2018 legjei a Transindex szerint: minden, amitől egy kicsit könnyebb volt az idén

szerk. 2018. december 17. 13:34, utolsó frissítés: 2018. december 27. 15:27

Az élet napos oldala, a ködös éjszakákon is. A képzavarok évében.

Az év filmje: Den Skyldige / A bűnös

Másfél órán keresztül összezárva lenni a dán segélyhívó központban egy folyamatosan telefonáló férfival? A TIFF közönségéhez hasonlóan idén leginkább Gustav Möller rendező kamarathrilleréért voltunk oda: feszes, izgalmas, annak ellenére hogy minden egy telefon előtt játszódik le. Ennek ellenére folyamatosan fenntartja a feszültséget, úgy van tele csavarokkal, úgy építi fel a karaktereit, hogy a hangjukon kívül semmi tapasztalatunk nincs róluk. Azzal, hogy nem váltunk helyszínt, hogy nincsenek autós üldözések, rendőrségi felderítés, csak a korlátozott tudású, klausztrofóbiás érzésünk erősíti. Jakob Cedergren játéka pedig tökéletes.

Futottak még: Wes Anderson Kutyák szigete, mert mindent látni kell, amit ő rendez, illetve a Sztálin halála (Armando Iannucci). Bár ez utóbbi film megosztotta a szerkesztőséget: voltak, akik halálra röhögték magukat rajta és voltak, akik egyszerűen elaludtak közben.

Az év sorozata: The End of the F***ing World

Nem egy klasszikus sorozat, amit heteken keresztül követünk és várunk, mert igazából alig kell valamivel több mint két és fél óra, hogy ledaráljuk a Netflix miniszériáját. De így lesz igazán 2018-as, amikor már alig érzünk késztetést negyed óránál több időt eltölteni egyhuzamban a képernyő előtt. A "tinédzser Bonnie és Clyde" történetének minden pillanata tökéletes. James saját bevallása szerint biztosan pszichopata, a lázadó lelkű Alyssa pedig benne látja meg a lehetőséget, hogy megszabadítsa a saját gyűlölt életétől. Mindketten szabadulni akarnak a családjuktól, ezért világgá mennek, amiről egyből sejthető, hogy nem lesz egy egyszerű utazás.

Az év könyve: Zágoni Balázs: A Gömb

Történtek izgalmas dolgok 2018-ban könyv-ügyekben, például sok éve először végre bivalyerős pályakezdő-különítmény lépett porondra első kötetekkel (André Ferenc, Kali Ágnes, Szabó R. Ádám, Gothár Tamás), de a legeslegfontosabb esemény alighanem a még inkább új utakat nyitó Zágoni Balázs-regény, A Gömb megjelenése.

Egy egész műfajnak, az igényesen megírt, nagyon mai problémákat feszegető ifjúsági regénynek ad új lendületet A Gömb, amelyik egy egyáltalán nem távoli, lehetséges jövőben játszódik. Van-e alternatívája például a vezetékes víz, a bankszámlák, a kütyük világának, és milyennek képzeljük el ezt? A mindenkori kamaszban ott a vágy a korlátok közüli kitörésre, de valamelyest a többiek közé való beilleszkedésre is, épp ezért szerencsés ezt a lehetséges világot egy kamasz történetén és dilemmáin keresztül megismerni. A Gömb egy sorozat első kötete, az a fajta, amelyiknek érdemes várni a másodikját.

Az év bulija: Szféra

A Kolozsvári Magyar Napokkal ellenben a Vásárhelyi Forgatag szervezői fontosnak tartják a fiatal, nem feltétlenül mainstream alkotók és művészek bevonását, ennek legkiválóbb bizonyítéka pedig az idén negyedik alkalommal megszervezett Szféra. A Kortárs Művészetek Terének nevezett rendezvény zenét, irodalmat, képzőművészetet és filmet is magába foglalt, de lehetőség nyílt bútor- és textilfestésre, graffitizésre, illetve a Nemzeti Színház sátra is végig jelen volt az eseményen. A Szféra első három kiadása a legendás Aranykakas épületének udvarán zajlott, idén viszont a volt Európa Gimnázium, azaz a 4-es iskola kelt életre a szervezőknek köszönhetően.

Múlt és jelen találkozása. Fotó: Bereczky Sándor

A szinte vállalhatatlan állapotban levő épület romos osztálytermei melletti bulik utánozhatatlan trash pillanatai voltak a nyárnak, de azt a kérdést is felvetik, hogy egy városban hol találhat helyet magának a kortárs művészet. A Szféra zenei kínálata idén is nagyszerű volt, hosszabb kihagyás után lépett fel például a kolozsvári Rehab Nation is.

Az év kiállítása: Daniel Spoerri: Megemészteni a múltat ‒ Eat Art és objektművészet

A 6. pulzArton nyitották meg a sepsiszentgyörgyi MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérben Daniel Spoerri kiállítását (kurátor: Ligetfalvi Gergely). A kiállításon olyan, Eat Art-ként híressé vált, eredeti darabokat láthattunk Spoerri számottevő munkásságából, amelyek igazi, egyszerre élő és kifeszített pillanatai az örökre elszálló időnek.

A kiállítás szeptember 13. és november 30. között volt megtekinthető, a tárlat mintegy továbbgondolásaként jött létre a KALÓRIA. Eat Art dokumentációs kiállítás + vacsora is. A romániai művészeket megszólító tárlatot első ízben a marosvásárhelyi B5 Galériában nézhette meg a közönség, bővített kiadása a MAGMÁ-ban lesz megtekinthető 2019. január 9-ig.

Az év legizgalmasabb fiatal alkotója: Gábor Zsófi

Alámerülés a halak világába. Gábor Zsófi látványterve a VTP Fishez című előadásához. Fotó: Orbán Eszter

Gábor Zsófi képzőművészként alkot, színházban jelmez- és díszlettervezőként dolgozik, illetve handmade ruhákat és kiegészítőket készít a Canicula név alatt. Munkáiban a finom erezetek, apró részek, szinte láthatatlan vonalvezetések kerülnek előtérbe, stílusa letisztult és igényes, egyszerre modern és praktikus, markáns és mégis visszafogott. A Váróterem Projekt Fishez című előadásának szürreális akváriumhangulatát ő dizájnolta, akárcsak az emlékezetes, sikkes, csöppet poszthumán jelmezeket.

Az év legjobb új együttese: Kiméra

Idén André Feri, Horváth Benji és Lamaskier összművészeti Beatwándorja több emlékezetes pillanatot varázsolt az audiovizuális költészet rajongóinak, és az Interferenciák záróbuliját szolgáltató Zemp! (Bocsárdi Magor, Ferencz Áron és Kónya-Ütő Bence) tribal tripje is felcsigázta az érdeklődésünket, a legújabb formációk közül azonban mégis a friss hangzású Kiméra került szívünkhöz a legközelebb. Horváth Hannah, Láng Dani és Visky Péter indie és trip hop címkével ellátott kísérletmuzsikája erős hangulatzene, hol belelágyulunk, hol kiráz tőle a hideg.

A Kiméra sok szempontból ígéretes kezdés, minket a hangszeres összjáték mellett Horváth Hannah lenyűgöző, őszinte, csontig hatoló hangjának újabb és újabb árnyalatai varázsoltak el.

Az év szava: influencer

Bár a Forbes a tavalyi évet nevezte az influencerek (marketinges véleményvezér vagy -befolyásoló) évének, hozzánk mégiscsak idén, erdélyi időszámítás szerint ért el és vált népszerűvé a szó. Az influencerek azok az emberek, akik nagyobb követőtáborral rendelkeznek, főleg a Facebookon, az Instagramon vagy a YouTube-on, ízlésük és véleményük jelentős és befolyásolják a trendek alakulását. Az influencerek valójában a marketingesek új trükkjei is, hiszen a számos brand rájött már arra, hogy emberekkel, ismert arcokkal sokkal könnyebb eladni ilyen-olyan termékeket, mint a hagyományos reklámkampányokkal. Az influencerek általában nem szakemberek, hanem hétköznapi, de karizmatikus egyéniségek, ezért érdemes tanácsaikat fenntartással fogadni.

Ha valaki fontos és vonzó ajánlja, inkább megvesszük a terméket?

Az év komment-performanszere: Ladó Andrea

Csak úgy sorjáztak tőle a kommentek, a rövid és velős beszólásoktól az egészen monumentális, regény hosszúságú mélyelemzésekig, amelyek testületileg fordítottak szembe minket magunkkal és megvilágosodásunkban felismertük: a romániai magyar sajtó eget rengető mulasztása, hogy még mindig nem foglalja bele minden egyes cikkének minden egyes mondatába az „RMDSZ” betűszót. Még "ajándékot" is kaptunk tőle a szerkesztőségünk bejáratához, az alábbi műalkotás képében. (Sajnos az épület renoválása miatt nyoma veszett.)

Az alkotás

Az év kajája: a madártej

Gyerekkorunk egyik nagy kedvence, de mintha manapság kicsit kikopott volna a köztudatból. Vagy csak velünk alakult úgy, hogy hosszú évek óta nem ettünk? Mindenesetre nem egy olyan desszert, ami túl gyakran szerepelne az éttermek menüjében, a cukrászdákról nem is beszélve. Idén mégis úgy alakult, hogy a catering cég - amelyiktől rendszerint az ebédet rendeljük -, étlapján állandó jelleggel jelen van, így bármikor ehetünk, ha úgy tartja a kedvünk. Ennek köszönhetően van olyan kolléga, aki 20 év óta először kóstolt ismét madártejet.

Sok gyerek kedvence és a Transindex szerké is

Az év hazai mémje: Dragnea és a bérgyilkosok

Tavaly is egy Dragneás mém vitte el a trófeát, de a jelek szerint ő az az ember, aki a leginkább meg tudja ihletni a romániai internetezőket. Idén azzal, hogy azt állította, bérgyilkosok törtek az életére. Bizonyítéka ugyan nem volt rá, és semmilyen hivatalos szerv nem tudott erről az esetről, de ő váltig állította, hogy a négy bérgyilkos az Athene Palace-ban szállt meg és egy nagyon befolyásos külföldi bérelte fel őket.

Az év legnagyobb rejtélye: a szekeres videó

Ez az a videó, amit azóta sem tudtunk igazából megfejteni (bár megpróbáltuk), ahogy az is rejtély, hogy pontosan hol is készült. De az biztos, hogy nagyon beégett a retinánkba.

Az év reklámkampánya: Éljen a szomszéd kecskéje!

Egy felmérés szerint öt romániaiból négy irigy a környezete sikereire. Jól ismert, rosszmájú mondás a "dögöljön meg a szomszéd kecskéje is". Idén, a centenárium alkalmából a PressOne.ro oldal megpróbált ezen fordítani azzal, hogy a konkurenciája eredményeit méltatta egy kampányban, amivel a fiatal román értelmiségiek körében nagyon értékelt, valódi internetes jelenséget indított el. Ennek következtében több konkurens cég is kölcsönösen gratulált riválisának. Az egyik legemlékezetesebb példa:

Éljen a szomszéd kecskéje, gyorsétterem-módra: a KFC és a McDonald’s "békekötése"

Az év (be)robbanása: a USNK X-Faktor győzelme

Saját bevallásuk szerint mielőtt elindultak az X-Faktorban összesen háromszor léptek fel, azt is házibulikban. Ehhez képest a kolozsvári fiatalok olyan magabiztossággal versenyezték végig az egész tehetségkutatót, mintha ezer éve ezt csinálnák, és (látszólag) egy pillanatig sem forgott veszélyben a továbbjutásuk és győzelmük. Ráadásul a Posztolj című dalukat, amely sokáig a magyar Youtube legfelkapottabbja volt, beválasztották a 2019-as A Dal 30 döntősé közé, és amilyen kiszámíthatatlan az Eurovíziós Dalfesztivál előválogatója, még az is megtörténhet, hogy jövő májusban Izraelben is fel kell lépjenek.