A Vibe, ahogy én láttam
Balázsi-Pál Előd 2017. július 10. 13:20, utolsó frissítés: 20:30Az új vásárhelyi fesztivál szerencsémre nem egy Félsziget-utánérzés, és utolsó estére minden összeállt, ahogy kell.
Egy nappal ezelőtt még a ragyogó napsütésben jártam a Vibe hivatalos bélatáncát a sZempöllel (amit már egy hete eljártam a Double Rise-on is), aztán belenéztem egy pandamaci táncába 11 feketébe öltözött lánnyal, lőttem pár fotót Annáról (és a barbiekról, de itt azért Anna a lényeg), bevágtam egy balkán burgert (miccshússal), majd (most először) bejött egy kis Félsziget-nosztalgia, mert a kisszínpadon egy zenekar a Lords of the Boards-ot nyomta a Guano Apes-től, akik ugye 2011-ben voltak itt, ha jól emlékszem, amikor elkezdem írni a szöveget, épp a Belga énekeli, hogy Pe bune, pe bune, szerelmes vagyok beléd.
Én meg leültem megírni az anyagot, és igen, estére egy kicsit minden összeállt, végre nem esett az eső, az előadók jók és még viccesek is, és először éreztem azt, hogy azért mégiscsak jó ez az egész, és kár, hogy vége van. Pedig tegnapelőtt este Péterfy Bori lábán feküdtem, csak aztán megint jött az a fránya eső.
Na, szóval most így kavarognak bennem a gondolatok, és nem tudom, hogy a Vibe-ról kellene-e írnom, vagy az összefüggésekről. Lássuk, mi lesz belőle.
2005-től 2013-ig szervezője voltam a Félsziget Fesztiválnak, és az első gondolatom, amikor megtudtam, hogy egy új fesztivál lesz ugyanott, az volt, hogy nekem ez egy elég traumatikus élmény lesz. De aztán nem lett az, a Vibe szerencsére nem egy Félsziget-utánérzés, még ha
nagyjából ugyanazt is kínálja, de azért másképp.
Elég jól újragondolták a helyszínt, így egy nagyon komplett, kedves rendezvényhelyszín lett az eredmény, ahol nem kell lejárni a lábunkat, hogy egyik koncertről átérjünk a másikra, nem kell a sötétben botorkálni, és még a sátortábor sincs a világ végén, ráadásul a parkolást is frankón megoldották, pont a bejáratnál. Meg ugye miközben a Félsziget (néha talán görcsösen) ragaszkodott ahhoz, hogy a román közönséget is megszólítsa, a Vibe egyelőre magasról tesz erre - bár ezzel együtt is voltak azért sokan románok, nyilván alapvetően az Aréna vonzotta be őket. De azért is fölösleges kicsit a Félszigetet emlegetni, mert annak a generációnak, amely magáénak érezheti a Vibe-ot, vajmi kevés köze lehetett az egykor ugyanitt zajló másik fesztiválhoz. Vagyis ők akkor még gyerekek voltak.
A Vibe Kolit meg úgy általában az annak környékén zajló programokat nagy plusznak tartom, már csak azért is, mert mindig voltak érdeklődők, szóval nem volt az embernek ilyen minekvanez érzése. És mintha nem is lógott ki annyira a lóláb, itt nem volt olyan érzésem, hogy na ettől a programtól menekülni kell, mint a Double Rise-on, ahol az egyik helyszín megérzésem szerint csupán azt a célt szolgálta, hogy a magyar kormányzati propagandát nyomja. Na és most egy mély levegő, mert
elértünk a Double Rise vs. Vibe részhez,
most kell megmondani a tutit. Hát nem fogom. Nem ismerem a hátteret, nyilván van benne valami furcsa, hogy egy év alatt két új fesztivál születik Erdélynek ebben a felében, mindkettő alapvetően Kolozsvárról indulva, de most hagyjuk a hátteret másokra, a közönséget nem ez érdekli. Elég nagy volt az átjárás a két rendezvény közönsége közt, talán annyi különbséggel, hogy a Vibe-on még fiatalabb volt az átlagéletkor, a harmincan túliakat mintha nem is próbálták volna megszólítani, meg talán az is közrejátszott az alacsony átlagéletkorban, hogy ugye azért a szülők is bátrabban kiengedik a gyerekeiket a városuk szélén zajló rendezvényre, mint a messzecske levő Torockóra, ahonnan csak négy nap múlva jönnének vissza. Szóval igen, sok volt a helyi fiatal, és volt egy folyamatos cserélődés is, sokan jöttek ki csak egy estére, ami egyelőre nem baj, belekóstolnak, és majd jövőre visszatérnek.
Már ha lesz jövőre, mert a nagy kérdés ez:
megbír-e Erdély a nagyok (Electric Castle és Untold) és az ingyenes rendezvények (Tusványos, városnapok és-vagy magyar napok) mellett két magyaroknak szóló fesztivált is? (A gernyeszegi Awake szintén célozza a magyarokat, de az csak szeptemberben lesz.) Az tény, hogy a két rendezvény koncepciója közt sokkal több a különbség, mint a hasonlóság de túl közel van egymáshoz időben, meg elég nagy az átfedés a kínálatban (vesd össze a tavalyi DR programot az idei Vibe-bal) és a közönségben is, és ez egyiküknek sem válik a javára. De első nekifutás után nehéz megjósolni, mit hoz a jövő, ha mindkét rendezvény rá tud erősíteni a specifikumaira, a Double Rise a falufesztivál-hangulatra, a Vibe pedig a nemzetközi vonalra, akkor létrejöhet egy egészséges együttélés. Szóval azt mondom, várjuk meg a jövő évet.