Trójánál is régebbi fake news, avagy mi tudható biztosan az újszentannai földvárról
Ivácson András Áron 2018. augusztus 10. 12:28, utolsó frissítés: 12:28Kiemelt sajtófigyelmet kapott ismét az először 2009-ben feltárt hatalmas vár, amely az Arad megyei Újszentanna közelében található. Molnár-Kovács Zsolt régészt kérdeztük a tényekről.
Az elmúlt napok itthoni és magyarországi híradásaiban nagyon sok szenzációs megállapítás is elhangzott az újszentannai várral kapcsolatban, például, hogy a trójainál négyszer nagyobb, 90 hektáros alapterületű vár maradványaira bukkantak, és Kelet-Európa egyik legfontosabb, 3400 éves régészeti felfedezéséről van szó. Kíváncsiak voltunk, hogy mi a valóság ezzel a nem mindennapi régészeti feltárással kapcsolatban, ezért Molnár-Kovács Zsolt őskoros régészt kerestük meg, hogy segítsen nekünk eligazodni a kérdésben.
Talán az első és legfontosabb információ, amit megerősített, hogy a lelőhely valóban egy késő bronzkori erődítmény (hozzávetőlegesen a Kr.e. 1300 körül), aminek pontosabb időrendi behatárolásához ún. radiokarbon (C14) adatokra van szükség. Molnár tudomása szerint a C14 mérésekhez szükséges mintavétel meg is történt, meg kell várni ezek eredményeit. A régészeti szempontból kiemelkedő újszentannai földvár azonban nem egyedüli példa a Kárpát-medencében.
Magyarország dél-keleti részén és Románia nyugati részein, Csongrád-, Békés-, Temes-, és Arad megyében több ilyen nagyobb méretű, sánccal és árokkal ellátott, illetve valószínűleg palánkkal megerősített erődítmény található. Például az abszolút kormeghatározás alapján a Kr.e. 1450‒1250 (calBC) időszakra tehető Mezőzsadányi (Cornești, Temes megye) földvár védművei által bezárt terület a kutatók becslése alapján kb. 1700 hektáros; az Újszentannai (Sântana Arad, Arad megye) erődítmény területe hozzávetőlegesen 90 ha, az Orosháza-Nagytatársánc lelőhely (Békés megye, HU) területe 113 ha, míg a Csanádpalotán (Csongrád megye, HU) felfedezett Kr.e. 1380‒1120 (cal BC) közötti időszakra datálható védművek mintegy 460 ha területet kerítettek be. Kicsit későbbi (Kr.e. 11‒9. sz.) a belső erdélyi Újcsongvaitelepi (Teleac, Ciugud község, Fehér megye) erődítmény ami „mindössze” 30 ha területtel rendelkezik. Molnár-Kovács szerint rengeteg kérdés merül fel a több építési fázisú, hatalmas kiterjedésű erődök egyidejűségével kapcsolatban. Ezekre a nagy kiterjedésű, korszerű ásatások és radiokarbon datálási módszerek adhatnak választ.
Molnár-Kovács elmondása szerint a sajátos bronzkori társadalmi és gazdasági folyamatok mellett a szóban forgó térség természeti környezetének milyensége és ennek térbeli elrendezettsége meghatározó szerepet játszott az ún. központi helyek és a hierarchikus településhálózat kialakulásában. Egy-egy földrajzi kistérségben a konvencionálisan „hatalmi központokként” kezelt földvárak és az őket körülvevő, velük minden bizonnyal gazdasági egységet alkotó „szatellit-települések” mellett, szórt, síkszíni települések láncolatára bukkanunk. Ezeket a település-láncolatokat tekinthetjük a korszak „szociális egységeinek”. Az említett síktelepek alkotta “hátország” kutatása nélkül nehéz értelmezni a központi erődítményeket.
A szakember szerint a hírekben olvasható információk javításra szorulnak, hiszen mint mondta, Trója jelentősége nem a méretéből adódik, ugyanakkor jellegénél fogva nehéz a keleti, magas civilizáció urbánus vagy proto urbánus hatalmi központjait a vele egykorú Kárpát-medencei őskori társadalmakkal összehasonlítani. Kérdés azonban, hogy ezek az egymáshoz földrajzilag viszonylag közel eső, többszörösen erődített földvárak milyen viszonyban voltak egymással, mi lehetett a funkcionalitásuk.
„Kelet-Magyarország és Nyugat-Románia térségében több korszerű régészeti ásatást is végeztek, itt elsősorban az újszentannai, a zsadányi és a csanádpalotai erődítmények kutatásokra gondolok. A feltárások tanulsága szerint az újszentannai erődítmény ún. kazettás szerkezetű, többszörösen megújított, árokból, sáncból és gyilokjárós palánkfalból álló védműrendszerrel volt ellátva. A védművek korábbi kutatásakor itt egy ostrom nyomait, agyagból készült különböző méretű és súlyú parittya lövedékeket fedeztek fel. Lényeges lesz az erődítmény belsejében folytatott geofizikai kutatások eredményeinek a kiértékelése és a megfigyelt mágneses anomáliák régészeti feltárással történő hitesítése: ezáltal fény derülhet a hatalmas védművek által közrezárt területen lévő őskori megtelepedésekre, illetve az erődítmény feltételezhető szerepére. Kérdés a betelepültség időbeli változása, ugyanakkor a telepek és az erődítmény építési fázisai közötti viszonyt is tisztázni kell. Az erődítmény jelentőségéhez nem fér kétség, de óriási területét más földvárakéhoz hasonlóan egyelőre nem tudjuk magyarázni” - fejtette ki a régész szakember.
Ráadásul azt is figyelembe kell venni, hogy Trója feltárása megszakításokkal a mai napig folyik. A Tübingeni Egyetem égisze alatt zajló, a 2005-ben elhunyt Manfred Korfmann vezette ásatások eredményei ‒ miszerint a Trója VI (Kr.e. 14. sz.) egy hozzávetőlegesen 10000 lakost számláló anatóliai metropolis, kereskedelmi gócpont illetve bronzkori városok szövetségének központja ‒ igencsak vitatottak. A vita azonban nem a város fontosságát vonja kétségbe, hanem a régészeti szempontból hiányos és eltérően értelezhető adatokra épülő történeti rekonstrukció helyességére reflektál. Molnár-Kovács azt is hozzátette, hogy Kárpát-medencei viszonylatban az újszentannai földvár egyike a korszak nagyobb erődítményeinek, és remélhetőleg a német-román tudományos együttműködés eredményeként számos új és fontos felfedezésre kerül majd sor.
Ugyanakkor a különböző híradások állításai, amelyek szerint a fa és agyag alapú építészet fejlettebb volna, mint a kőépítészet, szintén nem teljesen helytállóak. A föld-fa építkezések versus kőépítészet összetett kérdés, az anyaghasználat technológiai, gazdasági és társadalmi problémáin túlmenően földrajzilag is determinált.
„Elsősorban azért, mert az alföldön a kő nagyon ritka, bányászása és szállítása komoly gazdasági és humán erőforrást igényelt. A bronzkorból ismerünk kőből épült erődítményeket, de ezek a kőben gazdag területeken, Szlovákiában (Csütörtökhely/Spiąský ©tvrtok) vagy Horvátországban (Rovinj melletti Monkodonja) találhatók. A Kárpát-medence alföldi területein ugyanazokat a társadalmi folyamatokat látjuk, mint a kő erődítések építésének hátterében, azzal a különbséggel, hogy a kőben szegény alföldön az ilyen hatalmas méretű védművek építésének alapanyagát csak a fa és az agyag jelenthette. Elmondhatjuk, hogy a hatalmi státus megjelölésére használt egyéb régészeti ismérvek között az erődítések is szerepelnek, hiszen a védművek építése és karbantartása komoly gazdasági- és humán erőforrás mozgósítást illetve központi irányítását igényelt. A hatalmi rendszer szimbólumaiként is működő erődítmények gyakorlatban is védték, illetve ellenőrizte a hozzájuk tartozó területeket” - fejtette ki Molnár-Kovács.
Egyes híradások egyenesen arról szóltak, hogy ez a földvár fejlettebb civilizációról árulkodhat, mint az ókori görög kultúrák. Ennek a felvetésnek a kapcsán a szakértő elmondta, hogy ez a megfogalmazás így helytelen, hiszen egy korszak technikai és kulturális fejlettségét mindig az előtte lévő időszakhoz vagy a vele egykorú civilizációkhoz mérjük. "Az újszentannai későbronzkori erődítményt felépítő közösség/közösségek és az ókori görög kultúra (a korai szakasza esetében is) között komoly időbeli és térbeli eltérés létezik. A szövegkörnyezetéből kiemelt kijelentésről sajnos nem tudom megítélni, hogy esetleg nem a későhellászi kor végének mükénei palotatársadalmára vonatkozott-e inkább. Ezt általában keverni szokták az ókori görög civilizációval" - tette hozzá.
Florin Gogâltan professzor, a Román Tudományos Akadémia Kolozsvári Régészeti Intézetének kutatója az ásatás kapcsán azt nyilatkozta, hogy a feltárt erődítmény mérete és összetettsége arra enged következtetni, hogy a vár „a korabeli Európa egyik központja” volt. Molnár-Kovács szerint ez a kijelentés azonban nem szó szerint értendő. „Az Európa kifejezés valószínűleg mindössze a földrajzi térség behatárolására vonatkozott, nem kell a használatban lévő modern Európa fogalmát belelátni. Az újszentannai erődítmény a korszak összetett társadalmi folyamatainak eredményeképpen létrejött nagyméretű földvárak egyike, az európai társadalomrégészeti kutatás fontos helyszíne. Erre utal annak a német-román kutatócsoportnak a létrejötte is, amely a Frankfurti Egyetem égisze alatt zajló Hessische Exzellenz-Initiative LOEWE (LOEWE Research Initiatives) program keretében működik.”
A professzor kijelentése kapcsán Molnár-Kovács még azt is megjegyezte, hogy amikor az ember újságíróknak nyilatkozik, abba mindig egy kis PR is belekerül. Véleménye szerint a modern kutatásnak ma már elengedhetetlen része az érdeklődő nagyközönség informálása, ilyenkor a régész a száraz tudományos adatok mellett a nem szakemberek számára is érthető és érdekes történetet mond el. "Az biztos, hogy egy fontos régészeti lelőhelyről van szó, amelynek tudományos vizsgálata rengeteg társadalmi, gazdasági és akár hatalmi konstrukciós kérdést vet fel. Ezek megválaszolása lenne a régészettudomány dolga, reméljük, hogy majd válaszol is rá" - szögezte le.