Homemade: avagy murokfőzelékkel betölteni a szülők és gyerekek közötti szakadékot

A Kolozsvári Állami Magyar Színház Homemade című előadásnak a produkciós munkacíme még Szüleink volt, nagyon tudok örülni neki, hogy végül mégsem ez lett. A Homemade cím egyszerre szól munkamódszerről (arról, hogy nem föltétlenül kell lennie egy kész drámának, ahhoz, hogy nekifogj „színházat csinálni”, nem kell sok pénz sem hozzá, néhány használt bútor és egy fazéknyi murokfőzelék mondjuk, és arról, hogy az otthonról kapott dolgok, az emlékek, a mechanizmusok hogyan hasznosíthatóak. A téma a gyerekszobádban hever, ez az előadás nem valamikor kezdődött, valakinek a fejében, hanem a néző születésének pillanatában.

A Homemade igazi közösségi munka (műfajilag devised theatre), nem könnyű benne megrajzolni a vonalakat, meddig tartott a rendezői instrukció, a színész magával hozott tapasztalata, a dramaturgok szövegének stiláris áramvonalai a szövegben, illetve az összegyűjtött adatokból levont megfogalmazási lehetőség. A végeredmény egy olyan szövet, amely csak alig feslik fel valahol, alig hagy időt is felszusszanni, végiggondolni, hol nevettet, hol kínoz kicsit, de egy pillanatra sem dob ki magából. Végig implikált maradsz, csak a szünetre mész ki elszívni egy cigit, de a második felvonás elején még implikáltabb leszel, és tényleg csak a murokfőzelék adhat feloldozást.

A Homemade az ősi kérdést teszi fel, a szülők és a megszültek között feszülő szakadékra kérdez rá, ezt mutatja be különböző rögzített és improvizatív jelenetek segítségével, a szülő – gyerek viszonyra fókuszálva, az epizódokat nem narratívan összefűzve. Össze kicsit talán összefőzi őket a murokfőzelék, amivel először képileg találkozunk, a plakáton, aztán elmesélve egy külföldi vendégmunkás történetében, majd a végén, amikor a társulat vacsorára hívja a nézőket (az általam látott előadáson a fesztivál következő előadásának közelsége miatt ez elmaradt, bár éreztem, hogy szükség volna rá).
Az előadást a tizenévesek és szüleik viszonya ihlette, melynek közelebbi megismerését több mint hetven, pszichológusok segítségével készített mélyinterjú tette lehetővé.

Az előadás végleges szövegkönyvét mintegy 900 oldalnyi nyersanyagból Vargyas Márta rendező vezetésével Biró Réka és Deák Katalin dramaturgok állították össze, az alkotócsapattal közösen. Az előadás próbafolyamatát egy Urbán András által vezetett egyhetes nyári workshop egészítette ki. Az alkotói folyamatban a csapat tagjai (színészek, színis diákok, teatrológus hallgatók) különböző feladatköröket próbálhattak ki: mindannyian írtak, játszottak, kérdéseket tettek fel, és a jó kérdéseket, úgy tűnik, átörökítették az előadásba.