Magyar nap a TIFF-en: ez a legerősebb válogatás eddig
2017. június 07. 13:25, utolsó frissítés: 15:09Forgatás közben megismert szekusdossziéról, az Ernelláék Farkaséknál lakásvetítéseiről, a Testről és lélekről Máriájának életre keltéséről.
Ez a legerősebb válogatás, és annak köszönhető, hogy a magyar film pályája felfele ível – kezdte a TIFF magyar napjának sajtótájékoztatóját Zágoni Bálint programigazgató. Egyre több magyar filmnek van esélye bekerülni a romániai mozikba is, mint például a Berlinale-nyertes Testről és lélekről, amelyet a hónap végén mutatnak be moziban.
Bereczki Csaba, a Soul Exodus című dokumentumfilm rendezője arról beszélt, hogy korábbi filmje, az erdélyi hagyományos zenéről szóló Életek éneke erősítette meg benne, hogy zenével bármilyen történetet el lehet mesélni, akkor indult el azon az úton.
A Soul Exodusszal a fejében levő történetet akarta elmesélni, nem klasszikus dokumentarista hozzáállás volt, hanem az identitáskeresést akarta bemutatni, negyedik-ötödik generációs amerikai zsidó fiatalok történetét. Ehhez keresett profi klezmerzenészeket, akiknek ez a története, majd elkísérte őket Amerikától Moldováig. Később kérdésre arról is beszélt, hogy amikor bekerült a képbe, benne is maradt, személyes is lett a film.
Borbély Alexandrának a Testről és lélekről volt az első filmes főszerepe. Zágoni arról kérdezte, hogy mi volt az Asperger-szindrómás minőségi ellenőr alakításában a legnagyobb kihívás, illetve előnynek vagy hátránynak számított-e, hogy főszereplő társa, Morcsányi Géza nem hivatásos színész.
Borbély Alexandra elmesélte, hogy először a pszichológusnő szerepét kapta meg, és „egy csodával ért fel”, hogy végül Enyedi Ildikó rendező úgy döntött, hogy megnézi őt is Mária szerepére. Az együtt dolgozás nagyon jól működött, már az első forgatási napon kiderült, hogy érzik mind a ketten, mit kellene másképp csinálni és hogyan, anélkül, hogy meg tudnák fogalmazni. Mária életre kelt, és tudott működni minden szituációban – mondta. Morcsányival és vele külön-külön dolgozott a rendező, aztán „összeeresztette” őket a jelenetekben, ez is nagyon jól alakult.
Varga Ágota a Vasgyökerek című dokumentumfilm rendezője, amelynek főszereplője egy disszidáló erdélyi orvos, aki visszatér, itt kapja meg a szekus dossziét, megtudja az elárultatása részleteit. Varga elmesélte, hogy Sipos Józsefre a fia hívta fel a figyelmét egy németországi közönségtalálkozón, de akkor csak a szobrászatára, gyűjtőszenvedélyére. Ezekről beszélgettek eleinte, és amikor a szekusdosszié szóba került, megpróbálta lebeszélni arról, hogy téma legyen. Varga végül úgy adta be a film pályázatát, hogy e fontos eleme volt, és Sipos akkora ellenállást mutatott, hogy azt kezdte gondolni, talán kettős ügynök volt.
A forgatás során Sipos József választotta ki, hogy kihez mennek el, kikkel beszélget, és nem a rendező kérdezett, csak „súgta” a kérdéseket a beszélgetőtársaknak. Közben a sebek felszakadtak és előjöttek a sérelmek, a kitárulkozása is így valósult meg. Arról pedig egyáltalán nem tudott, csak a szekusdosszié kikérésekor derült ki, hogy akkor szálltak rá, amikor már disszidált, ismerősöket küldtek utána, hogy jelentsenek németországi életéről. „Erdélyben a barátság és a besúgás egy és ugyanaz” – fogalmaz az orvos a filmben, aki forgatás közben kezdte feldolgozni a történteket, s a folyamat még mindig tart.
Hajdu Szabolcs az Ernelláék Farkaséknálról beszélt: a színdarabnak az első előadásai után a közönség reakcióját látva el is döntötték, hogy film lesz, s két hónapon belül már forgattak is. Nem volt egyszerű, tárgyaltak producerekkel, mindenki akart segíteni de mikor konkrétumokról volt szó, már senki sem. Így alakult, hogy a saját lakásuk lett a helyszín, s egyúttal az is egyértelművé vált, hogy a színdarabbal ellentétben itt a saját gyerekeikkel fognak forgatni. Azt pedig már tudjuk, hogy az operatőrök a tanítványai voltak, 21-22 éves diákok tanulmányi projektje lett a film.
Az, hogy nem volt nagy költségvetése a filmnek, azt is eredményezte, hogy nem volt tétje. Eldöntötték, hogy ha nem jó, akkor legfeljebb nem mutatják meg senkinek, de aztán jól sült el – mondta Hajdu. A Karlovy Vary-i fődíj után is próbálták megtartani az intim hangulatát a filmnek, otthon szerveztek sajtóvetítést, és lakásvetítések is elkezdődtek, csak Budapesten és környékén vettek részt több mint nyolcvan ilyenen, de külföldön is kialakult ennek hálózata.
Török-Illyés Orsolya arról beszélt, hogy nem merült fel a túlzott személyesség amiatt, hogy saját lakásukban, személyes tárgyaik között, saját gyerekeikkel forgattak, megvolt a kellő távolságtartás. Együtt megélni a jót és a rosszat pedig mindig hatványozottan kellemes vagy hasznos – mondta.
Kérdésre a filmcím fordításairól is beszéltek: mivel az Ernelláék Farkaséknál eléggé lefordíthatatlan, minden fordító megpróbált olyan címet adni, amely azt adja vissza, amit a magyar sugall. Románul 4-5 címváltozata is volt már a darabnak (a film jelenleg Nu va dati jos pantofii – Ne húzzátok le a cipőtöket címmel fut), Csehországban a Családi boldogság, Litvániában A család ünnepe címet kapta, és ezeket nem is ironikusan kell érteni Hajdu szerint.
A magyar nap programjában szereplő filmek vetítési időpontjait itt lehet megtalálni.