2023. március 26. vasárnapEmánuel
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

TEDx Marosvásárhelyen: tegyétek le a mobiljaitokat és csináljatok valami jót!

Ivácson András Áron Ivácson András Áron 2018. április 25. 17:19, utolsó frissítés: 21:17

Szabó W. Péter főszervezővel beszélgettünk arról, hogyan kaphat valaki TEDx-es licenszet, és milyen komoly kihívásokkal jár, amikor a világ különböző pontjairól kell összeterelni az előadókat.


„Future Unchained” címmel tartották április 14-én Marosvásárhelyen a TEDx friss eseményét, amely egy egynapos konferencia volt a TED által képviselt „technology, entertainment, design” szellemiségének áldozva. Az eseményen tizenegy előadó vett részt, akik a legváltozatosabb foglalkozás- és életkorbéli különbséget mutatták. Idén a marosvásárhelyi Kultúrpalotában volt az esemény, így maga a helyszín is hozzátett a nap hangulatához.

Noha épphogy kezdés után nem sokkal érkeztem meg a Kultúrpalotába úgy, hogy azelőtt való nap délután óta szinte szünet nélkül úton voltam Prágából Marosvásárhelyig, nem bántam meg, hogy elmentem. Jó előadásokat hallottam és roppant kedves barátokkal találkoztam. A konferencia főszervezőjét, W. Szabó Pétert azért kerestem meg, hogy bővebb információkkal tudhassak meg a rendezvényről.

Mint elmondta, maga a TED 1984-ben indult Long Beach Cityből, noha manapság Kanadában székel. Romániába, még pontosabban Marosvásárhelyen először 2014-ben került megrendezésre, amikor Stan Johann kért egy licenszet, amit meg is kapott és egészen tavalyig ő volt az eseménysorozat kurátora. Szabó 2017-ben kapta meg a kurátori szerepet, tavaly nyárig ugyanis az év nagy részében Londonban élt, de most már végleg hazaköltözött.

Szabó Stanhoz hasonlóan megpályázta a licenszet és meg is kapta, így pedig átvette a főszervezői szerepet. A szervezőcsapat azonban, amelyik az esemény gyakorlati megszervezésének oroszlánrészét elvégzi, már eleve adott volt. Amint fogalmazott: „ilyen szempontból szerencsés vagyok, mert megörököltem azt a csapatot, amelynek már tapasztalata volt a szervezésében: szponzorok felkutatásában, önkéntesek menedzselésében és így tovább.” Egy jól bejáratott csapatra pedig szükség is van, hiszen egy ilyen rendezvény megszervezése nem kis munka. Amint Szabó elmondta, a következő eseményt már a mostani lejárta után két nappal elkezdték megszervezni.




Az első lépés a szervezésben az, hogy újból meg kell pályázni a licenszet, ami most már folyamatban is van, továbbá meg kell találni a helyszínt és legalább három előadót, és természetesen a témát is fel kell vázolni a pályázathoz. Ezek az alapvető szempontok, amikor döntenek, hogy megadják-e a licenszet a kurátornak. Azonban természetesen a kurátor személye is nagyon fontos, illetve annak bizonyítása, hogy a korábbi esemény is nagyon jól meg volt szervezve. Noha ehhez hasonló, nagy TEDx-et Marosvásárhelyen legközelebb 2019-ben lehetne szervezni, nincs kizárva, hogy már idén őszre szervezzenek egy kisebb minikonferenciát – számolt be Szabó, aki az oktatás témájában szeretne egy nagyon specifikus TED-et szervezni. Ebbe már eleve a TED formája a segítségére lehet, ugyanis van számos al-licenszük is, amiket fel lehet használni, olyanok, mint TED women, TED education és így tovább.

A meghívott előadók számára a kritériumrendszer az előre meghatározott téma kiszabásával kezdődik, amely ezen esemény számára a Future Unchained volt – magyarázza Szabó. Ezen túlmenően vannak olyan feltételek, amelyeket a licensz szab meg, illetve vannak olyan feltételek, amelyeket a kurátor adhat hozzá. A licensz például megszabja, hogy nem lehet gyűlöletbeszédet tartani a TEDx alatt, ami Szabó szerint logikus. A kurátori feltételek közül Szabó számára nagyon fontos volt, hogy a tíz-tizenegy előadóból legalább öt hölgy legyen és ezt sikerült is megvalósítani.

Továbbá olyan embereket akart meghívni, akik sokat utaztak a világban, ugyanis ennek van egy olyan indirekt előnye, hogy aki sokat utazik, annak általában nyitottabb világszemlélete van, nagyobb eséllyel lehetnek új ötletei, esetleg máshonnan hozhat használható ötleteket. Ezért került meghívásra Mark Evans Ománból és Ina Catrinescu Hollandiából, de voltak előadók Hongkongból és Londonból is. Mindezen túl mindig megkísérelnek helyi embereknek is megszólalási lehetőséget nyújtani és idén valószínűleg Böjte Csaba volt a legismertebb előadója a TEDx-nek. Szintén alapvető fontosságúnak tartja Szabó a fogyatékkal élőknek való esélyegyenlőséget is, így az idei TEDx-en őket a HIFA Egyesület keretében működő kerekesszékes tánccsoport képviselte egy nem mindennapi táncelőadással.



Körülbelül harminc emberrel kezdődött el a szervezés, azonban ebből végül tizenegy maradt. Szabó szerint ez így van rendjén, ugyanis a krízishelyzetekre, vízum- és útlevélproblémákra, visszalépésekre úgy kell felkészülni, hogy mindig van plusz ember, aki bármikor beugorhat. Ezután kezdődik a válogatás a kritériumok szerint és így maradt az a tizenegy, aki végül is eljött az eseményre. A többiek a következő alkalommal kerülhetnek sorra. Ilyen előadó volt idén pl. Tisza Kata írónő, aki az esemény napján nem volt szabad, és aki bár jelenleg Budapesten él, marosvásárhelyi születésű. Ez is az oka annak, hogy még idénre szeretnének egy újabb, kisebb TED-es eseményt szervezni, mert rengeteg olyan ember van még, akiknek számos nagyon jó ötlete van, amelyeket érdemes a nagyközönség elé tárni.

Ráadásul számos előadót meglehetősen nehéz elérni, mert nem a szomszéd irodába kell átszólni, hogy jöjjön már le a TEDx-re. Az előadókkal való kommunikáció úgy történik, hogy a speaker manager kimondottan csak azzal foglalkozik, hogy tartja a kapcsolatot velük. Mark Evans-t például kissé nehéz volt elérni, hiszen Ománban él, úgymond a „semmi közepén”, mindenféle internetes hozzáférés nélkül, azonban az Outward Bound szervezet romániai képviselete segített vele felvenni és tartani a kapcsolatot, hiszen Evans az Ománi Outward Bound igazgatója. Aztán ilyen kisebb problémák is felmerülnek, mint az időzóna eltérések, a komplikált útvonalak a világ másik feléről, aminek következtében az előadó a kezdés előtt öt perccel érkezik meg a helyszínre. Fontos információ azonban, hogy noha a szervezőknek sok ötletük van, hogy kit érdemes meghívni, mindig nyitottak az ajánlatokra is, így Szabó végszóként arra kér mindenkit, hogy ha bárkinek ötlete van, hogy ki lehetne egy jó TEDx előadó, ne habozzon felvenni vele a kapcsolatot.

Számomra a meghallgatott előadások közül Mark Evans és Fayk Emese volt különösen érdekes. Mint már említettem, Evans az Outward Bound ománi iskolájának igazgatója, amely az egyetlen arab országban létező Outward Bound iskola, azon túl pedig tapasztalt sarki és sivatagi felfedező. Az Outward Bound egy non-profit szervezet, amely szabadiskolákat működtet és évi kétszázezer résztvevője van szerte a világon, több mint negyven országban. Előadásának címe Legatum – what will yours be? volt és mint felvilágosított, a legatum szó latinul örökséget, hagyatékot jelent.

Amint bemutatta az Outward iskolák lényegét, az országok, nemzetek, kultúrák felett átívelő és ezek között kapcsolódási pontokat teremtő rendszert, mindvégig arra hívta fel a figyelmet, hogy roppant szükséges arra törekedni, hogy az embernek olyan hagyatéka legyen, amely jobbá teszi a világot. Amint fogalmazott: „Tegyétek le a mobiljaitokat és találjatok valami olyan célkitűzést, amelynek segítségével jobbá tehetitek akár egy ember életét is.” Érdekes momentuma volt az előadásának az is, amikor arról számolt be, hogy mennyire örvendett itt az esőnek, ugyanis Ománban nyolc hónapja nem láttak semmiféle csapadékot.



Fayk Emese az ENSZ terrorizmuselleni és békefenntartói tanácsadója, valamint az Apple-nél dolgozik kiberbiztonsági szakértőként. Mindezeken túl saját konzultációs céget vezet (Anakin Consultancy), amelyen keresztül szerződése van az imént említett szervezetekkel. Kolozsváron született és számos ellógott Brassai Líceumos matekóra után, amikor egyetemre került, úgy döntött, hogy ennek kevés értelme van. 2012-ben jobbnak látta külföldön tanulni és öt londoni egyetemre adta be a jelentkezését. Ezek közül háromtól kapott visszajelzést, majd Londonban elvégezte a viselkedéstani (behaviour sciences) és a fényképészet szakokat is. Jelenleg a New-York-i Columbia egyetemen végzi a Phd-jét a genetika és fejlődéstan karon. Előadása lényege az volt, hogy miként változtatta meg a külföldön tanulás szemben azzal, ha otthon maradt volna. Először is arra kényszerült, hogy személyesen és professzionálisan is fejlődjön, illetve hogy egészen megváltozzon. És noha a londoni tartózkodás számos lehetőséggel járt számára, az első munkahelye (fotóasszisztens) több tapasztalatot hozott számára, mint akármilyen itthoni diploma.



Ekkor érezte először úgy, hogy a tanárai velük és értük dolgoznak, a diákokért, akik a kritikus gondolkodást nemcsak, hogy támogatták, hanem egyenesen elvárták. Személyes szinten azonban kihívásokat is hozott ez az élet: meg kellett tanulnia egymagában intézkedni és önmagát elviselni. Bátrabb, odafigyelőbb és céltudatosabb kellett legyen. Jelenleg három országban él szimultán (Anglia, Amerika és Románia) és mindkét kedvenc városában otthon érzi magát (London és New York). Rengeteget kell utaznia a munkája miatt, aminek az az előnye, hogy gyakran szükséges perspektívát váltania, ami viszont meggátolja abban, hogy bármelyik nézőpontba is belesüppedjen. Előadását egy Robert Mapplethorpe idézettel zárta, amely szerint a váratlant keresi, azokat a dolgokat, amelyeket soha nem látott korábban.

Címlap fotó: Bereczky Sándor.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS