Dan Perjovschi kritikus gondolkodásra nevelő kifestőkönyvével találkoztunk
Horváth-Kovács Szilárd
2020. március 06. 10:01, utolsó frissítés: 12:03
A kiadvány nem akar mesét mondani, hanem a valóság problémáival szembesít. Átlapoztuk a Foglalkoztató kifestőkönyvet, ami egyszersmind művészeti album is.
A Mentés másként harmadik konferenciáján egy érdekes kiadványra bukkantunk: a Dan Perjovschi rajzaival készült Foglalkoztató kifestőkönyvre.
A kiadvány első ránézésre megtévesztő lehet, hiszen olyan benyomást kelt, mintha nem lenne más, mint egy fura, akár primitívnek is tekinthető rajzokból álló kifestőkönyv, amelyben néhány nem túl izgalmas feladat található. Olyanok, mint pl. „Ez a kép eléggé fehér. Hogyan színeznéd ki?”, „Mit gondolsz, mit ábrázol a kép?”, állnak az időnként megdöbbentően banális kérdések a szokatlan rajzok mellett.
Ez a benyomás főleg azért lehet erős, mert manapság a gyermekkiadványok piaca virágzik. Minden könyvesboltban tucatjával találhatunk mindenféle mesekönyvet, gyermekverses-kötetet, kifestő- és foglalkoztató füzeteket. A hagyományos népmeséktől a népszerű Disney-mesékig minden fel van dolgozva, és ezek egytől egyig a kortárs nyomdatechnika megkapó termékei, menő, csábító, vagány kinézetűek, a rajzaik azonnal beazonosíthatóak, csak éppen ki kell festeni őket.
Ez a kiadvány más. Több szempontból is.
Először is tudatosan és szándékosan szakít a mesevilággal. „Hősök, szuperhősök, hercegnők, tündérkirálynők és gonosz boszorkányok vesznek körül. A mesék, amelyek végén a jó győz, mindig is léteztek” – írja Daria Ghiu művészettörténész és kulturális újságíró, a kiadvány első lapján. Viszont a könyv szerzője, aki „a Monotremu, a Minitremu projekt keretén belül”, a valóságot nem akarja elhazudni, nem támogatja azt, hogy a hétköznapi realitás elől egy kitalált fantáziavilágba meneküljünk, illetve arra szoktassuk rá a gyerekeket, hogy virtuális valóságokba, tündérmesékbe burkolózzanak.
Akkor sem, ha a mindennapi valóság egyre szürkébb, egyre kegyetlenebb, és sokak számára már csak a túlélésről szól.
„Ez nem egy újabb történet jóról és rosszról” – írja Daria Ghiu – „A valóságot, amelyet ma élünk, nem tarthatjuk rosszabbnak vagy jobbnak, mint a múltbélit. Úgy nem oldanánk meg semmit. Olyannak kell látnunk, amilyen.” Ezért nincs szükség csodálatos lényekre, tetszetős rajzokra, mutatós illusztrációkra.
A valósággal kell kezdenünk valamit.
Az pedig nem szép, nem mutatós, hiszen számtalan problémából, emberi gondból áll. Ezért is más ez a kiadvány. Hiszen olyan témákat ragad meg, mint a globális klímaválság, az esztelen fogyasztás, a piac irracionalitása, a gazdasági válságok. Továbbá a válságok emberi és közösségi következményeit is megidézi, mint az elmagányosodást, az érzelmi zűrzavart, az egyre élesebb gazdasági és társadalmi egyenlőtlenséget, vagy a szélsőséges nacionalista és populista diskurzusok politikai újraéledését és elterjedését. Ilyen témákkal nem szoktunk találkozni egy átlagos foglalkoztató és kifestőkönyvben, sőt, többnyire valóban minden lehetőséget, technikai eszközt megragadunk, hogy kitérjünk előle.
Részletek a kifestőből. Fotók: G.L. Ezzel szemben a kiadványnak az a célja, hogy „ne távolodjunk a valóstól, inkább próbáljunk meg közelebb kerülni hozzá, úgy, hogy a problémákat nem elkerüljük, hanem szembenézünk azokkal”.
De hogyan lehet a valóságot megközelíteni, hogyan lehet a reális problémákkal szembesülni? – tehetnénk fel a régi metafizikai kérdést. A kiadvány erre is válaszol:
kreatívan, ahogyan a gyermekek teszik,
azaz „a rajz szabad övezetében”. Csakhogy ma már annyira elcsépelt fogalommá vált a „kreatív” kifejezés, hogy észre sem vesszük, hogy teljesen az ellenkezőjét értjük alatta, mint amit jelent.
A „kreatívan” annyit jelent, hogy alkotóan, teremtően. Amikor egy gyerek találkozik a kedvenc Disney-mesefigurájával, és kiszínezi, úgy ahogy azt kell, akkor semmi alkotó-teremtő tevékenységet nem végez. Ellenkezőleg: alkalmazkodik a meglévő formához, sémához, kívülről érkező szabályokhoz. Így ma, amikor azt hisszük, hogy kreatív feladatokat oldunk, valójában adaptivitásunkról teszünk tanúbizonyságot, ami azt jelenti, hogy a megszabott keretekhez igazodunk, idomulunk engedelmesen.
A kiadvány ezzel szembemegy, semmilyen határozott formát nem ad meg, mindent nyitottan hagy, hiszen a meghatározott adottságok helyett a szabadságot támogatja. Bárhogy lehet folytatni a rajzokat, bármit lehet alkotni egy-egy oldalból, bárhogyan ki lehet színezni. Egy autóbusz rajza mellett olyan kérdéseket találunk, mint hogy „Mit érezhetnek az utasok? Hát az emberek a busz oldalán lévő reklámon? Mit gondolsz, miért érzik magukat másképpen?” Amint lapozgatjuk, folyton belebotlunk a mit gondolsz, mi a véleményed, szerinted miért van így kérdésekbe.
Kétségtelen, hogy a szabad-rajz mellett a nyitottan gondolkodás, a kritikus hozzáállás, és állásfoglalásra késztetnek a témák és a kérdések. A kiadvány valóban a szabad, alkotó játék terepévé válhat, amelynek megvan a maga sajátos, komoly felelőssége.
Dan Perjovschi a stuttgarti Staatsgalerie-ban rajzol. Fotó: Dan Perjovschi Facebook. Nem véletlenül van ez így. Hiszen a rajzok
Dan Perjovschi alkotásai.
Az 1961-ben, Nagyszebenben született művészt a romániai nyilvánosság leginkább a Revista 22 lap illusztrátoraként és munkatársaként ismerheti, ennek kiadójának, az 1989-es eseményekből született Társadalmi Dialógusért Csoportnak ő is tagja.
Arról, hogy mit csinál voltaképpen, így vallott: „A rajzaimnak a gondolatot kell megragadniuk. Ez a célom, viszont ez nem mindig volt így. Lenyűgöztek a szép dolgok… most már csúnyára csinálom őket, hogy a gondolat minél letisztultabb maradjon. (…) A rajzok eltűnnek, a gondolatok nem” – nyilatkozta 2013-ban a Revista 22-nak.
A művész eleinte a jászvásári Művészeti Egyetemen diplomázott, és nem sokkal azután hagyott fel az akadémiai rajzolással. Amikor egy kiállításra vagy galériába hívják, inkább közvetlenül a falakra, ablakokra, padlóra rajzol – s ha nem, akkor az utcákon, falakra és járdákra. Rajzai így tünékenyek és törékenyek, hívja fel a figyelmet a kötet kísérőszövegét megfogalmazó művészettörténész, de ezt gazdag tartalommal egyensúlyozza Dan Perjovschi.
Az illusztrációban, a rajzban és a performanszban ismert és elismert művésznek itthon és külföldön több ezer kiállítása volt, a sepsiszentgyörgyi Magmában, és a New York-i MoMA-ban, a londoni Tate-ben, a párizsi Pompidou Központban, ami mellett számtalan bienálén is részt vett. 2013-ban ő és szintén művész felesége, Lia Perjovschi kapta az Európai Kulturális Alapítvány Princess Margriet-díját.
Így a kiadvány azon túl, hogy egy rendkívüli foglalkoztató és kifestőkönyv, egy neves művész albuma is.
A 40 oldalas kötetet, amely több mint 100 rajzot tartalmaz, román nyelven 2014-ben adta ki a Minitremu. 2019-ben az Országos Kulturális Alap támogatásával, a tranzit.hu közreműködésével magyarul is megjelent, Csala Hermina fordításával és Jakab Villő Hanga olvasószerkesztésével; az eredetivel egybevetette: Polgár Alexandru.
A Foglalkoztató kifestőkönyv beszerezhető a Mentés másként csoportnál.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
