Rövidre vágva
Beretvás Gábor 2018. április 04. 17:30, utolsó frissítés: 17:35Elkezdődött a Friss Hús Fesztivál Budapesten, a legújabb és legizgalmasabb rövidfilmeket mutatva be.
Megkezdődött Budapesten az idei Friss Hús fesztivál. Ahol az elkövetkező majd egy hétben több helyszínen is a legfrissebb rövidfilmes válogatásból kaphat ízelítőt a közönség. A mustrán persze nem csak magyar rövidfilmek lesznek terítéken, hanem a nemzetközi kínálatból is csemegézhet majd a kultúraéhes közönség. A terítéken lévő magyar versenyfilmek hét szekcióba lettek válogatva, míg a külföldi alkotásokat három blokkba osztották a szervezők. De a rendezvényen belül lesz még kritikaíró workshop, pitchfórum, szó lesz a sorozatgyártásról, a filmszakmában való elhelyezkedési lehetőségekről, forgalmazási stratégiákról, sőt, ízelítőt kaphatunk filmelemzésből is akár, a Hollywood Reporter kritikusától, Boyd van Hoejijntől.
De lássuk, mit is hozott az első nap. A kezdő vetítéssorozat az Almási-osztály végzős hallgatóinak rövid dokumentumfilmjeit volt hivatott prezentálni. Ha valaki nem tudná, Almási Tamás az egyik legfontosabb dokumentumfilm-rendező a szakmában. Az ő nevéhez fűződik az általam nagyon kedvelt Kölyköd voltam, mely az Edda (első) 1983-as feloszlását követi végig.
De az ő munkája többek között a sok éves filmezést felemésztő Ózd-sorozat is. (Szintén kedvencem.) Melyhez mérhetőt csak Schiffer Pál csinált, a Videoton gyár körüli privatizációs ügyletek felvétele során.
Illetve Almási nevéhez kötődik az ártatlanul börtönbe zárt rendszeridegen nők sorsát feltáró Ítéletlenül is.
A filmből kiderül, hogy pl. egy cellában raboskodott Szálasi Ferenc egykori nemzetvezető felesége és Udvaros Dorottya édesanyja, számos más érdekes arisztokrata hölggyel. De az ő megközelítése többek között a Puskás Hungary, vagy a Snétberger Zenei Tehetség Központról és a roma zenei tálentumok fejlesztéséről szóló megkapó erejű Tititá is.
Mint látható volt, az Almási-osztály egyetlen tanítványa sem esett túlságosan messze a fájától, de erről majd egy részletes tanulmány formájában tervezek szakmai keretek közt kitérni. A lényeg, hogy Almási Tamás vélhetően hasonlóan jó pedagógus is, mint amilyen jó dokumentumfilmes. Persze nyilvánvaló, hogy tanítványai is érdemesek lehetnek kitüntetett figyelmére. A filmek életre hívása előtt a „seb” volt hívószó. Legalábbis ehhez a jelentéstartalomhoz kellett történetet rendelniük a fiatal filmeseknek.
Ezek közül mozgalmassága és őszintesége miatt Bartha Máté Bajnok című filmjét emelném ki, mely egy szerény körülmények közt élő fiatal roma lány sporthoz, mégpedig az ökölvíváshoz köthető kitörési lehetőségeit mutatja be. Ezen kívül, karakterének emlékezetessége miatt pedig Fuchs Máté Az élet illata az életre című, egy cselgáncsozó papról szóló doksiját emelném ki, hiszen alanya az illatok esztétikájában éli ki csak igazán önmagát. Komplex egyénisége így válik érthetővé és egyre szimpatikusabbá a felvételek során.
Meg kell mondjam azonban, hogy a fikciós filmek színvonala sem maradt el a dokfilmeké mögött. Schwechtje Mihály filmje, az Aki bújt, aki nem sokat sejtető játékossággal mutatta be a magyarországi emberkereskedelem gyermekáldozatainak a sorsát. Megdöbbentő számadatokkal próbálva igazolni, hogy a három legszegényebb megyéből hogyan és milyen származású és főleg hány gyermek tűnik el.
Míg felettébb érdekes és úttörő módon egyedi volt Cibulya Nikol Irinyije, ahol is egy félig igaz, félig fikciós hibridet kaptunk a gyufa feltalálójáról, aki nem tudta időre elkészíteni a Kossuth Lajos által rendelt csodafegyvert. A majdnem kész robotnak az lett volna a feladata, hogy a szabadságharc menetét megfordítsa. A rendezőnő így egy eddig még nem tapasztalt steampunk világot teremtett a magyar filmben. Nem hagyván ki a fordulatokat és a csattanót sem a rövid történet végéről. Meg kell említenem, hogy a technikai kivitelezés minden csavarja a helyén volt. Ami azt bizonyítja, hogy az egész stáb profi módon készen állhat egy nagyobb lélegzetvételű, hasonlóan újszerű témafeldolgozásra.
Az Anyák napja, Vermes Dorka filmje egy leszbikus fiatal pár életébe engedett bepillantást. Úgy, hogy a közben megérkező anya azon kívül, hogy a lányok agyára megy egy pillanat alatt, mégis képes önkritikát is megfogalmazni. A szülő—gyermek viszony több aspektusból is nyomon követhető a kisfilmben. Vermes Dorka színészvezetése pedig, úgy fest, nagyon kifinomult lehet, mert szépen árnyalt, mély rétegű karaktereket villant fel a rövid játékidő ellenére is. Az pedig, hogy az alkotásban néha felszisszen egy-egy poén, az abszurd humor irányába billenti a drámai kimerevítéseket. Ez határozottan jót tesz a filmnek, mert hétköznapivá és emberközelivé teszi ezt a nem mindennapi élethelyzetet.
Wrochna Marcell Nyugi, rohanokja egy A lé meg a Lola-utánérzés roma környezetbe helyezve. Vannak benne vicces jelenetek, főleg mikor a főhős, Norbi találkozik keleti orientáltságú esetleges munkaadóival. Wrochna tudja tartani a feszültséget, mi több, még a film lezárása sem suta.
A Solar Walk messze kilógott a mezőnyből. Látszott rajta, hogy nemzetközi stáb dolgozott Bucsi Réka keze alá. A Solar Walk egy animációs utazás, mely részint előhozta bennem a magyar animáció nagymesterének, Reisenbüchler Sándornak a vibráló és erősen vizualizáló világát, gondolom a történeti szál miatt, de figurái Az idő urait is megidézték egy pillanatra. Bucsi Rékáék munkájának elején amúgy nem véletlenül villogott ott a Berlináré logója. Szívesen megnézném a filmet más zenével is. Érdekes lehetne.
Ezeket emeltem ki a Friss Hús fesztivál első napjából. Akinek van kedve és ideje, jöjjön, mert ahogy nézem, rejteget még meglepetéseket ez a vasárnapig tartó rendezvény. Egyébiránt a hangulat a megszokott fesztiválélethez képest is felbolydult és barátias. Érződik a közegben a frissesség, a fiatalosság, a rugalmasság.
(A címoldali fotó a Solar Walkból származik)