"Én is megküzdök a magam démonjaival"
Kincses Kriszta 2018. szeptember 09. 13:34, utolsó frissítés: 2018. szeptember 20. 15:56Lemezek és démonok, na meg hit: interjú Bérczesi Róberttel.
Bérczesi Róbert talán az egyik legmegosztóbb személyisége a magyar könnyűzenei szcénának. Mégis, sokan meg nem értett zseninek tartják lírai dalszövegei miatt. A Hiperkarma dalszerző énekesével beszélgettünk, és ez lett belőle. Mesélt a közeljövőben megjelenő Hiperkarma-lemezről, a régi és új dalok közötti eltérésekről, valamint folyamatos csatáiról, amelyeket önmagával kell megvívnia nap mint nap.
Év végén jelenik meg az új Hiperkarma-lemez, megszületett-e már, hogy milyen koncepcióra fog épülni?
Szeptember-októberben fogjuk felvenni a Hiperkarma új albumát, ez december elején fog megjelenni, a dalok már meg vannak írva, és most gyakoroljuk be őket a zenekarral. Ez egy tizenkétszámos, harminchat perces lemez lesz, A napsütötte rész címet kapta, ez lesz a Hiperkarma messze legegyszerűbb lemeze. Minden dalt hasonló, klasszikus dalszerkezet szerint írtunk meg, szándékosan nem tettem be a tizenkét dal közé egy olyat sem, amely kicsit kísérletezősebb lenne, szándékosan egy nagyon egyszerű, barátságos, szelíd lemezt akartunk csinálni, és úgy érzem, ezt sikerült is megvalósítani.
Miért döntöttél amellett, hogy ez egy egyszerűbb, letisztultabb album legyen? Hisz más Hiperkarma-lemezekre azért igencsak jellemző volt a kísérletezés a dalok során.
Amikor 2014-ben megjelent a Konyharegény című lemez, az még az elborult korszakomnak a dalait tartalmazta, ezt követően, mikor megjelent a Délibáb, azon már lehetett érezni azt, hogy kezdek egy kicsit józanabbul hozzáállni a dalszerkesztéshez, és ritmusosabb dalokat írni, nem pedig olyan nyakatekert, kísérletezős számokat. A Délibáb után el kellett döntenem, hogy merre megyek tovább, hogy még jobban leegyszerűsítem a dolgokat, vagy megint visszatérek a régi, hadarósabb oldalamhoz. Végül úgy döntöttem, hogy áldozok egy lemezt az egyszerűség oltárán, és ezt abszolút nem bántam meg.
Hogyan éled meg, hogy a Hiperkarma-rajongók többsége inkább preferálja a régi dalokat, ezzel együtt pedig a régi Robit is?
Ugyanaz a véleményem ezzel kapcsolatban, mint a társadalomnak, szerintem is az első Hiperkarma lemezen vannak a legjobbra sikerült dalok, viszont a második helyre tenném a Délibábot, a köztes lemezek pedig, az Amondó és a Konyharegény, azok a lemezek, amiken olyan dalok vannak, amelyeket nehezebb koncerteken eljátszani. Bár, szerintem, ez az ötödik lemez sem fogja megütni az első kettőnek a mércéjét, de a Délibábét igen. Szóval értem, hogy az emberek mire gondolnak, mikor ezeket az állításokat mondják.
Nem zavarnak a veled kapcsolatos asszociációk? Gondolok itt a depressziós, vagy drogos jelzőkre?
Az új lemez sokminden lesz, csak depressziós nem. Azért lett az a címe, hogy A napsütötte rész, mert a Hiperkarmának ezt az oldalát fogja az album kidomborítani.
Te amúgy szentimentális embernek tartod magad?
Igen, én egy olyan típusú ember vagyok, aki mély érzésvilággal rendelkezik, és emellett hívő ember is vagyok, erősen hiszek, amióta az eszemet tudom. Ha nagyon durván akarok fogalmazni, akkor egy olyan emberben, aki nem hisz Istenben, abban nem bízom. Aki úgy gondolja, egyszer élünk, utána pedig nem lesz semmi, azok az emberek gátlástalanul csinálnak mindent, mivel nem lesz utána büntetés. Aki viszont tudja, hogy az élet után is van valami, aki istenfélő ember, abban jobban meg tudok bízni, mert tudom, hogy nem cselekszik olyan dolgot, aminek ne félne a következményétől.
Mi a véleményed, a zenészek mekkora nyomásnak vannak kitéve a társadalmi szerepvállalásukkal? Megfelelő mentális ellátásban részesülnek a magyarországi zenészek?
Én próbáltam pszichológushoz járni, viszont nem nagyon ment a dolog, egy kissé nevetségesnek is találtam, hogy egy vadidegen embernek elmondok olyan dolgokat, amiket a legközelebbi barátaiknak se. Igazából a zenét egyfajta terápiának tekintem, magát a koncerteket, amikor megfeledkezek magamról, és a gondjaimról, az nagyon jó érzés. A dalírás pedig a naplózása az életemnek. Az életem bizonyos szakaszai le vannak írva, csak nem fejezetekre, hanem dalokra bontva. Mindenképpen hiszek a zene gyógyító erejében, ezért is döntöttem az újonnan megjelenő lemez egyszerűsége mellett.
Az „Én meg az Ének” folytatásán mi alapján válogattad ki azokat a feldolgozásokat, amelyek felkerültek a lemezre?
Azokat a dalokat válogattam össze minden együttestől, amelyek számomra a legkedvesebbek, és amiket szívesen játszok az egyszál gitáros koncertjeimen. A népdalokkal 2011 tájékán ismertetett meg néhány kedves ismerősöm, és akkoriban volt az, hogy egy tucatnyi népdalt "átzenésítettem", kissé átírtam. A magyar népzene eléggé mollos, szomorkás, lassú, ezért egy picit felgyorsítottam őket, és igyekeztem vidám akkordmeneteket tenni alájuk. Úgy érzem, ezzel olyan emberekhez is közelebb hoztam a magyar népdalokat, akik hozzám hasonlóan, eddig nem értették őket.
Milyen volt a lemez címadó dalának, a Napsütötte rész fogadtatása?
Annyit tudok, hogy a múlt hónapban a Petőfi Rádióban a legtöbbet játszott dal lett, ott rengeteget megy. Szerintem a koncerteken is nagyon szereti a közönség, a lemeznek ez a címadó dala, viszont nem ez a legjellemzőbb száma az új albumnak. Ez a dal a lassú szám a lemezen, ettől függetlenül pozitívan fogadta a közönség.
Az érzékeny lelkivilágú embereknek nehezebb megtalálnia a boldogságot?
Az olyan mélyebb érzésű embereknek, amilyen én is vagyok, akik sokkal érzékenyebbek a világra mint a többség, azt tudom üzenni, hogy vigyázzanak arra, hogy milyen hangokat engednek be a fejükbe, mert tele van a világ démonokkal, olyan lényekkel, amiket csak az különböztet meg az embertől, hogy nincsen testük. Én is megküzdök a magam démonjaival, amiket annak idején beengedtem magamba.
És ez egy folyamatos harc számodra?
Igen, és szerintem ez így is fog maradni a végéig.