Az orgonán is múlik, hogy milyen zenét enged megszólalni. A KlausenMusik koncertjén jártunk
Horváth-Kovács Szilárd 2019. július 14. 12:40, utolsó frissítés: 2019. július 15. 10:53A hiedelmekkel ellentétben a komolyzenét sokan kedvelik, péntek este is népes közönség előtt játszott Elischer Balázs orgonaművész.
Meggyőződésem, hogy számos műkedvelőre számíthat a KlausenMusik nyári hangversenysorozata, a fesztiválszezon közepén is.
Az eseményről Potyó István, a Szent Mihály templom kántor-karnagya, a rendezvény főszervezője lapunknak elmondta, hogy a hangversenysorozat az Egyházzene Kolozsvár Egyesület keretében született meg. Az egyesület pedig lényegében a Szent Mihály templom kórusa és zenekara égisze alá tartozik, akikkel már sok éve tartanak hangversenyeket a kolozsvári közönségnek, de főleg a szentmiséken vállalnak egyházzenei szolgálatot.
„Ennek a kórusnak és zenekarnak a működéséhez, illetve a koncertélet fellendítéséhez kellett az egyesületi forma, hogy ennek egy jogi kerete legyen és az eseményeket még jobban támogatni és szervezni tudja” - magyarázta a karnagy az intézményesülés szükségességét.
Jelenleg székhelyünk is van a plébánia épületében, egy irodahelyiséggel és egy próbateremmel, ahol nem csak a Szent Mihály kórusa próbál, hanem az Egyházzene egyesület tagjai és az egyetemisták gyakorolni tudnak. A koncertélet szervezése mellett, ennek biztosítása is célja volt az egyesület létrehozásának.
Az egyházzene és a művészet kapcsolatáról Potyó István kiemelte, hogy a közös vonás a hiteles, minőségi és valódi értékek felmutatása, amely ma nagyon időszerű.
„Ma, mikor nagyon sok fuserálással jár minden, amikor gyakran a »mindenki mindenhez ért« című fejezettel szembesülünk, akkor nagyon fontos, hogy bizonyos területeken kicsit álljunk hátrébb, és hagyjunk helyet a művészetnek és a minőségnek” - mondta.
Majd hozzátette, hogy ez nem könnyű feladat, hiszen ezért áldozatot kell hozni, amely főként a zenekari- és kórus próbákban jelenik meg, hiszen nehezen lehet elvárni a ma emberétől, hogy hetente kétszer próbára járjon. „De mi ezt próbáljuk fenntartani, ezt a… munkamorált, hogy mondjuk így” - tette hozzá bizakodva, hiszen szerinte akkor van jövője, és akkor mutatkozik igény erre, amíg a közösség ezt teljesíteni tudja. „Hitelesen és minőségileg: és úgy zeneileg minőségben, mint lelkületben hitelesen, ezt célunk megtartani, fenntartani” - mondta.
Örült, hogy a koncerten ennyire szép számban volt közönség – megközelítőleg 120-140 emberre becsületem, fiatal felnőttek, középkorúak és idősebbek egyaránt –, de tisztában van azzal, hogy még idő kell ahhoz, hogy a hangversenysorozat még inkább bekerüljön a köztudatba. Álláspontja szerint a turistákat is meg kell szólítani, amin keresztül megismertetjük másokkal is a kultúránkat, illetve az épített örökségünket is. „Ezért fontos, hogy három nyelvű ismertető legyen, és mindegyik programfüzetben az esemény, a fellépő mellett egy-egy gondolatot is megosszunk a templomról is” - mondta.
Ennek szellemében koncert közben a közönségnek elmondta, hogy ezzel a valóban jól sikerült orgonakoncerttel méltóan megünnepeltük a Piarista templom orgonájának 170 éves születésnapját is.
Az orgona azért is érdekes, mert a Kolozsvár zenei életéhez szorosan fűződő Ruzitska György nevéhez kötődik, akinek a közbenjárására született meg a hangszer. A megbízott orgonaépítő sem egy könnyen megszerezhető ember volt, mesélte az orgona történetét. Ugyanis az orgonaépítő Anton Maywald, a mesterségét a nagy nevű Buchholz-tól tanulta, ők együtt dolgoztak a világhíres brassói Fekete-templom orgonájanak megépítésén. Így a két orgona hangzásvilága sok rokonságot mutat, sőt nem csak a hangzásban, hanem magában a mechanikában is, vagy a jó szolid, robusztus kivitelezésben is ez a minőség reflektálódik” - mondta.
Arra a kérdésünkre, hogy számára mit jelent az orgona, mosolyogva elmondta, hogy nem nevezné egyértelműen liturgikus hangszernek, de az egyházi zene szerves velejárójának tekinti. S mint hangszer „annyira komplex és változatos. Tényleg ez az egyik legszebb vonatkozása ennek a hangszernek, hogy bárhova mész, mást találsz.” Ez egyszerre nagy kihívás, mert mindig másképp kell felkészülnie a művésznek, mindig úgy kell alakítani a programot, hogy találjon a hangszer sajátosságaival, de ugyanakkor ez a változatosság nagy áldás is.
„És csodálatos, hogy például a Szent Mihály templom orgonája, amelynek finommechanikai szerkezete 1768-ból származik, úgy működik mint első nap. Annyi, hogy el van kopva a farész, mert az idővel kopik, de azt leszámítva pont úgy működik, és a karbantartásnak köszönhetően tökéletesen szól” - mondta a szakmabéliek lelkesedésével, majd ironikusan folytatta: „a mai gazdasági mutatók számára ez semmiképpen sem lenne jó, hogy ennyi ideig tartson valami, és megbízhatóan működjön. És szépen szól, sőt, annyira szépen cseng, hogy betölti az egész templomteret, miközben „csak” egy nyolc regiszteres kis hangszer” - zárta gondolatát Potyó István.
Most mi a Piarista templom orgonáján hallhattuk Elischer Balázs orgonajájékát, ime egy kis részlet a koncertből:
Posted by Egyházzene Kolozsvár Egyesület / Asociația Muzica Sacra Cluj on Friday, 12 July 2019
Elischer Balázs, a szombathelyi születésű fiatal orgonaművész pályafutását zongoristaként kezdte 7 éves korában és 4 év zongorázás után került be az életebe az orgona. Érdeklődésünkre elmondta, hogy az ő esetében is el lehet mondani azt, hogy „az orgona választotta őt, s nem ő az orgonát”.
„10 éves voltam, amikor a Művészetek völgyében jártunk, és olyan tömeg volt ott, hogy egy koncerten a Monostorapáti templomban nekem már nem jutott máshol hely, csak a karzaton, az orgonapadon. Szerencsémre: mert engem úgy lenyűgözött az a hangszer, hogy onnantól csak arról beszéltem” - ecsetelte első találkozását a hangszerrel. Aztán véletlenszerűen a szüleivel meghallgatta egy német orgonaművész koncertjét, ahol minden végleg megpecsételődött. Mikor a szüleinek arról beszélt, hogy orgonálni szeretne, akkor már biztosra vették, hogy azt komolyan gondolja. Így kezdődtek el az orgonatanulmányai.
Arra a kérdésünkre, hogy számára az orgona inkább a tiszta művészethez vagy inkább az egyházzenéhez tartozik, azt válaszolta, hogy képzettségét tekintve, mint művészet foglalkozik az orgonával, de emellett kántorként is működik. „Tehát az egyházzene is ugyanúgy jelen van az életemben, és ebből adódik az is, hogy a művészet beszivárog az egyházi zenébe is” - mutatott rá a két terület összekapcsolódására.
Ugyanakkor megítélése szerint a két területet szét lehet választani, annak ellenére, hogy Magyarországon - s mi elmondhatjuk, hogy Erdélyben is - az orgona még mindig liturgikus hangszerként van jelen az emberek köztudatában. Pedig ma már lehet specializálódni: van aki egyházzenészként működik egész életében, és ott találja meg az útját, van aki koncertező orgonistaként, és van aki mindkettőben megtalálja a helyét.
Mivel a közönség a koncertet élvezettel hallgatta, őt is megkérdeztük a koncertélményéről.
„Nekem egy fantasztikus élmény volt, azt a szeretet amivel engem itt fogadtak, megérzi azért az ember. Még ebben az esetben is, hogy itt voltam a játszóasztal mögött kitakarva, és tulajdonképpen senkit nem láthattam, amikor beszéltem, vagy játszottam. Mert valamilyen láthatatlan szálak attól függetlenül összekötik az embert a közönséggel, hogy látják vagy sem egymást. És bizony megesik, hogy olyan közönség van, hogy feszült lesz tőle az ember, mert érzi, hogy nem sikerül megteremteni a kapcsolatot. De itt most, nem ezt éreztem a koncert atmoszférájában, hanem hogy ez egy nagyon jó közönség. Nagyon jó tapasztalat volt nekik játszani, és nagyon jól is éreztem magam. Abszolút feltöltött” - mondta a magyarországi művész.
A játszott darabok kapcsán elmagyarázta, hogy az orgonaművész repertoárja két nagy halmazból adódik össze, amelyek között átfedések vannak. Ugyanis az elsődleges mindig az, hogy milyen hangszeren koncertezünk, mert a hangszernek a tulajdonságai nagyon nagy százalékban meghatározzák, hogyan játszik az ember. A dolog másik fele meg az, hogy az ember olyant játszik élvezettel, ami közel áll hozzá. Így korszakokon belül válogatva formálódik ki egy koncert programja, úgy hogy olyant játsszon a művész, ami közel is áll hozzá, és a hangszer is alkalmas rá. „ Például egy olyan orgonánál, mint ez a hangszer, ami a korából, a mechanikájából, a hangképéből adódóan más, mint a többi, elég komoly feladat koncertműsort választani, ami rá illik” - egészítette ki.
Ezen az orgonán a legszívesebben a Daquin: Kakukk című művét játszotta, ami bevallása szerint furcsa tapasztalat volt, mert ez nem egy barokk orgona, eltér attól, mint amilyenre a művet komponálták. „Ellenben az az egy regiszter, amin a kakukk megszólal, az egy olyan jólsikerült és jó hangú regiszter, hogy ez nekem nagyon nagy élmény volt” - mondta. A másik darab, amit a legjobban át tudott élni itt, az a Mendelssohn szonáta volt.
A rendezvénysorozat további eseményeiről információk itt vagy itt találhatóak.
Fotók és videó: Egyházzene Kolozsvár Egyesület, Potyó István