abból senki ne hiányozzon” - írják.

A pályázatban politikailag korrekt módon írnak 1990. márciusának történéseiről, kínosan ügyelve arra, hogy egyik közösség érzékenységét se sértsék. A pályázat kidolgozói a 25 évvel ezelőtti események által okozott társadalmi szintű traumákat kulturális eszközökkel próbálnák feloldani, és többek között ezért pályáznak az Európa Kulturális Fővárosa címre. Ez szimpatikus kiindulópont lehet, persze, amennyiben a pályázati vállaláson túl létezik majd egy következetesen vállalt politikai akarat ennek a célnak az eléréséhez. Plusz pont, hogy a projekt írói kijelentik, nem terápiás célzatú a pályázat koncepciója, inkább arra hajtanának rá, hogy megteremtsék a párbeszédhez és a nyitáshoz szükséges környezetet.



De lássuk tovább a projektet, pontosabban azt, hogy viszonyul a kisebbségekhez. A magyar közösség megjelenítése nem tűnik hiányosnak, elsősorban a hatalmas épített örökség, a történelmi, felekezeti és kulturális hagyaték illetve az ezekhez kötődő húzónevek – például Rhédey Klaudia, Teleki Sámuel, Bolyai János és Bernády György – gyakori előfordulása miatt. A roma közösség megjelenítése esetében – amire ugyan látszik, hogy nagyon törekedtek a pályázatírók – picit anakronisztikus a megközelítés. Ugyanennél a tárgykörnél akadtunk bele az első problematikus mondatba, de mindjárt erre is kitérünk.

A pályázat első oldalainak egyikén fel van sorolva 21 olyan aduász, ami miatt a pályázók szerint Marosvásárhely és környéke méltó az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerésére. Az egyik közülük az, hogy a 2011-es népszámlálás adatai szerint országos viszonylatban Maros megyében él a legtöbb, magát cigánynak valló ember. Eddig ez rendben is lenne, azonban a pályázatot tovább olvasva, a 12. oldalon, a megye etnikai összetételét ismertető alcím alatt megjelenik egy nagyon fura okfejtés: „Ennek a földrajzi zónának nem feltétlenül a roma közösség számában rejlik az érdekessége, mint inkább abban, ha ezt a számot összevetjük azzal a ténnyel, hogy országszinten ebben a megyében a legalacsonyabb a bűnözési ráta”. Mivan?

Ha most azon a ponton túllépünk, hogy a pályázatírók szerint a cigányok (sic!) alapból lopnak-csalnak-hazudnak, de „a mi cigányaink rendes emberek”, és azon az okfejtésen, hogy miért nevezik az ehhez az etnikumhoz tartozókat felváltva cigánynak és romának (ti. azért, mert ők is büszkén cigánynak vallják magukat), és megnézzük azt, hogy hogyan kapcsolnák be őket a kulturális főváros pályázatba, akkor leginkább az érződik ki a pályázatból, hogy valamiféle idealizált, a jelentől távol eső keretbe próbálják őket beszuszakolni, és vélhetőleg a pályázatírás során egyetlen roma ember véleményét sem kérték ki. Elnézést kérek az érintettektől, ha ez nem így lenne.



A romák bekapcsolását ugyanis úgy képzelik el, hogy integrálják a programba azt a projektet, amely 2000-ben kezdődött el, és amely révén egy sor oktatási, kulturális, és munkapiaci integrációs folyamatot indítottak el a roma közösség felzárkóztatása érdekében. Ennek a szociális projektnek a keretében újratanítják nekik a hagyományos roma foglalkozásokat, éspedig a kosárfonást, csatornakészítést, téglavetést, ötvösmunkát stb., noha ezen foglalkozások nem mindenike biztosít egy stabil megélhetést, és nem mindig esik egybe a piac keresletével. Nos, a projekt továbbgondolása a kulturális főváros évében úgy nézne ki, hogy ezeket a mesterségtanító műhelyeket beindítanák Marosvásárhelyen és a megye négy pontján, ahova az idegen és belföldi turisták ellátogathatnának a mesterségeket megtanulni és a közösség életébe betekintést nyerni olyan programok keretében, amely szállás- és étkeztetési lehetőséget is nyújt számukra.

Lássuk tovább a román-magyar együttélés gördülékenyebbé tételére vonatkozó ötleteket.

Megállapítják, hogy 60%-os az esély arra, hogy ha két ember találkozik Marosvásárhelyen, akkor azok két különböző nyelven beszéljenek. Európát pedig "meghívják", hogy jöjjön el, és találkozzon az itt élőkkel, és hallgassa meg, amint mindenki saját nyelvén beszél. A magyar és a román közösség közötti átjárás azonban problematikusabb, ezt egy felmérés szerint maguk a marosvásárhelyiek is elismerik: 10-ből 7,42 pontosra becsülték a városban létező tolerancia szintjét. A pályázat írói elismerik, ez nem éppen egy dicső pontszám. Innen a továbblépést, amint már írtuk, a kulturális tevékenységek révén próbálják megtenni.

Például azáltal, hogy a színházi és felolvasószínházi előadásokat két nyelven feliratozzák, a kulturális eseményeket két nyelven, románul és magyarul is meghirdetik. Nem szeretnénk ünneprontóak lenni, de itt bevillan egy, a Kulturális Főváros projekt egyik nagykövetétől, Leonard Azamfireitől származó idézet, amely a pályázat egyik lapjának szélét díszíti: szerinte Marosvásárhelynek egy sajátos varázst kölcsönöz az etnikumok összefonódása. Ugyanaz a Leonard Azamfirei, aki a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészet Egyetem (MOGYE) rektora, és aki minden lehetőséget megragad, hogy a magyar tagozat megalakulását ellehetetlenítse az egyetemen.


Nem maradhatott ki az Azomureș

Plusz pont, hogy nem hagyják szó nélkül a vegyipari kombinát által okozott kellemetlenségeket, azonban nem tudtunk nem mosolyogni azon az ötleten, amit az Azomureș szimpatikusabbá tétele érdekében fundáltak ki a pályázat írói. Nyitva hagyják a kérdést, hogy a kombinátot ellenzőknek vagy pártolóknak van igazuk azt illetően, hogy kell vagy nem kell a városnak az üzem. Azonban beszámolnak arról, hogy kötöttek az Azomureșsel egy együttműködési megállapodást, amelynek keretében az egyik kéményét befuttatják valamilyen futónövénnyel, és másik kettőt graffitivel dekorálnak. Mindezt azért, hogy „barátságossá” tegyék a városba érkezők számára a kombinátot. Majd megjegyzik, például ezért szeretnék elnyerni az Európa Kulturális Fővárosa címet. Mondjuk, ez nem annyira meredek, mint az a kijelentés, mely szerint azért lennének Európa Kulturális Fővárosa, mert Maros megye az ország legnagyobb tejtermelő megyéje.


Ha a cím elnyerése szempontjából a reálisabb okokat nézzünk...

...akkor azt olvashatjuk, hogy egy új, kulturális fogyasztókból álló generációt szeretnének nevelni. Ennek érdekében a gyerekek számára is érthetővé tennék a különféle művészeti diskurzusokat, hozzáférést biztosítanának számukra a vizuális művészetekhez, a filmművészethez és a kézműves tevékenységekhez. Támogatnák a különböző társadalmi csoportok közötti interakciót, közelebb hoznák egymáshoz a fiatalokat és idősebbeket, a helyieket és az idegeneket, a helyi közönséget és a művészeket. A régióban élő különböző etnikumok jellegzetes foglalkozásaikat mutathatnák be egymásnak. A Learning hub koncepció tehát a tanulást, a másik megismerését segítené elő, a folyamat eredményeként a berögzült negatív viselkedésminták változhatnának meg.

Az Európa Kulturális Fővárosa projektet támogató Maros Megyei Tanács és a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal 2022-ig vállalta a finanszírozás biztosítását. A főváros évére 32,5 millió eurót fordítanának, ebből 23 millió eurót a kulturális projektekre költenének.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS