Ilonka néni, csinálunk színházat? És csináltak
Horváth-Kovács Szilárd
2019. június 20. 18:59, utolsó frissítés: 2019. június 21. 20:42
Az Interkulti - Újpedagógiai fórum első rendezvényén, az Ilonka c. előadáson jártunk, ahol kiderült, hogyan lesz a meséből valóság, és egy mérai cigánylányból főhős a Tranzit Házban.
Kedden megnézhettük az Ilonka c. felnőtteknek szóló bábelőadást, betekintve „Ilonka néni”, a mérai származású cigány asszony kalandos életébe.
A történetmesélés keretes szerkezete kapcsolatot hozott létre az idős asszony és a fiatal generáció, illetve a múlt és a jelen között. Az Ilonka nénit megjelenítő hatalmas bábfigura és az őt megelevenítő Erdei Emese az első és az utolsó jelenetben jelzésszerűen elkülönülnek egymástól, amely érzékenyen egy távolságot jelöl ki a színész és a főhős között. Ugyanezzel a gesztussal maga az élettörténet is egy elemelt, mesebeli dimenzióba kerül, egy kalandos mesévé válik, amelyet Ilonka néni mesél el.
A darab indulása megalapoz egy közvetlen, egyszerű beszédmódot, amely mögött drámai feszültség húzódik. Hiszen azzal kezdődik a történet, hogy Ilonka édesanyja meghal, miután egy részeg traktorista miatt megsérül munka közben:
„Anyám, na, beteg lett ott nagyon, vagy két hétig fekszett anyám, s egyszer azt mondja apámnak: »Te, Marci, gyere, menjünk ki a kertbe.« »Menjünk.« Kivitte a kertbe, én voltam mellette, anyám mellett, s akkor azt mondta apámnak, azt mondja: »Engedjed, hogy feküdjek így az ölödbe!« »Feküdjél.« Én ott voltam anyám mellett. Csak egyszer hallottam, hogy horkol, s kész volt anyám. Meg volt halva. Kijött s szaladt nagyanyám. Mindjárt felvették, bévitték, s ott temették el.”
A jelenet több formában is megismétlődik, hangolódik, miközben változatos játék, szín, anyag, forma teremti meg a cigányság világát: virágok, bábok-babák, kendők, tárgyak, szekér, lovak, kert, angyalkák, szívecske.
Fotók: Emil Florea, Tranzit Ház.A hangsúlyosan narratív elbeszélés nagyon finoman hangoltan mutatta be Ilonka életét, annak helyszíneit (Méra, Nádas, Kolozsvár különböző terei), eseményeit, szociális vonatkozásait.
Az életesemények így egy szépen kialakított, élő kontextusba épültek bele, ahol a hétköznapi események („Na, anyám csinálta a vacsorát. Tokánt és puliszkát.”), a megalázó, erőszakos történések, abúzusok („És mind tapogat engem, mind tapogat engem. Mind letépte a szoknyát rólam, mind, mind...”), illetve a lány élete mögött zajló történelem („Bejöttek a németek és a magyarok.” „S akkor felírtak minket, hogy vigyenek el minket, mint a zsidókat. Már fel voltunk írva.”) egy szerves egységgé állnak össze.
Ez a szerves egység egyszerre távolságtartó, objektív, tárgyias és mégis eleven, játékos és kegyetlenül őszinte. Ezen keresztül már nemcsak egy többszörösen kisebbségi, hátrányos helyzetben lévő személy életével szembesülünk, hanem immár egy egyetemes emberi nézőpont (is) érvényesül, amely a születés, az erőszak, a halál, az emberi kapcsolatok egyetemes témáihoz is olyan könnyedén nyúl hozzá, mint egy csacska, piros kendőhöz.
Erdei Emese játéka nagyon pontosan leköveti ezt a kettősségből fakadó összhangot: meg sem próbálja „Ilonka nénit”, a cigányt eljátszani, e helyett megteremtve tőle egy távolságot, a helyébe lép és a színészi játék eszközeivel hitelesen közvetíti, megjeleníti és egyszersmind tolmácsolja, árnyalja is azt. Sőt, az a komoly színészi munka, amit vállal (az előadás több mint egyórás, és egy percnyi szünet sincs) a darab stílusával, hangszínével összhangban feloldódik egy játékos szereplésben és szerepeltetésben, amiből egyszerre kapjuk egy gyerek, egy nő, egy cigány és egy erdélyi történetet. Mindezt úgy, hogy az előadás egy pillanatig sem válik unalmassá, vontatottá, a közönséggel való ritmusos (hol feszült, hol játékos) kapcsolat folyamatosan fenn van tartva.
Az előadásba beépített animációk, kisfilmek – Hatházi Rebeka munkája – zömében magyarországi roma festészeti alkotásokat dolgoznak fel, így a cigány kisebbség tematizálása egy még tágabb kontextusban elevenedik meg. A zenei betétek pedig még ennél is szélesebb, nemzetközi repertoárt mozdítanak meg. Ezáltal a Mérából induló, félárva cigánylány esete, alighanem a roma kisebbség globális sorsára is képes reflektálni.
Ez a reflexió mentes minden önáltatástól, minden önviktimizáló attitűdtől, ami szinte minden kisebbség legnagyobb csapdája. Az előadás is elkerüli a hatásvadász jeleneteket, a nagyzoló gesztusokat, a mesterkélt teatralitást és drámaiságot.
Végül is a művészi produkción keresztül nem kapunk mást, csak „Ilonka nénit”, a maga nagyszerű egyszerűségében.
Ilonka néni mesélős, adomázós élettörténete ahogy halad a múltból a jelen felé, úgy kezd konkretizálódni. Ugyanis a gyermekként megélt második világháborún túl, a csordapásztorkodás után, a sosem egyszerű házasságain és a régi rendszer problematikusságán keresztül az utcaseprés közben elkapott „revolucióban” már ijesztően konkrét valósághoz érkezünk: „Vér volt az egész utca, az embernek az agyuk így volt a falakon. Mik sepertük le az agyukat a falakról.”; Majd nyugdíjba megy, de mivel egyedül kénytelen eltartani hat gyermekét, és több unokáját, papírt gyűjt a városban.
Így találkozik egy fiatal kolozsvári asszonnyal, aki cigány nyelvet akar tanulni, aztán több fiatal értelmiségit is tanít. De itt már a jelenlévő valóságról is szól a darab: filmet forgatnak, színházi produkciókat készítenek, nemzetközi díjakat nyernek.
Az előadás végén a színpadon ismét felbukkan Ilonka néni hatalmas bábuja és a színész, de csak azért, hogy reálisan is elkülönüljenek, a báb helyét végre átvegye a darabot figyelmesen néző Ilonka néni és ketten hajoljanak meg.
Erdei Emese és Ilonka néni (Lăcătuș Ileana)Hiszen a színdarabban is felbukkanó a fiatal nővel, aki cigányul tanult tőle, könyvet is írtak: Könczei Csilla – Lăcătuș Ileana: Ilonka néni. A több évig készülő könyvet 2003-ban mutatják be a Tranzit Házban, erről itt olvasható az akkori tudósításunk, amelyben részletesebben is írunk Ilonka néniről. A három nyelvű (román, cigány és magyar) néprajzi kötet most is jelen volt a teremben, a közönség belenézhetett és meg is vásárolhatta.
A könyvet Hatházi András dramatizálta és Palocsay Kisó Kata rendezésében formálódott az immár harmadszor bemutatott előadássá.
Az előadás után Lăcătuș Ileana, Könzcei Csilla, Erdei Emese, Harbula Hajnalka, Kozák Gyula és Fosztó László beszélgettek a darabról, annak háttér-történeteiről, érdekességeiről.
Az Interkulti – Újpedagógiai fórum több színes programkínálattal járja körbe a kisebbség, a társadalmi osztály, nevelés és oktatás, az egyenlőtlenségek és a diszkrimináció elleni harc témáit. A június 18-21. közötti rendezvények után kezdődik az immár 14. interkulturális alkotó- és gyerektábor, amely szokás szerint kiállítással zárul. A részletes program itt tekinthető meg. A rendezvénysorozatot a Tranzit Alapítvány és a Minitremu Egyesület közösen szervezi.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
