Régi várból a neonkrómig: sci-fi konferencián jártunk Nagyváradon
Ivácson András Áron 2018. május 11. 11:16, utolsó frissítés: 2018. május 15. 12:02A sci-fi és a fantasy műfaj nem mondható sem ismert, sem elismert műfajnak itthon, pedig mint kiderült a Város és a Csillagok konferencián, igencsak régi múltra tekinthet vissza nálunk is, Magyarországon is.
Város és a csillagok címmel rendeztek sci-fi konferenciát Nagyváradon 2018 május 5-én, a vár Deus Vult termében. Az egész nap zajló esemény számos érdekes csapatot, egyesületet és személyt összegyűjtött.
Amikor tudomást szereztem az eseményről, azonnal tudtam, hogy el akarok menni, és nem csak azért, mert jó barátaim, a Fantomatika szerzői is tervezték, hogy ott lesznek, ami sajnos elmaradt. A sci-fi világa már gyerekkoromtól kezdődően lenyűgözött, amikor először találkoztam Frank Herbert Dűne munkájával egyrészt a David Lynch által rendezett film, majd később a Cryo Interactive által a film alapján készített PC játékon keresztül: a Dűne első hat könyve azóta is egyik kedvencem a műfajban, és véleményem szerint a műfaj egyik csúcsteljesítménye. Jelenlétem így Váradon szinte kötelességemmé vált.
Az eseményt Wagner György Sebestyén főszervező, informatikus és tudományos fantasztikus irodalom-rajongó nyitotta meg, aki elmondta, hogy a konferencia alapötlete az volt, hogy egy tető alá hozza a romániai képregényírókat, rajongókat elsősorban a magyarországiakkal, de később egészen távoli közösségek megszólítására is törekedni fognak. Wagner külön köszönetét fejezte ki a Deus Vult Egyesület, és vezetője Arany János felé, amiért ingyen a rendelkezésükre bocsátotta az egyesület termét a nagyváradi vár épületében. Mint mondta, egy kétirányú kommunikáció megteremtése a cél az említett két ország sci-fi közösségei között, amelyek később kölcsönösen szervezett programok, beszélgetések, konferenciák, találkozások formájában folytatódna. Majd felvetette, hogy az esemény – lévén az első – voltaképp az ismerkedés funkcióját tölti be.
Szervezők voltak még továbbá magyarországi Avana Magyar Tudományos-Fantasztikus Művészetért Egyesületet, akiktől Jobbágy Tibor elnök és Orosz Adél alelnök volt jelen. Romániából a brassói Antares Science-Fiction és Fantasy Klub képviseletében Nic Dobre elnök, Anamaria Borlan, alapító, tiszteletbeli elnök, és Alexandra Gold grafikus volt jelen. A Galaktika magazintól Németh Attila irodalmi szerkesztő, műfordító érkezett a konfereciára. Tiszteletét tette továbbá Szélesi Sándor író, forgatókönyvíró és Horia Nicola Ursu műfordító, író a volt Millenium kiadó vezetője is.
Noha már több éve gondolkodik egy ilyen összejövetelen, mondta Wagner, hosszú ideig semmiféle konkrét lépést nem sikerült tenni, mindannak ellenére, hogy mindenik megkeresett fél támogatta az ötletet. A komoly szervezői munka akkor indult meg, amikor Anamaria Borlan a brassói Antares sci-fi klub igazgatója meghívta a brassói Antares Fest-re. Végül sajnos nem sikerült végül elmennie, de ez a meghívás beindította a komoly és kölcsönös szervezői munkát. Mindezzel párhuzamosan Szélesi Sándor magyarországi író, szerkesztő a romániai sci-fi rajongók fele akart nyitni, így onnan is jött kezdeményezés hasonló események szervezésére.
A Város és a csillagok név Arthur C. Clarke regényének címéből származik, amely a rendezvényen is résztvevő két klub nevére is utal: az Antares egy kettős csillag, valamint az Avana egy kitalált város Zsoldos Péter egyik regényében. Wagner szerint a nevet élettársa, Kovács Andrea találta ki, amikor elmesélte neki a konferencia ötletét. A konferenciával egy időben zajlott a várban a Festum Varadinum rendezvény, amelynek egyik szervezőjének, Wagner Izabellának hála, a konferencia bekerült a rendezvény hivatalos programjai közé.
Ugyanakkor egy másfajta kettős kommunikációt is akarnak indítani a szervezők, mégpedig a sci-fi szerzők, alkotók és a sci-fi olvasók, fogyasztók között. Évente tervezik megszervezni az eseményt, amikor több nyelven mutatkozhatnának be a két ország sci-fi szerzői, alkotói és építhetnének közös kapcsolathálót a régi rajongókkal, új érdeklődőkkel. Wagner szerint a sci-fi gazdag múltja nem csak lehetségessé, hanem szükségessé is teszi az évi rendszerességgel megrendezett konferenciát. Már csak azért is, mert a múltjának gazdagságán túl, a jelene is legalább annyira gazdag és a jövője a szerzők és az olvasók közös kapcsolatán múlik. Az esemény non-profit jellegű volt és teljes mértékben a szervezők önköltségéből jött létre.
A nap első felében a résztvevő sci-fi klubok és szerzők mutatkoztak be, ami után volt egy ebédszünet, majd ezt követően egy több témát érintő kerekasztal-beszélgetésre került sor. Először a brassói Antares klubot mutatta be az igazgatónő Anamaria Borlan, aki maga is publikált sci-fi és fantasy műfajokban egy húsz könyvből álló regényciklust. 1981-ben alakult és 2015 óta civil szervezetként működik a klub, amely önmeghatározása szerint non-profit, apolitikus irodalmi, művészeti sci-fi és fantasy egyesület. A klub nem csak a sci-fi és fantasy írók, hanem az ezekben a műfajokban alkotó vizuális művészek támogatására is hangsúlyt fektet, ami a térségben egyedülállóvá teszi őket. Mint Borlan elmondta, nagyon örvendtek a két ország közti sci-fi alkotók találkozásának és a továbbiakban is teljes mértékben támogatni fogják az ilyen jellegű kezdeményezéseket.
Ugyanis az Antares klub nyitott a közös eseményekre és kommunikációra, legyen szó más klubokról, alkotókról, kiadókról, szerkesztőségekről vagy akár rajongókról, érdeklődőkről. Ezért döntöttek úgy, hogy részt vesznek a rendezvényen, hiszen ez egy ebbe az irányba tett nagyon fontos első lépés. Különösen azt tartotta fontosnak, – amivel két jelenlévő kollégája Nic Dobre és Alexandra Goldi is egyetértettek – hogy határozottan támogatni kell azokat a szerzőket, akik nem merik felvállalni, hogy sci-fit vagy fantasy-t írnak, a mindkét műfajt bőven érő sztereotíp megjegyzések miatt (ponyvaműfaj, nem jó szerzők stb.).
Az Avana idén immár 21 éve aktív résztvevője a magyarországi sci-fi és fantasy szubkultúrának, mondta Orosz Adél, az egyesület elnöke. Számos nagyléptékű projektjük van, a legfontosabb a már 1980 óta évente megrendezett HungaroCon, amelynek szervezését az Avana 1998-tól vette át. A rendezvény felváltva van jelen Budapesten (páros években) és valamelyik vidéki városban (páratlan években). A rendezvényen az olyan hagyományosnak mondhat események mellett, mint író-olvasó találkozók, fórumok, díjátadók, számos interaktív előadás is van. Míg az elmúlt években igencsak kevesen látogatták, 2015-be ötszáz, majd 2017-ben ezernél több látogatója volt a fesztiválnak, így Magyarország legnagyobb sci-fi tematikájú rendezvénye.
Az egyesület másik jelentős múltra visszatekintő projektje a már a 21 éve kiosztott Zsoldos Péter-díj, amelyet az író családjával közösen alapítottak Magyarország legelismertebb sci-fi szerzőjének az emlékére. Az egyesület elmondása szerint az író előtt tisztelegve vette fel az Avana nevet, amely az egyik regényében szereplő fiktív város neve. Minden évben kiosztják a díjat az előző év legjobb sci-fi regényeit vagy novelláit díjazva. A pályamunkákat egy öt tagú zsűri értékeli és díjazza a legjobbnak ítéltet. A győztes munka szerzője egy emlékplakettet kap, és jelentős pénzjutalomban részesül.
Akárcsak az Antares, az Avana is egyik elsődleges tevékenységének tekinti a fiatal, pályakezdő szerzők bemutatkozásának biztosítását. Ezért szervezik meg évente a Preyer Hugo versenyt, ahová olyan írók küldhetik be novelláikat, akik még nem jelentettek meg önálló kötetet. A munkákat egy három tagú zsűri értékeli, a győztes pedig pontszámok alapján dől el. Ezzel szeretnék Preyer Hugo író és szerkesztő szelleme előtt leróni tiszteletüket.
Mindezek mellett az egyesület kiadóként is működik. Ezek közül az első az Avana Arcképcsarnok volt, amely egy informatív és irodalmi kiadvány amely egészen 2009-ig működött, évi négy-öt megjelenéssel. Egy nagyobb kiadványuk volt az Új Galaxis sci-fi antológia, amely egy évtizedig évi két alkalommal jelent meg, azonban sajnos 2017-ben leállt. Végül pedig az egyesület beindította az Avana Fantasztikus Könyvek sorozatot, amelyre pályázat útján pénzt kapott a magyar államtól. A sorozat első könyve Zsoldos Péter Ellenpont című regénye, amely épp a szerző halála után húsz évvel jelenik meg.
A Galaktika kétségtelenül a legismertebb magyar sci-fi kiadvány, egy igazi veterán, a tudományos fantasztikus irodalom nagy öregje. Még jómagam is emlékszem, amikor édesapám hazaállított egyel a budapesti útjáról. Ami gyerekkoromban leginkább megragadott a kiadványban, egyrészt a mindig kiváló borítókép és a szintén mindig jó minőségű illusztrációk. A szerkesztőséget Németh Attila képviselte a konferencián, aki elmondta, hogy már gyerekkora óta érdeklődött a műfaj iránt és úgy gondolta, hogy ő akar lenni a „magyar Spielberg.” 1990-ben jelent meg az első fordítása a lapban, egy Brian Aldiss novella, amely megtetszett Kuczka Péter főszerkesztőnek. Innentől kezdve vált komollyá számára a sci-fi világában való mozgás, ami azóta csak otthonosabb lett.
Később, amikor 2004-ben a Galaktika újraindult (1972-ben indult, de 1995-ben leállt), megkeresték Németh Attilát, hogy mindenki a helyén van, most már csupán egy irodalmi szerkesztőre volna szükség. Az azóta eltelt tizennégy év alatt nagyrészt a Metropolis Media által kiadott könyvek megjelenését felügyelte, továbbá a Galaktika havi megjelenését. Azonban egy ember képtelen mindent elvégezni, így pedig egyre inkább csoportos munkára volt szükség, ami cél is, megvalósítás is. Ennek megfelelően a Galaktika története nem lehet teljes Kuczka Péter említése nélkül. Kommunista költőként kezdte, azonban a személyi kultusz miatt egyre inkább elvesztette illúzióit és 1956-ban már a hatalom elleni lázadók között találta magát, aminek köszönhetően az események elfojtása után hallgatásra ítélték.
Írnia nem szabadott, azonban szerkesztői munkásságán keresztül felfigyelt a tudományos fantasztikus irodalomra, amely úgy nyugaton, akár a Szovjetunióban egyre népszerűbb lett. Mivel ennek a műfajnak nem volt semmilyen jelenléte Magyarországon, megalkotta az első magyar sci-fi antológiát 1965-ben Riadó a naprendszerben címmel. Egy évvel később jelentette meg Ray Bradbury Marsbéli krónikák című novelláskötetét, majd 1967-ben az Új Írás számára szerkesztett egy sci-fi tematikájú lapszámot. Ez után alapította meg a Kozmosz szerkesztőségét, amely a Móra kiadóhoz tartozott. Első kiadványa a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban Isaac Asimov A halhatatlanság halála volt, majd 1972-ben beindult a Galaktika magazin kiadása.
Németh Attila azt is elmondta, hogy olyan sajátos kiadványok is megjelennek a lap működése alatt, mint kínai és argentin sci-fi novellákat és tanulmányokat tartalmazó kötet, tehát mindig van hová továbblépni és fejlődni. A megjelentetés folyamatáról ismertette, hogy leadott kézirat alapján működik, tekintet nélkül a szerzők nemzetiségére, a fordítást, amennyiben lehet, megoldják házon belül. Korlátozott oldalszámon képregényt is megjelentetnek, noha nincs külön képregény platformja a magazinnak. A magyar nyelvű kéziratnál elvárt, hogy ne legyen máshol publikálva, az idegen nyelvűnél nincs ilyen kritérium, hiszen nem mindig lehet megoldani más országok esetében a publikációs elsőbbséget.
Szélesi Sándor író, szerkesztő és forgatókönyvíró már fiatalkorában a veszprémi sci-fi klubban töltötte minden szabadidejét, ahol kiváló barátokra tett szert és kiváló előadásokat hallhatott tudományról, filozófiáról, irodalomról, filmeket láthatott és vitákban vehetett részt. Ez meghatározó élmény volt egész munkásságára nézve. Akkoriban mindössze két országos esemény létezett, amely a sci-fi rajongók érdeklődét felkeltette: a HungaroCon és a Gagarin napok. A rendszerváltás mindent megváltoztatott: új szerkesztőségek, rövidéletű magazinok jöttek létre, azonban a klubélet lassan eltűnt, megjelent azonban a szerepjáték és hatalmas sikert aratott, a fantasy műfaj különvált a sci-fitől és erős léptékben teret nyert.
Szélesi saját kéziratait küldte szét különböző magazinoknak, amelyek következtében a debreceni Chreubion kiadó megjelentette első regényét 1997-ben Városalapítók címmel, amellyel a következő évben Zsoldos Péter díjat nyert. A Cherubion számos helyi és különösen sci-fi és fantasy műfajban alkotó szerző könyvét jelentette meg, ráadásul keménykötéses borítóval. Szélesi Sándor 2000-ben Budapestre költözött és a Kalandor kiadó művészeti vezetője lett. Ekkor alapította meg a sci-fi és fantasy témákat egyaránt publikáló Átjáró magazint Németh Attilával és Michaleczky Péterrel. Szélesi volt a főszerkesztő és a lap két és fél évet ért meg. Ezek után különböző eseményeket szervezett, ugyanezen témákban sok esetben olyan prominens külföldi résztvevőkkel, mint a Star Trek és Star Wars szereplői. Fonyódi Tiborral közösen egy űropera sorozatot írt Mysterious Universe címmel, amely húsz regényből és három antológiából áll. Összesen hét alkalommal nyert Zsoldos Péter díjat, valamint 2007-ben a legjobb európai sci-fi író díjjal tüntette ki Koppenhágában az Európai Science Fiction Egyesület.
A Fantomatikát Szabó Kriszta és Sárosi Mátyás Zsolt képviselte volna, azonban a lap leállása miatt nem tudtak jelen lenni. Velük egy külön anyagban fogok foglalkozni, így itt most mellőzném az ismertetésüket. Még a bemutatkozások során számos személy felszólalt, azonban e cikk terjedelmi korlátai miatt nem tudok mindent és mindenkit részletezni.
A délutáni kerekasztal-beszélgetés számos témát érintett, amelyek kivesézése talán nem is volt kimerítő, hiszen nem elég egy délután az összesre. Az egyik végig visszatérő felvetett téma az volt, hogy miként lehetne fellendíteni a sci-fi magyarországi és itthoni kiadatását. A résztvevők egyetértettek abban, hogy közben támogatni kell a fiatal és kezdő szerzőket is, hiszen nagyon könnyen elbátortalanodnak a műfajt érő jogos és jogtalan kritikák miatt. Például a kritikák túlnyomó része a sci-fit mindössze ponyvának tekinti, mindenféle irodalmi érték nélkül, noha ez nem igaz. Ugyanakkor az is elhangzott, hogy szükséges a helyi vonatkozású történetek felkarolása, például olyan antológiákon keresztül, amilyeneket Dan Marius Sabău szerkesztett. Az ő nevéhez fűzik az első romániai vonatkozású steampunk antológia, amely novellái romániai városokban játszódnak, helyi karakterekkel.
Pontosan ezért is fontos támogatni azokat a kezdő szerzőket, akik talán nincsenek egyből az írói technika magaslatán, mert ha semmiféle támogatást és segítséget nem kapnak, akkor esélyük sem lesz valami minőségit létrehozni. Ugyanakkor viszont fontos az is, hogy különböző tehetséggondozó programokon keresztül a már meglévő tehetséget tovább gondozzák, illetve az írás csiráját elvetni mindenkiben, akiben csak lehet. Legalább ennyire fontos a román és a magyar szerzők műveinek fordítása a másik nyelvre, amely gesztus szintén építhetné a két író-olvasó közösség közötti kapcsolatokat, illetve mindkét irodalmat új művekkel gazdagíthatná.
Felmerült az is, hogy a sci-fi lévén egy gazdag műfaj, nehéz elkülöníteni az alműfajait. Ez megnehezíti a kiadást, adott kiadók csak egy-egy műfajt részesítenek előnyben, másokat nem, de magát az írást sem könnyíti meg a szerzők számára. Ilyen átmeneti műfajok azok, amelyek ötvözik például a sci-fit és a fantasy-t: a különböző jövőben játszódó techno-vámpír és más szintén átmeneti lényekkel teletűzdelt világokra kell gondolni. Ez azért problémás, mert a szerző szándéka és az olvasó értelmezése a műfajról különbözhet. A műfajt csak részben határozza meg a szerző, mert másrészt az olvasó címkézi műfajnak az egyes műveket, ami sokszor például recenzálási, kritikai nézeteltérésekre adhat okot.
Nem utolsósorban a nagy kiadók elutasítóak a műfajjal szemben a fent részletezett okokból kifolyólag és egy olyan könyvpiacon, amely még a magyarországinál is szűkebb, sőt ezen belül a sci-fi piaca még annál is szűkebb, igencsak nehéz a sci-fi szerzők műveinek kiadása. Így pedig már harmadjára is muszáj volt hangoztatni, hogy mennyire fontos a fiatal szerzők úgy eszmei, mint gyakorlati támogatása azok részéről, akik már sikerült valamilyen eredményt elérjenek.
Lévén első alkalom a rendezvénysorozatban, volt néhány olyan hiányosság, ami szinte elkerülhetetlen ilyenkor, például a hangosítás biztosítása. Viszont ezt felróni egy teljesen önköltségből szervezett találkozón, nem volna teljesen etikus. Ami számomra egyértelmű volt, hogy itt egy rendkívül elkötelezett alkotói, olvasói társaság gyűlt össze megszervezni egy számukra fontos eseményt, amelyben a lehetőségeikhez mérten mindent megtettek. Ezt akárhogyan nézzük, dicséretre méltó és úgy gondolom, hogy az elkövetkezendőkben is szívesen fogom támogatni részvétellel is, beszámolóval is. Egy múltbéli vár hagyományőrző egyesületének terméből egészen a jövő neon és króm felületeinek ragyogásáig.